Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-53
53. orsiágos ülés január 28. 1879. 28B Baross Gábor előadó: Ezek után t. ház, röviden elő akarom adni a tényállást, mely ezen két törvényjavaslatban foglaltatik. Az egyik törvényjavaslat, a mely Franeziaországgal 1866. deczember 11-én kötött hajózási szerződés, eonsularis egyezmény, az örökségek szabályozásáról szóló egyezmény, és a szellemi és művészeti munkák tulajdonjogát illető egyezmény hatályának meghosszabbításáról szól, azon nemzetközi forgalomnak biztosítását képezi, mely Magyarország és Francziaország közt létezik. A bizottság a maga részéről igen fontosnak tartotta az ezen törvényjavaslatban foglalt szerződés és egyezmények meghosszabbítását, épen ezen nemzetközi forgalom érdekében és különösen azért, mert nem tett le azon reményről, hogy Franeziaországgal a kereskedelmi viszonyoknak tarifaszerű szabályozása sikerülni fog, mely alkalommal ezen szerződés és egyezmények ezen kereskedelmi szerződésnek kiegészítő részét fogják képezni. Ennélfogva, t. ház, ezen 61. számú törvényjavaslat bővebb indokolását nem is tartom szükségesnek. A második törvényjavaslat a Franeziaországgal 1879. jan. 20-án kötött vámegyezményről szól. Azon kereskedelmi szerződés, mely 1866-ban Francziaország és a monarchia között létesült, 1878. végével felmondatván, monarchiánk és Francziaország között szerződésnélküli állapot állott be. — Ezen szerződésnélküli állapot következtében Francziaország részéről a magyar-osztrák monarchiából érkező árúkkal kedvezőtlenebbül bántak, mint azokkal, melyek más országokból jöttek. Ennek következtében, az osztrák kormány javaslatára, a magyar kormány hozzá járult ahhoz, hogy a Francziaországból érkezett árúk ellen az általános vámtarifáról szóló törvény retorsionális rendelkezései alkalmaztassanak. Ez birta rá Francziaországot, hogy azon ajánlatot tegye, miszerint a legtöbb kedvezményi viszony megállapítására a monarchia és Francziaország közt egy vámegyezség létesüljön. Tette ezt Francziaország külöDösen azért, mert mindenesetre érdekében áll árúinak forgalmát és azok értékesítését illetőleg Ausztria-Magyarország piaezát legalább a legtöbb kedvezményi viszonyról biztosítni és tette ezt különösen azon Francziaország, melynek pénzügyministere csak nem rég azt mondotta : „gazdag, hatalmas állam vagyunk és minden oly törekvést, mely pénzügyeink, vagy gazdaságunk felforgatására lehetne irányozva, a kormány és kamarák közösen fogják visszautasítani"; és tette ezt azon Francziaország, mely pénzügyi és nem csekély mértékben közgazdászat! helyzeténél fogva is, a franczia-porosz háború befejezése óta akár a droit de statistique, akár a surtaxe du pavillon és más eféle adók és vámtételek behozatala által pénzügyi jövedelmét még akkor is fokozni igyekezett a bejött árúkból és a kereskedelmi forgalomból, a midőn ezen forgalom a legtöbb állammal szerződés által biztosítva volt s igy nem ritkán a szerződési jog megsértésére is akart törekedni. Mondám, Francziaország kormánya tette meg ezen javaslatot; ahoz a magyar-osztrák monarchia kormánya hozzá járult s azt elfogadta; elfogadta pedig lényegben azért, mert tarifa-szerződést az 1866-ban kötött szerződés alapján kötni nem lehet. Az 1866-ban létrejött szerződés megkötésére az akkori politikai viszonyok lényeges befolyást gyakoroltak, ugy szintén azon engedményekre, melyeket Ausztria-Magyarország Francziaországnak tett. Mindnyájunk előtt ismeretesek az akkori politikai viszonyok, s ezen csudálkozni talán nem is lehet. Azon kereskedelmi irány folytán, mely a tavalyi kiegyezésnél jutott érvényre és itt a t. ház által elfogadtatott, ezen rendkívüli | kedvezményeket újból meghosszabbítni s ezek alapján kötni meg Franeziaországgal a szerződést, nem volt a monarchia kormányainak czéljában és azon felül nem felelt volna meg azon törekvéseknek, melyek különösen pénzügyi szempontból a monarchia kereskedelmi politikájában nyilvánulnak. Ezek alapján létesülni kellett ezen viszonynak és a t. ház vám- és kereskedelmi bizottsága épen ezen kereskedelmi politika kifolyásának tekinti e kereskedelmi szerződést, mely mindenesetre előnyösebb azon helyzetnél, mely például retorsionális eljárás további folytatása által nyilvánulna. Ezen indokok alapján kérem a t. házat, mélj tóztassék ezen két törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául azon szövegben elfogadni, melyet a vám- és kereskedelmi bizottság kiigazítottál! terjeszt a ház elé. (Helyeslés.) Bakay Nándor: T. képviselőház! Midőn a magam és velem egyetértő elvbarátaim nevében a napirendre hozott törvényjavaslat iránt nyilatkozatot teszek, teszem ezt elvi állásunk szempontjából. Bár itt consularis egyezményről is van szó, de egyáltalában ezen újabb egyezmények ismét magukon viselik azon jelleget, a melyet a közelebb létrejött nemzetközi szerződéseink magukon viselnek. Mélyen éreztük hazánk függőségét, Ausztriával szorosan összefűzött és alárendelt voltát. Külön consulaink s külön kereskedelmi adataink nem levén, nem bírunk ily nagyfontosságú kérdésekhez hozzá szólhatni, mert biztos adataink nincsenek. Tapasztaltuk ezt az előző eseteknél is, s ha mindamellett én és velem együtt tartó elvbarátaim a jelen szerződés, illetve törvényjavaslat elfogadásához hozzájárulunk is : kénytelenek vagyunk kijelenteni azt, hogy kívánatos volna, de nemcsak kívánatos, de okvetlenül szükséges, hogy a magyar kormány oda törekedjék, hogy ezen gyorsan leforgó egy év alatt iparkodjék a franczia kormánynyal viszo36*
