Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-50

272 •10. országos ülés január 25. 1S7S. azt mondván, hogy Németország irányában ez nehezen volna elérhető, ebből azt vettem ki, hogy más szerződésnél is a kormány talán meg fogja kisérteni, de úgy a mint Olaszországnál nem követelte, más államoknál, melyeknél érdekünkben volna, szintén nem fogja követelni, és a íiagrans legnagyobb érdekünket fel fogja áldozni ott is, a hol ez sokkal fontosabb, mint Olaszországnál. Megvallom, csodálkozom, hogy a jelen kormány és különösen a ministerelnök ur, a ki magát nagyon szereti arra játszani, hogy a magyar földmívelést támogatja, hogy képes azt tenni, mely nem egyéb, mint ürügy és szemfényvesztés arra, hogy port hintsen a nemzet szemébe. (Élénk helyeslés halfelöl. Nagy mozgás jobbról.) Ha a í. kormánynak komoly szándéka lenne fentartani a vámmentességet a külállamokkal szemben, akkor nem lökné el magától a támaszt, melyet a ház neki adni akar. (Zajos helyeslés balfelol.) Csak egy csekély megjegyzést akarok tenni arra nézve, a mit a t. kereskedelmi minister ur mondott s a mire a t. ministerelnök ur utalt. Ki akarom emelni, hogy a mi a lovak vámmentességét illeti, azt, mint előnyt elismerem, hanem a mit a t. kereskedelmi minister ur mondott, hogy n 300 frankon aluli lovak sokkal kisebb mértékben mennek ki, mint a drágábbak, ez nem előny, mert a 300 frankon alóli lovakból eleget tenyésztünk az országban s előny volna, hogy ha annak is volna exportja. Az igazság érdekében azonban tartozom kijelenteni azt, hogy a drága lovak kivitele nem egyedül Ausztria érdekében van s nem fogja nekem Mocsáry Lajos t. képviselőtársam rósz néven venni, ha azt mondom, hogy nincs kellőleg tájékozva, mert e drága lovak nagyobb része Magyarországból vitetik ki; hanem a mi azon reményt illeti, hogy ez nagy export-artikulus lesz, e tekintetben sajnálom, de a kereskedelmi minister és a ministerelnök ur nagy reményét kénytelen vagyok lelohasztani, mert a napokban beszéltem nem úgynevezett szakemberekkel, kik közt sok a felületes ember, hanem egy üzletemberrel, a ki alapos informátiók alapján azt mondotta, hogy a kivitel a külföldre nézve is a tilalom megszűnte után is tetemesen csökkent és össze sem lehet hasonlítani a tilalom előtti állapottal, és kérdezem, mi ennek oka, azt monda, hogy a két évi lókiviteli tilalomnak azon szomorú eredménye van, hogy azon államok, melyek eddig Magyarországból fedezték az ő szükségleteiket, miután szükségleteiket fedezniök kellett, fedezték azt más államokból, fedezték nevezetesen Amerikából; és ámbár az onnan küldött lovak nem olyan jók, mint a mieink, mégis, mert olcsóbbak, a kereskedelem most oda fordul és azért félő, hogy azon nagy reményekben csalatkozni fogunk. Egyébiránt nem tartom szükségesnek, hogy í a határozati javaslatot, melyet én és több elvtársam beadtunk, tovább indokoljam: hanem kijelentem, hogy sajnálattal látom azt, hogy a mit az egész ország követel, t i. azon ígéretet, mely szerint a hazai földmívelés támogatandó, és a melyet a kormány tett, be nem váltatik. Ajánlom határozati javaslatomat. (Helyeslés a baloldalon.) Bakay Nándor: T. képviselőház! Előttem szóló t. képviselőtársam b. Simonyi Lajos felhozta mindazon czáfolatokat, a melyek a kormány részéről az ellenzéki álláspontra nézve felhozottakra vonatkoznak. A különbség csak az, hogy ő azon czáfolatok daczára elfogadja, mi pedig : nem fogadjuk el a kormányi előterjesztést. Nem óhajtok a különböző részletekbe bocsátkozni, melyek a zárkönyvre vonatkoznak, hanem egyet még sem mellőzhetek. Nekem egyáltalában nem szándékom azon térre vinni a parlamenti vitát, i a hol az a szavak finom magyarázata által a személyeskedésre vezet, és ha ezen irányban érintve vagyok is, annyi önuralmam mégis van, hogy megzabolázzam magamat. Kénytelen vagyok ! azonban mégis megjegyezni, hogy az igen tisztelt J kereskedelmi minister ur, ki szives volt nekünk szép tárgyilagos magyarázatot tartani, egyedül az én szavamat méltóztatott félreérteni. Azt méltóztatott mondani, hogy én azt állítottam volna, hogy mi az osztrák alkudozásoknál kétféle adatokat használtunk. En azt nem mondtam, hogy kétféle adat állott rendelkezésünkre, sőt azt mondottam, hogy egyféle adat állott rendelkezésünkre, hanem azon adatokat állítottam nem megbízhatóknak, melyekből a kormány előterjesztésében kiindult. Nem a légből kaptam éu ezt, és ez nem saját állításom. Egyébiránt méltóztatnak ismerni és igy szükségtelennek tartom felolvasni a kormány előterjesztését. De a t. előadó urnak még egy hasonló megjegyzésére vagyok bátor válaszolni — mert az ilyeneken alapszik a személyeskedés — a midőn azt mondja, hogy nem ért meg. (Halljuk!) No, ha nem ért, akkor én neki megmagyarázom. (Halljuk!) A t. előadó urnak, a miat én ismerem a ház történetét, szokása már az, hogy lenézőleg szóljon hozzánk, mint a hogy most velem szemközt nyilatkozott. Én azonban nem még sem fogom követni azon ily esetben jogosult modort, melyben t. képviselőtársaim egynémelyike egyszer-máskor feljajdul. Mondom, alig szólaltam fel, már is követi ezen modort és én épen azért kénytelen vagyok neki magyarázatot adni. Az én zárszavamban, a melyben az mondatik, hogy minthogy a kormány nem követte a törvény 21. §-ának utasítását, tehát e tekintetben mégis utasítás foglaltatik. Különösen a szakértői tanácskozmányra nézve utasíttatnék oda a kormány, hogy ilyeneket hívjon össze és a&