Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-50

272 •10. országos ülés január 25. 1S7S. azt mondván, hogy Németország irányában ez nehezen volna elérhető, ebből azt vettem ki, hogy más szerződésnél is a kormány talán meg fogja kisérteni, de úgy a mint Olaszországnál nem követelte, más államoknál, melyeknél érdekünk­ben volna, szintén nem fogja követelni, és a íiagrans legnagyobb érdekünket fel fogja áldozni ott is, a hol ez sokkal fontosabb, mint Olasz­országnál. Megvallom, csodálkozom, hogy a jelen kormány és különösen a ministerelnök ur, a ki magát nagyon szereti arra játszani, hogy a magyar földmívelést támogatja, hogy képes azt tenni, mely nem egyéb, mint ürügy és szemfényvesztés arra, hogy port hintsen a nemzet szemébe. (Élénk helyeslés halfelöl. Nagy mozgás jobbról.) Ha a í. kormánynak komoly szándéka lenne fentartani a vámmentességet a külállamokkal szemben, akkor nem lökné el magától a támaszt, melyet a ház neki adni akar. (Zajos helyeslés balfelol.) Csak egy csekély megjegyzést akarok tenni arra nézve, a mit a t. kereskedelmi minister ur mondott s a mire a t. ministerelnök ur utalt. Ki akarom emelni, hogy a mi a lovak vámmen­tességét illeti, azt, mint előnyt elismerem, hanem a mit a t. kereskedelmi minister ur mondott, hogy n 300 frankon aluli lovak sokkal kisebb mérték­ben mennek ki, mint a drágábbak, ez nem előny, mert a 300 frankon alóli lovakból eleget te­nyésztünk az országban s előny volna, hogy ha annak is volna exportja. Az igazság érdekében azonban tartozom kijelenteni azt, hogy a drága lovak kivitele nem egyedül Ausztria érdekében van s nem fogja nekem Mocsáry Lajos t. kép­viselőtársam rósz néven venni, ha azt mondom, hogy nincs kellőleg tájékozva, mert e drága lovak nagyobb része Magyarországból vitetik ki; hanem a mi azon reményt illeti, hogy ez nagy export-artikulus lesz, e tekintetben sajná­lom, de a kereskedelmi minister és a minister­elnök ur nagy reményét kénytelen vagyok lelo­hasztani, mert a napokban beszéltem nem úgy­nevezett szakemberekkel, kik közt sok a felüle­tes ember, hanem egy üzletemberrel, a ki alapos informátiók alapján azt mondotta, hogy a kivitel a külföldre nézve is a tilalom megszűnte után is tetemesen csökkent és össze sem lehet hasonlí­tani a tilalom előtti állapottal, és kérdezem, mi ennek oka, azt monda, hogy a két évi lókiviteli tilalomnak azon szomorú eredménye van, hogy azon államok, melyek eddig Magyarországból fedezték az ő szükségleteiket, miután szükség­leteiket fedezniök kellett, fedezték azt más álla­mokból, fedezték nevezetesen Amerikából; és ámbár az onnan küldött lovak nem olyan jók, mint a mieink, mégis, mert olcsóbbak, a keres­kedelem most oda fordul és azért félő, hogy azon nagy reményekben csalatkozni fogunk. Egyébiránt nem tartom szükségesnek, hogy í a határozati javaslatot, melyet én és több elv­társam beadtunk, tovább indokoljam: hanem kijelentem, hogy sajnálattal látom azt, hogy a mit az egész ország követel, t i. azon ígéretet, mely szerint a hazai földmívelés támogatandó, és a melyet a kormány tett, be nem váltatik. Ajánlom határozati javaslatomat. (Helyeslés a bal­oldalon.) Bakay Nándor: T. képviselőház! Előttem szóló t. képviselőtársam b. Simonyi Lajos fel­hozta mindazon czáfolatokat, a melyek a kormány részéről az ellenzéki álláspontra nézve felhozot­takra vonatkoznak. A különbség csak az, hogy ő azon czáfolatok daczára elfogadja, mi pedig : nem fogadjuk el a kormányi előterjesztést. Nem óhajtok a különböző részletekbe bocsátkozni, melyek a zárkönyvre vonatkoznak, hanem egyet még sem mellőzhetek. Nekem egyáltalában nem szándékom azon térre vinni a parlamenti vitát, i a hol az a szavak finom magyarázata által a személyeskedésre vezet, és ha ezen irányban érintve vagyok is, annyi önuralmam mégis van, hogy megzabolázzam magamat. Kénytelen vagyok ! azonban mégis megjegyezni, hogy az igen tisztelt J kereskedelmi minister ur, ki szives volt nekünk szép tárgyilagos magyarázatot tartani, egyedül az én szavamat méltóztatott félreérteni. Azt mél­tóztatott mondani, hogy én azt állítottam volna, hogy mi az osztrák alkudozásoknál kétféle ada­tokat használtunk. En azt nem mondtam, hogy kétféle adat állott rendelkezésünkre, sőt azt mondottam, hogy egyféle adat állott rendelkezé­sünkre, hanem azon adatokat állítottam nem meg­bízhatóknak, melyekből a kormány előterjesztésé­ben kiindult. Nem a légből kaptam éu ezt, és ez nem saját állításom. Egyébiránt méltóztatnak ismerni és igy szükségtelennek tartom felolvasni a kor­mány előterjesztését. De a t. előadó urnak még egy hasonló megjegyzésére vagyok bátor válaszolni — mert az ilyeneken alapszik a személyeskedés — a midőn azt mondja, hogy nem ért meg. (Halljuk!) No, ha nem ért, akkor én neki megmagyará­zom. (Halljuk!) A t. előadó urnak, a miat én ismerem a ház történetét, szokása már az, hogy lenézőleg szóljon hozzánk, mint a hogy most velem szemközt nyilatkozott. Én azonban nem még sem fogom követni azon ily esetben jogo­sult modort, melyben t. képviselőtársaim egy­némelyike egyszer-máskor feljajdul. Mondom, alig szólaltam fel, már is követi ezen modort és én épen azért kénytelen vagyok neki magya­rázatot adni. Az én zárszavamban, a melyben az mondatik, hogy minthogy a kormány nem követte a törvény 21. §-ának utasítását, tehát e tekin­tetben mégis utasítás foglaltatik. Különösen a szakértői tanácskozmányra nézve utasíttatnék oda a kormány, hogy ilyeneket hívjon össze és a&

Next

/
Oldalképek
Tartalom