Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-50

50. országos ülés január 25. 1879. 271 állapottal akarom összehasonlítani az új tarifát és e tekintetben azt rosszabbnak tartom a jelenleginél. {Helyeslés balfelöl.) Az előadó ur azt mondja, hogy inconsequentiába estem, midőn azt mondtam, hogy az új szerződés rosszabb helyzetet teremt a jelenleginél s mégis elfogadom azt. Ez is csak onnan eredhet, mert nem figyelt szavaimra. Én azt mondtam, hogy ámbár az új szerződés rosszabb, mint a mostani helyzet, de miután a kormány oly vámpolitikát követ, melynek következtében a helyzet tetemesen megrosszabbult: ennek következtében a kényszer - helyzetnek engedni és a jelenlegi rosszabb szerződést is elfogadni kénytelenek vagyunk. Áttérek azokra, miket a t. ministerelnök ur mondott. Mindenek előtt megjegyzem azt, hogy a t. ministerelnök tir nem helyesen interpretálta szavaimat, midőn azt mondta, hogy én talán kárhoztatom a kormányt azért, hogy a selyemvámot 300 írtról 200 frtra szállította le. Erre nézve megjegyzem, houy nem ezért szólottam én az autonóm vámtarifa ellen, hanem azt mondtam, hogy ezen szerződésből kitűnik, hogy az autonóm vámtarifának tételei az iparczikkek védelme tekintetében olyanok, hogy azok által az osztrák ipar védetik; oly extravagáns magasak a tételek az autonóm tarifában, hogy azokat leszállítani kellett, hogy a szerződés létrejöhessen ; azon czikkeknél pedig, melyekkel a magyar termelést védik, nem az altalános tarifát kellett leszállítani, hanem a létező állapotban megállapított tételeket kellett alábbszállítani, hogy összeüssön az általános vámtarifával. Ez a feleletem a t. ministerelnök urnak. Az igen t. ministerelnök ur azt mondja. hogy az ellenzék azt állította, hogy nem történhetnek engedmények az általános vámtarifában, s ennek következtében nem fog létre jőni az egyezmény. A selymet nem akarom megemlíteni, hiszen borrend magas volt az emelés 160 frtról 300 frtra. A többire nézve azonban történt. Megváltoztattatott az autonóm tarifa, de kinek rovására ? A mi rovásunkra. Ha egy államnak oly kormánya van, mely oly kevéssé veszi figyelembe az ország érdekeit, akkor természetesen létre juhet minden szerződés. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a gabnakivitelnél nem az a főbaj, hogy vámok vannak; mert különösen az veendő figyelembe, hogy az olyan állam, mely megvámolja a gabonát, hasonló magas vámot vet minden országból bejövő gabonára. Ha tehát egyenlő a vám minden állam részére, akkor a mi gabonánk nem részesül hátrányban, és ennek következtében versenyképes a többivel. A t. ministerelnök ur e tárgygyal nem igen foglalkozott bővebben, mert akkor nem hagyta volna figyelmen kivül Bismarck felszólítását, melynek következtében a terményekre nagyobb vámot, t. i. védvámot óhajt A t. ministerelnök ur egészen kifelejtett valamit, t. i. a beltermelésnek megvédését. Az által, hogy a vámok emelkednek, minden államban a beltermelés védelemben részesül, mint az Németországban szándékoltatik tétetni, és azért mindenesetre hátrányban vagyunk, hogy ha a mi gabonakivitelünk vámmal sujtatik oly államokban, melybe eddig vámmentesen szállítottuk. És még abból mi következik? Az, hogy az egész világ irányában a mi gabnatermelésünk védtelen állapotban van és a külföldön nem vagyunk megvédve a vámmentességgel. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy hiszen nem az volna a baj, hogy az általános vámtarifa, t. i. a mi általános vámtarifánk alkalmaztatik. Ebben sincs igazsága a t. ministerelnök urnak, mert magában véve abban, hogy az általános vámtarifa alkalmaztatik, abban is nagy baj van, mert az által az iparczikkek megvédetvén, ez által Ausztriának roppant előny nyujtátik, és a mi földmi velési termékeink nem védetvén meg, ennek következtében a belfogyasztás tekintetében concurrálnunk kell az egész világgal, mig ellenkezőleg az osztrák ipar védve van. De igy okoskodva, csakugyan áll az, hogy az odalövés sohasem veszedelmes, hanem a visszalövés; ez bizony veszedelmes. A t. ministerelnök ur azt is mondja, hogy a vámmentességet a mi bevitelünknél nem lehet elérni, mert más államok is azon helyzetben vannak, hogy gabonájuk vám alá vétetik. Arra nézve megjegyzem azt, hogy a mint mi tudtunk az olasz bornak kedvezményt adni határforgalom alakjában: úgy a kormány igyekezett volna és igen helyesen tette volna, kedvezményeket megnyerni Olaszország részéről a tőlünk beviendő gabonánál; végre a ministerelnök urnak még megjegyzem azt, hogy a mi a határozati javaslatot illeti, annál különösen, midőn a t. kormány azt mondotta, hogy ő még Olaszország irányában is, a hol pedig kevés a kivitelünk nagyon, inhereált a gabona vámmentesség megadásán, hogy mindenesetre más államokkal, midőn tarifaszerződéseket köt, fogja követelni azt, hogy a mi gabonánk vámmentesen menjen oda be, én azt hittem, hogy ennél fogva, ha e határozati javaslat elfogadtatnék, a kormány sokkal erősebb helyzetbe, jut ez alkudozásoknál, mert ez által azt mondhatná, nemcsak a mit eddig mondott, hogy jó akarata volt, hanem azt, hogy meg van kötve kezük a ház határozata által s nem köthetnek szerződést, csak azon alapon, hogy a vámmentesség a gabonára nézve adassék meg. De a ministerelnök urnak nyilatkozata után egész más nézetben vagyok. Én azt hittem, hogy a kormánynak ez intentiója, a mint a kereskedelmi minister ur kimondotta, de a t. ministerelnök ur