Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-50

50. országos filé autonóm vámtarifa megállapításánál itt folytak és arra, hogy midőn mi azt mondtuk, hogy az autonóm-vámtarifa nem teszi lehetetlenné a kereskedelmi szerződések létesítését; mert hiszen az autonóm-vámtarifának ép az az értelme, hogy kölcsönösen mind a két állam a maga autonóm vámtarifájából engedményeket tevén, jöjjön létre kereskedelmi szerződés: midőn mi ezt mondottuk, a túloldalról erre az volt a felelet: „meglehet, hogy a kormány ezt hiszi; meglehet, hogy csak mondja azért, hogy az autonóm-tarifát itt elfogadtassa ; ez azonban nem fog bekövetkezni és ha az autonóm-vámtarifa meglesz, ebből engedmények történni nem fognak, és nem jön majd létre szerződés, íme most létre jött egy szerződés: az autonóm-vámtarifából engedmények történtek és történt engedmény pl. épen a selyemre vonatkozólag, s azt talán mégsem lehet mondani, hogy ez engedmény a magyar ipar rovására és az osztrák ipar előnyére történt. (Helyeslés jobb/elől.) De különben az előttem szólott képviselő ur figyelmeztet arra, hogy az autonóm-vámtarifát ne tüntessük fel oly rosznak, mert hiszen nem fog velünk egyezkedni egy állam sem, ha azt látja, hogy mi a magunk autonóm-tarifáját oly rosznak tartván, attól minden áron szabadulni akarunk, hanem ez esetben túlságos követeléseket fognak velünk szemben támasztani. Ebben, t. ház, egy kis tévedés van. Nemcsak nekünk van autonóm-vámtarifánk, van azoknak az államoknak is, a melyekkel szerződni akarunk. A mi autonóm vámtarifánk tételei olyanok, a melyek kellemetlenek lehetnek egy és más pontban valamely másik államra nézve; ámde van neki is autonóm-vámtarifája, a mely viszont káros lenne, ha életbe lépne miránk nézve; és ránk nézve nem a mi autonómvámtarifánk életbeléptetése a veszély, de az, ha velünk szemben a más államok autonóm-vámtarifája életbe léptettetik. Kölcsönösnek kell tehát lenni: és kölcsönös is nem a félelem az autonóm-vámtarifáktól , de az óhajtás azoknak elkerülésére, ágy, hogy mindenik fél a másiknak bizonyos pontokra engedményeket tegyen. Nekünk tehát — ismétlem •— nem a mi autonóm-vámtarifánktól magától kell féltenünk nemzetgazdászati érdekeinket, de igenis azon autonómvámtarifáktól , a melyek velünk szsmben fognának életbe léptettetni más államok részéről, ha velők szerződést kötnünk nem sikerül. Áttérve magára a határozati javaslatra, annak egész tartalma, — ha jól fogtam fel, — nem egyéb, mint hogy mondja ki a ház, hogy kereskedelmi szerződés a gabona- és liszt vámmentes^kivitele nélkül ezentúl ne köttessék, és hogy a ház mintegy lekösse magát előre, hogy oly szerződést, melyben a gabona és liszt jannär 25. 1879. :>£() vámmentes kivitele biztosítva nincs, elfogadni nem fog. Ezen határozati javaslat megitélhetése szempontjából, azt gondolom, helyén van, egy pár szóval elmondani azon nézetemet, a mely szerint a gabona- és lisztkereskedelem érdekeit illetőleg történt felszólalások — nem tagadhatom — rám azon benyomást teszik, hogy nem helyesen itélik meg a helyzetet. Én, t. ház, bizonyosnak tartom, hogy ha lehetne az, hogy valamely államba a mi gabonánk és lisztünk vámmentesen menjen be, a többi államé pedig vámmal rovassék meg, ez a mi gabona- és lisztkereskedésünknek emelésére szolgálna. De tévesnek tartom részemről, ha valaki azt hiszi, hogy ma, midőn egyfelől a legkedvezményezettebb államok klausulája általánosan el van terjedve, de ugyanakkor másfelől minden állam még is tart attól, hogy más államokat differentiális tarifák háborújában maga ellen ingereljen ; mondom, tévedésnek tartom azon hitet, hogy lehessen a mi gabonánk és lisztünk vámmentes bevitelét egy más nagy államba kieszközölni, úgy hogy a gabonát termelő többi államokból bevitt búza és liszt vám alá vétessék. Az eddigi tapasztalatok legalább erre utalnak. Én óhajtom ugyan a gabona és liszt vámmentes bevitelét, a hol ez lehetséges; de azt, hogy ez által fogna a mi gabonánk és lisztünk helyzete szemben más államokéval jobbá tétetni vagyis versenyképessége emeltetni, egyáltalában nem hiszem, nem hihetem, mert minden tapasztalat ellene szól. És nézzük, hogy magának a gabona- és lisztkivitelnek érdekéből helyes volna-e a kormányt oda utasítani, hogy a gabona és liszt vámmentessége nélkül kereskedelmi szerződést ne kössön; nézzük, helyes volna-e a törvényhozásnak ez irányban magát mintegy lekötni? Én nem tudom, más hogyan itél a most Európában uralomért küzködő közgazdasági nézetek felett, de azok én rám legalább azon benyomást teszik, — nézzem akár Frankhont, akár a nagy Németországot, — hogy az irányzat ma egyáltalában nem oda mutat, hogy egyhamar teljes vámmentesség legyen elérhető a gabonára és lisztre nézve. Most mi lehet az eshetőség? A gabonára és lisztre vetett csekély számokkal lehet vámszerződést megkötni, mely egyéb feltételeiben is kedvezményeket tartalmaz az osztrák-magyar monarchiára nézve gabonánknak és lisztünknek pedig biztosítja, hogy nagyobb vámot fizetni nem fog, mint más gabonatermelő országokból odavitt gabona és liszt, vagyis biztosítja részünkre a verseny feltételeinek egyenlőségét. Ha már most kimondjuk, hogy a gabona és liszt vámmentessége nélkül szerződést kötni nem szabad : nem csak elveszítjük egy ilyen kereskedelmi szerződésből