Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-50

268 50. országos ülés január 25. 1S7». és azért is szemrehányást tettek, hogy miért kürtöljük, hogy osztrák hadsereg nem képes minket megvédeni. Ezzel szemben ez alkalommal én vagyok bátor arra kérni önöket, ne méltóztassanak oly rosznak kikiáltani azt az autonóm - tarifát, mert ha megtudják a külállamok az országnak és illetőleg a kormánynak ezen hangulatát, bizonynyal nagyon ki fogják zsákmányolni. Egyébiránt védelmem alá veszem az általános vámtarifát annyiban, hogy most nem levén semmi ebből az Olaszországgal kötendő kereskedelmi szerződésből, épen ezen autonóm-vámtarifa, ha már megvan, hatna a kormányra oly irányban, hogy kedvezőbb szerződést czélzó újabb alkudozásokat kezdjen. Tudvalevő dolog, hogy Olaszország nagyon érdekelve van bizonyos speciális czikkeknél arra nézve, hogy Ausztria-Magyarországgal szerződésre lépjen. Csak a déli gyümölcs, és ehhez véve a zsirt, sajtot, meg a macaronyt, 225,000 m. mázsa bevitelt képez. Ha ezekre alkalmaztatnék az általános vámtarifa, nevezetesek volnának a differentiák a mostani és az általános vámtarifa közt. Meg vagyok győződve, hogy ezzel oly nyomást lehetne gyakorolni Olaszországra, hogy egyáltalában nem fognák ők nagyon sürgetni, hogy jöjjön be a szerződésnélküli állapot, és addig, mig sikerülne jobb szerződést kötni, lehetne egy tűrhető állapotot létesíteni. Épen ezen feltevés jogosít fel engem arra, hogy csatlakozzam t. barátom Bakay Nándor határozati javaslatához, és hogy ne fogadjam el a szerződést. A mi pedig azon határozati javaslatot illeti, melyet SimonyiLajos t. képviselőtársam beadott, t. i. hogy most elengedjük a kormánynak, hogy nem csinált stipulatiót, de máskor máskép cselekszünk és ezt azzal motiválni, hogy nem nagy érdekünk van a gabnakivitelben; erre megjegyzésem az, hogy ha most nem , lehet idővel és semmiesetre sem helyes ily utasítással bocsátani el a ministeriumot más államokkal való szerződések megkötése tekintetéből. Ennélfogva ezen határozati javaslathoz nem járulhatván, elfogadom Bakay t. barátom határozati javaslatát. {Helyeslés a szélső halon.) Tisza Kálmán mmisterelnök: T. ház! Nem annyira magához a szerződéshez kívánok szólni, mert erre vonatkozólag a nézetek már meglehetősen ki vannak fejtve, hanem inkább azon határozati javaslathoz, melyet Simonyi Lajos t. képviselő ur benyújtott. A szerződést illetőleg mindössze is csak azt kívánom megjegyezni, hogy aligha méltányos megbirálása egy szerződésnek, ha az iparnak valamely oly ágazatára nézve, milyen pl. a finom fournir, hol némi kis vámemelkedés van, azt mondják, igen ám, de ez lehetne magyar ipar, ha pedig előfordul az iparnak oly ága, milyen pl- az üveggyártmányok, hol kedvezőbb vámtételek vannak, már — úgy látszik — azon felfogás uralkodik, hogy ez nem lehetne magyarországi ipar, pedig aligha van más, a mi természetszerűbb ipari ágat képezne Magyarországon; és ha a lókivitelről van szó, melyről nem csak Magyarország, hanem az egész világ tudja, hogy épen Magyarországon tetemesen emelkedett az utolsó időkben: mégis azt mondják, hogy a lókiviteli vám leszállítása leginkább és túlnyomólag Austria érdeke, nem pedig Magyarországé. Ha ily alapon indulunk el, valamely szerződés megbirálásánál, igazságos ítéletet hozni nem fogunk; ezen kivül a szeszt illetőleg megjegyezni kívánom, hogy nézetem szerint, senki kétségbe nem vonhatja, hogy a szeszvámnak megállapítása úgy, a mint ma van, kapcsolatosan a szeszgyártás olaszhoni megadóztatásával, egy igen jelentékeny mértékben előnyöseim helyzetet teremt a mi szeszkivitelünknek, mint a minő eddig volt, s ezt az előttem szólott t. képviselő nr is csak azon alapon birta kétségbe vonni és megtámadni, hogy azt mondotta: igen, de a 12 frankos vám positivum, ellenben az Olaszországban behozandó újabb szeszadó, meglehet, hogy még el is marad. Én azt gondolom, hogy e kettő elannyira összefügg nemzetközi szerződésileg, hogy vagy az egyik sem lesz positivutn, vagy be kell következnie a másiknak is; kivévén, lia — a mi ellen a képviselő ur maga is tiltakozott — ha az olasz kormány és az olasz törvényhozás bona fidesét akarnók kétségbe vonni. Nem áll tehát az, hogy ezen szerződés által szeszkivitelünk esetleg roszabb helyzetbe jön, mert, ha életbe lép a szerződés, akkor határozottan jobb helyzetbe jön, ha pedig nem fogadtatik el Olaszország részéről az, a mi a jobb helyzetet reánk nézve előidézi, bizonynyal érvényét veszti az is, a mi a nélkül terhesebbé tenné a szeszkivitel helyzetét. A t. képviselő urnak ezen okoskodása tehát egyáltalán nem áll. A mi az autonóm tarifát és az attól való félelmet illeti, legelőször is azt kívánom megjegyezni, hogy —• ha jól fogtam fel —• úgy Bakay képviselő ur indítványának egyik pontjában, mint Simonyi Lajos képviselő ur beszédében azt is hibául rótták fel, hogy e szerződés eltér az autonóm - tarifától és azt mondták: íme már a selyem egy harmaddal leszállittatott szemben az autonóm-tarifával és különösen b. Simonyi Lajos az autonóm-tarifa rosszaságára kívánt ebből következtetni. Én, t. képviselőház, az ellenzék különböző oldalairól jött ezen megjegyzéseknek részemről nagyon örülök, örülök pedig azért, mert emlékeztetem a t. házat azon vitákra, melyek az