Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-50

50, országos ülés janeár 25. 1879. 567 nincs; positiv egyedül az, hogy a szesznek vámja két frankkal felemeltetett. Én tehát a szeszre nézve valami kedvezőbb fordulatot nem látok. Szólott az igen t. minister ur a fáról. A fára nézve, a mely legjelentékenyebb kiviteli czikkeinket képezi, körülbeló'l megmarad a régi állapot. Ezen kivitelnek tárgyai legnagyobb részt, t. i. a nyersfa épületfa, vámmentesek ezutánra is, mint eddig. Sőt vámmentes, mint a zárjegyzőkönyv mutatja, még a primitív fakészülék is, melyeket leginkább a házi ipar állít elő, milyenek a kanalak, lapátok, seprőnyelek stb. a gyalult fa, deszkák stb. Hanem a mi a parquettát illeti, meg a vékony fourniereket, említette különösen és distingválta ugyan a t. minister ur, hogy a vékony fournierekre nézve kedvezőtlenebb a tarifa, mint eddig volt, mert mig eddig a parquettafáért 2 frank 30 centimeset fizettek, most 4 frankot fognak fizetni; a vékony fourníerért fizettek eddig 2 frank 75 eentimeset, most fognak fizetni 4 frankot. Erre azt lehetne mondani, hogy ez nem nagy fontosságú, mert így is igen csekély ebbeli iparunk; de nem azt kellene tenni, hogy még inkább megakadályozzuk a faiparnak létrejövetelét, hanem egyenesen ebből a szempontból különösen kellett volna hangsúlyozni azt, hogy ezen vámok leszállittassanak, hogy azon roppant famennyiség, a mit jelenleg nyers állapotban vagyunk kénytelenek kivinni, értékesebb formában vitessék ki, és így ez iparon is lendittessék. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Azt méltóztatott mondani a t. minister urnak, hogy nem nagy fontosságú ez, mert az ilyenből úgy is kis mennyiség vitetik ki. Bocsánatot kérek, erre nézve ugyanaz áll, a mi a gabonakivitelre nézve áll, hogy azon kell lenni, hogy ezen iparág virágzó iparággá lehessen, mert megvannak hozzá a feltételek, t. i. a fa; erre nézve kellett volna új stipulatiókat tenni, hogy ez létesíttessék. Kiemelte a t. minister ur a marhakivitelt, különösen a lókivitelt. A mi a többi marhák kivitelét illeti, semmi különbség a mostani és az eddig fennállott állapot között, ez maradt a régi. A lókivitelre nézve elismerem, igen jelentékeny könnyebbség van. A szerződés t. i. az eddigi 6 frank helyett vámmentességet állapít meg. A mit a t. mhiister ur mondott, hogy a drága lovak kivitele fontos, ez a fontosság nézetem szerint Ausztria javára szolgál. Én azt hiszem, hogy az e fajta lókivitelnek az oroszlánrészét nem Magyarország veszi el. Különösen a drága lovak aligha nem azon pinzgaui lovak, a melyeket a tiroli tartományokból visznek ki. Erre nézve részletesebb felvilágosítás nincs; de azt gyanítom, hogy ez nem a mi javunkra szolgál. De mindenesetre elismerem, hogy a monarchia szempontjájából a kereskedelmi szerződés megkötése alkalmával ez egy vívmány. Vau még más tárgy is, a melyből Ausztriára nézve haszon háramlik. És ez az üveg, a melynek vámja 30 frank, ezelőtt 57 frank 75 centimes volt. Hasonlóképen a gyapjúszövetekért eddig fizettek 161 frankot, ezután fizetnek 100 frankot. Ausztriának ezen két irányban igen nevezetes előnye lesz, hanem a mi Magyarországot illeti, itt már az ellenkező látszik azokból is, a miket felhoztam. Hozhatnék fel még egyebeket is, Magyarországra nézve mondom az tűnik ki, hogy az egész szerződés igen hátrányos az eddigi állapottal szemben. Még csak egy pár czikket legyen szabad megemlítenem (Halljuk!) Itt van a keményítő, ez is magyar kiviteli czikk lehetne, miután Magyarországon sok gabona terem ; ennek vámja 1 frank 53 centimről, 3 frankra emeltetett; említhetném a sajtot, ez meglehet, hogy Magyarországra nézve nem nagy fontosságú, de azzá lehetne, — kivéve azt, a mi a tarifában, tehát a törvényben is igen finom magyarsággal „brhizá'

í-nak van nevezve, tehát a közönséges túrót. Ott van továbbá a szappan, nem a közönséges, hanem az illatos szappan, ott van, a mit Simonyi Lajos t. barátom kiemelt, a kocsi; az 500 frtos kocsi 25 frtot fizetett eddig, tehát 60—70 frankot, ezután 110 frankot fog fizetni, tehát körülbelől 40 frankkal emeltetett a vám; már pedig épen ezen 500 frtos kocsik a legkapósabbak. Méltóztassanak elhinni, valósággal, mintha csak szándékosan akarnák még azt a kis ipart is tönkre tenni, a mi még megvan, (ügy van! a szélső halon.) Szép virágzásnak indult a kocsigyártás Pesten, jött rá a luxus-adó és lesújtotta, most meg jő a kivitelnél a vámemelés. Ha kormányunk ily gondolkodással viseltetik csekély iparunk iránt, akkor valóban lehetetlen, hogy az ipáiMagyarországon megerősödhessék, (ügy van ! Uyy van! a szélső balon.) Nem akarok visszaélni a t. ház türelmével, úgy veszem észre, a ház figyelmét úgy sem birta megragadni; {Halljuk! halljuk!) csak egy pár észrevételt mégis kénytelen vagyok megtenni. Azt mondotta a minister ur, hogy hisz egyébiránt itt nem az a kérdés voltaképen, jobb-e vagy rosszabb-e a szerződés az eddiginél, hanem az a kérdés, jobb-e vagy rosszabb annál, ha bekövetkeznék a szerződésnélküli állapot, tehát az általános tarifa lépne életbe. Én erre azt mondom, nem czélszerűbb önök saját szempontjából nagyon kiemelni azt, hogy az autonóm - vámtarifának érvénybe lépése valami rettenetes állapot lenne, a melytől minden áron menekülni kell. Gyakran méltóztattak mondani nekünk, ne mondjuk, hogy a nép nagyon szegény, ne mondjuk, hogy pénzügyeink roszak, mert rontjuk az ország hitelét; 34*