Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-50

50. országos ülés január 25. 1879. 265 történhetik, én ebben az olasz bor behozatali vámjának leszállítását nem tudom látni. De mondom, én nem is látok ebben oly nagyfontosságú dolgot, a mely miatt el kellene térnünk a megkötött szerződéstől. A selymet már említettem, az minket közvetlenül alig érdekel, inkább a lajthántúli tartományokat. Bátor voltam megjegyezni, hogy itt a vám ezentúl 200 frt lesz az eddigi 160 forint helyett és így itt tetemes leszállítás van az autonóm tarifa tételeitől, mely 300 frtra határozta a selyem behozatali vámját. De egyszersmind emelkedés is van az eddigi gyakorlathoz képest. Náluuk selyemipar, és különösen selyemszövő ipar alig van; némely vidéken selyemgubó termesztése, előnynyel járhat annak kivitele Olaszországba, a hol leginkább szokták feldolgozni, •— ámbár Francziaországba is, — de Olaszországba vámmentes, Tehát a produciió és kivitel nincs gátolva, de arra, hogy minálunk egyhamar selyemipar fejlődhessék, arra a talajt és a viszonyokat alkalmasoknak nem találom. Mikor a talajt említettem, az alatt nem az anyagi talajt, de a szellemit értem, mert az eperfának termesztésére igenis nagyon jó a magyar föld, de nincs elég munkás és niiics elég olcsó napszám, az éghajlati viszonyok nem a legkedvezőbbek, úgy, hogy e tekintetben valami nagyon sokat nem várhatunk. A védvámosak azonban üdvözölhetik ezen vámfelemeiésí, mert ha a magyar selyemipar kifejlődhetik, akkor ez mindenesetre egy rugóval több lesz; a szabadkereskedés hívei természetesen nem fogják szívesen venni ezen vámfelemelést, de én azt vagyok bátor mondani, hogy ennek a mi számunkra más fontossága nincsen, mint az, hogy fiscalis szempontból nagyobb bevétel, és ha 160 írtról 2Ü0 frtra emeltetik a vám, abból nekünk kárunk nincsen. Még csak egy pár szót leszek bátor szólani, az állategészségügyre vonatkozó stipulatió fölött. T. képviselőtársam Bethlen András felemlítette ennek fontosságát és én nem hagyhatom el, hogy ennek jelentőségét magam is még egyszer ne hangsúlyozzam. A mint magam is említettem, a szarvasmarha - kereskedést és tenyésztést illetőleg még eddig az országgyűlésen minálunk igen kevés történt. Sajnosnak tartom ezen fontos termelési kérdésnek mellőzését, mely fontos részint saját magunk belfogyasztását és bérjövedelmünket illetőleg; de még fontosabb a külkereskedést illetőleg. Az állategészségügyre vonatkozólag tett törvényes intézkedések erős meggyőződésem szerint, azon helyzetbe fogják hozni az osztrák-magyar monarchiát, hogy belevonva az európai czivilizált államok társaságába, nem fognak tőlünk félni és irtózni, hogy azon stipnlátiók nem fognak végrehajtatni, melyek az állategészségügyre vonatkozólag az európai értekezletben állapíttatnak KÉPVH. XAPLQ. 1878—81. II. KÖTET meg és megnyitja számunkra az európai piaezot, — a mi pedig nemcsak a szarvasmarha-kereskedésre bír fontossággal, hanem egyszersmind a juh, illetőleg a hizott ürü- kereskedésre nézve, a melynek szintén országunknak egyik legfontosabb kiviteli ágának kellene lenni. Első eset az, hogy úgy, a mint az olaszországi szerződésben jelenleg stipulálva van, még a vész idején és a nem vészes részekből is, bizonyos felvigyázási szempontok szem előtt tartásával, marhaállományok a külföldre, jelesen Olaszországba átvitethessenek, a mi természetesen azon stipulátiók megtartásához van kötve, melyek a szerződésben fedezve vannak; t. i. a vészek irányában teljesen szigorú eljárással és a vész netaláni kiütése alkalmával az illető értesítéseknek és kimutatásoknak a kormánynyal való közlése mellett, Bizonyosan csekély jelentőségűek nek tetszhetnek ezen nehézségek és ezen kimutatási eljárásnak a költségei, melyeket ez igényelne azzal szemben, hogy mekkora jövedelmű forrássá válhatnék országunk számára az innen külföldre kivitt marha- és juh-mennyiség. Mindezeket tekintetbe véve, hogyha talán valaki azt kérdezi tőlem — mint báró Simonyi Lajos t. barátom, — hogy megnyugvással merem-e mondani, hogy ez jobb lesz, mint az előbbi állapot, azt felelem, hogy igen is jobb lesz; pedig felelhetnék egyebet; felelhetném azt, hogy nem ez a kérdés, hanem az, hogy jobb-e, mint az, a mi következett volna akkor, hogyha szerződés nem köttetik. Nem fogok a részletekbe bocsátkozni — gondolom gróf Bethlen András t. barátom is említette — de méltóztassék bárkinek is kissé higgadtabban betekinteni a dologba, habár azon tételt tagadom, hogy az autonóm-tarifa alkalmazása önmagában vámháború lenne. Nem az, de mindenesetre oly nagy vámtételnek alkalmazását fogná nélkülözhetleuné tenni a behozatalnál és oly nagy vámtételnek eltűrését a kivitelnél, a mely már csakugyan a rendes védvámosok kívánalmain is bizonyára túlmegy. Ha egybehasonlítom a helyzetet, azt mondom, hogy itt nem lehet az a kérdés, vájjon előhaladás van-e a szerződésben, mert ez előttem evidens. Még csak egyetlen egy dologra legyen szabad reflectálni, arra t. i., hogy azt kérdezte tőlem báró Simonyi Lajos képviselőtársam, miért nem igyekszik a kormány az Olaszországgal megkötött állategészségügyi stipulátiók nyomán hasonló szerződésre lépni a kereskedést illetőleg? Igaz is, igyekszik és igyekezett és ha nem csalódom, ezt illetőleg előterjesztés is történt az országgyűléshez, melyben az eddigi tárgyalások menete volt bemutatva, de eddig nem sikerült. Nagyon fognék örülni, ha szerencsés lehetnék, azt illetőleg egy szerződést bemutathatni; addig azon34