Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-40

40. országos ülés deczember 20. 1878. 203 Elnök: A szavazatokat a jegyző urak össze- I számlálandják és a holnapi ülésben bejelentendik. A ministerelnök is fog némely interpellátiókra válaszolni. Mindenekelőtt azonban méltóztassanak meghallgatni a főrendiháztól érkezett üzenetet. Nyári Jenő báró a főrendiház jegyzője: Méltóságos elnök ur! t. ház! Tiszteletteljesen jelentem, hogy a méltóságos főrendek a megyék 1879. évi közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezéséről, továbbá az 1879. évre megajánlandó újonez és hátraléki jutaléknál szóló törvényjavaslatokhoz hozzájárultak. — Az ezekre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot van szerencsém ezennel átnyújtani. Elnök: A főrendiház üzenete fel fog olvastatni 4 Baross Gábor jegyző (olvassa). Elnök: A megyék 1879. év közigazgatási-, árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezéséről szóló törvényjavaslatra nézve a két ház minden pontot illetőleg megegyezvén, az legfelsőbb szentesítés alá fog terjesztetni. Megegyezés létesült a két ház közt az 1879. évre megajánlandó újonez j és póttartaléki jutalékról szóló törvényjavaslatra nézve is. Ez azonban csak határozatlanul kijelölt I időben fog legfelsőbb szentesítés alá terjesztetni. A ministerelnök ur kivan most némely interpellátiókra válaszolni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Szalay Imre képviselő ur inteipellátiót intézett hozzám, a melyben a boszniai hadjárat alkalmából előadván az egyes katonákon és különösen az önkénteseken állítólag elkövetett durva bánásmódot és visszaéléseket, de megjegyezve azt is, hogy ő egyéneket és így concrét eseteket megnevezni nem fog, azokat a kérdéseket intézte hozzám, hogy : van-e tudomásom az elkövetett vérlázító tényekről ? és ha van, — — mit tettem, vagy mit szándékozom tenni arra nézve, hogy a magyar honpolgárok, kiket szerencsétlenségük a közös hadsereg szolgálatába vetett, a jövőben az eféle kegyetlenségektől megkímélve legyenek; és az eddigi elkövetett bántalmak és sérelmek a törvény szigorú igazságossága szerint az illető közegeknél megtoroltassanak ? Ez interpellátióval szemben mindenesetre megkell jegyeznem, hogy a honpolgárokat a közös hadsereg szolgálatába nem valamely szerencsétlenség vitte, hanem az országnak fennálló törvénye, s így ezt nem, mint a szerencsétlenség következményét, hanem, mint törvényszerű kötelezettségből eredőt kell tekinteni. A mi az interpellátió többi részeit illeti, én nem tudom, hogy a t. képviselő ur, hogyan képzeli el, hogy az elkövetett bántalmak és sérelmek a törvény szigora szerint megbüntettessenek, midőn ő határozottan azt nyilvánítja, hogy nem fogja megnevezni azokat, a kiken, vagy a kik által követtetett el valamely sérelem. Én kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ily általánosságban emelt vádak szolgálhatnak — a mi, nem hiszem, hogy bármi szempontból helyes volna, — a katonaság és a polgárok köztti jó viszony megzavarására : de semmi helyeselhető czélra, a netalán elkövetett kihágások bebizonyítására és az illetők megbüntetésére nem vezethetnek. Ha azonban a t. képviselő urnak van tudomása concrét esetekről; ha van tudomása arról, hogy valamely ilyen visszaélés ki által követtetett el: ha-ározottan nyilatkoztatom, hogy az esetben, ha ily dolgot nekem tudomásomra hoz, igenis kötelességemnek fogom tartani intézkedni, hogy az illető panasz alaposan meg vizsgáltassák s azok, kikre kisül, hogy ily tényt elkövettek, a legszigorúbban megbüntettessenek, (Helyeslés a. jobboldalon.) Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Szalay Imre: Mielőtt a t. ministerelnök ur által mondottakra megjegyzéseimet megtenném, engedje meg a t. ház, hogy felhívjam figyelmét, a többség kebeléből alakult bizottság javaslata folytán a ház által elfogadott azon szabályrendeletre, mely szerint a miuisterek a hozzájuk intézett interpellátiókra harmincz nap alatt tartoznak nyilatkozni. Igen sokszor volt eset reá, hogy a ministerek a megszabott idő alatt nem nyilatkoztak. Én a ház iránti tiszteletlenségnek veszem, hogy épen a kormányelnök ur, ki, mint a többség egyik előkelő tagja leginkább volna hivatva, a ház szabályait megtartani, e részben gyakorta ellenök cselekszik. Ennyit a házszabályok tekintetében. A mi azon megjegyzésemet illeti, hogy az illetőket szerencsétlenségök vezeti a közös hadsereg szolgálatába, ez egyéni nézetem ; még pedig két indokból táplálom e véleményt: először saját nemzetiségem szempontjából, másodszor politikai szempontból. Hogy a ministerelnök urnak nem ez az egyéni nézete, azt mindnyájan igen jól tudjuk és ennélfogva nem is szükséges erre reflectálnora. Azt, hogy concrét esetek nélkül hoztam elő az ügyet, nem helyeseu mondja a t. ministerelnök ur, mert meglehetős nagy számával birok az eseteknek. (Szónok fölmutat egy csomó levelet.) Azonban tudom azt is, hogy a ministerelnök ur nem bir annyi erélylyel és nem bir annyi hatalommal, hogy ha azon katonákat, a kiket a boszniai hadjárat alkalmából a legbarbárabb módon megkínoztak, egyenként megnevezem, megtudja a bántalmazásoktól óvni. Erre példák vannak előttam. Somogymegyében most három esztendeje vérlázító önkénykedés történt, a legbrutálisabbak egyike, melyeket képzelni lehet. Egy polgárt lakásából kidobtak a katonák erőhata26*