Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-40

204 40. országos ülés dtczember 80. 1878. talommal, a szolgabíró jelentése és tiltakozása daczára. Interpelláltam s a megye is felirt ez iránt, ilzt mondtuk, hogy abban, hogy az illető katonatiszt három nap múlva az általa erőszakkal elfoglalt lakásból kikergettetett, nem találhatnak elégtételt; hogy példás elégtétel szükséges, mert ha ugyanezt polgári egyén a hatóságnak ellenszegülve követte volna el, régen vasra verték volna. És a ministerelnök ur, noha majd félév múlva felelt ez interpellatiómra, akkor sem mondott semmit. Azt mondta, a történt, s hogy elégtételt mindenesetre fog adni, de a megyének az azt kérő előterjesztésére nem felelt semmit, sem pedig az én előterjesztésemre nem felelt a háznak. A most előadott indokoknál fogva nem merem a t. ministerelnök urnak adataimat odaadni. Interpellációmat általánosságban azért tettem meg, hogy felhívjam a ministerelnök ur figyelmét a dologra, hogy ha van benne akarat, ha van benne erély, járjon el benne. Egy concret esetet mégis felhozok, mert az illető már meghalt s igj nem félhetek, hogy ezt a ministerelnök ur nem tudja megvédelmezni. A Jellasich-ezred bemenvén Herczegovinába, ott egy közlegény eltikkadva a forróságtól, nem birt tovább menni; ekkor egy katonatiszt odament hozzá és kardlappal és a kardélével annyira kínozta, hogy a közlegény még néhány pillanatig ment ugyan tovább, de nemsokára elválva a tömegtől, egy fal mellé húzódott s ott magát agyonlőtte, [Mozgás) mintsem hogy tovább kínoz • tassa magát. {Fölkiáltások a jobboldalon: Nevezze meg!) Ha tehát a ministerelnök ur akar concret eseteket, ha utána tudakozódik, meg fogják neki mondani az illető nevét, és meg fogják neki mondani azt is, hogy az eset hol történt. Természetes dolog lévén, hogy a többség a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszi ; minthogy nem pártszempontból történt az interpellatió és így nem akarhatom, hogy kitűnjék azoknak számbeli kisebbsége, kik a felelettel nincsenek megelégedve, a választ én is tudomásul veszem. Elnök: Méltóztatnak a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni? (Helyeslés.) E szerint a ministerelnök ur válasza tudomásul vétetett. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Most áttérek azon interpellatióra, melyet Madarász József képviselő ur intézett volt hozzám. De minekelőtte ezt tenném, megjegyezni kívánom, hogy én azt, hogy az interpellatiókra felelni akarok, habár megengedem, hogy egyikre vagy másikra nézve egy-két nappal a harmincz nap elmúlása után, — de minden sürgetés nélkül magam bejelentettem. Es azt hittem, hogy mivel maguk az interpelláló urak sem privative, sem nyilvánosan, a mint ezt néha megtették a harmincz nap előtt is, nem sürgették a választ, nem fogják rósz néven venni, ha nem szakítom meg a tárgyalások folytonosságát azzal, hogy az interpellatiókra feleljek. De biztosíthatom az urakat, hogy ez egyáltalában nem a házszabályok iránti figyelmetlenségből történt. A mi Madarász József interpellatióját illeti, az a rhodopei bizottság eljárására vonatkozik, és azt kérdi, hogy mi tudomásom van az említett rhodopei bizottság kiküldetése, a tett vizsgálat, és annak jegyzőkönyvbe foglalása, — úgy a felől is, hogy azon jegyzőkönyvet kik irták alá, és kik nem irták alá? Hajlandó vagyok-e ezen jegyzőkönyvet, még a válaszfelirati tanácskozás folyamában a ház asztalára letenni? Ki által utasíttatott az osztrák és magyar megbízott arra nézve, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvet alá ne írja? — és mi ennek indoka? E kérdésekre azt gondolom, í. képviselőház, hogy a felelet megadatott leginkább abban, hogy a rhodopei bizottság működésére vonatkozó okmányok, a mennyire legalább én tudom, a t. ház tagjai közit is kiosztattak. Ezen okmányok adják meg tehát e tekintetben a felvilágosítást. Különben arról biztosíthatom a t. képviselő urat — és az, a ki ebben a legilletékesebb, azt hiszem, mindnyájunk tudomására, már nyilatkozott volt is ez iránt egy más helyütt tett interpellatióra — hogy — egyáltalában külügyi kormányzatunk czélja a történt dolgok takargatása nem volt; ellenben főfeladatának azt tekintette és tekinti, hogy a történt bajok, a mennyire lehetséges, orvosoltassanak, s hogy jövőre hasonlók elő ne fordulhassanak. (Helyeslés jobb/elöl.) Ezt csak röviden jegyezve meg, miután, mint mondám, a kellő felvilágosítás közöltetett az okmányokban: tisztelettel kérem a t. házat, hogy ezen nyilatkozatomat is tudomásul venni méltóztassák. (Közbeszólások jobbfelöl: Tudomásul vesszük!) Madarász József: T. ház! A t. ministerelnök ur válaszát nem vehetem tudomásul ; nem vehetem pedig tudomásul azért, mert igaz, hogy azon okmányok elénk terjesztettek, melyekre a ministerelnök ur is hivatkozik; tudomásom van azokról is, miket az úgynevezett közösügyi bizottságban a külügyminister e tekintetben előadott : hanem én ezen kérdéstevésemben azt kérdeztem, és azt kértem, „vájjon azon jegyzőkönyvek vagy jegyzőkönyv, mely ott felvétetett, nem szándékoltatik-e közöltetni a ministeriuromal s egyáltalában velünk" ? A külügyminister ur azt mondotta, íme itt vannak az okmányok; s előterjesztette azokat. Én magukból ezen előterjesztett okmányokból vagyok bátor megczáfolni a külügyminister urat. Méltóztassék a külügyminister ur azon jelentésnek, melyre hivatkozik, 15-ik lapján gr. Zichy konstantinápolyi nagykövetnek hozzá intézett