Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.

Ülésnapok - 1878-27

s Í7. országos Ülés november 27. 1878. tetik és a végrehajtás ez irányban a tegnapi napon kezdetét is vette. (Elénk helyeslés a jobbon.) Ez tehát, a mi a kormány politikája útján már megtörtént, egy jobb politika kiinduló pontja, alapja semmiképen sem lehet. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Különben megígértem, hogy a már annyiszor elmondottakra ez alkalommal reflektálni nem fogok. (Halljuk!) Azonban a t. képviselő ur némely újabb dolgokat is pendített meg. (Halljuk! Halljuk!) Az első, a midőn Wahrmann Mór t. képviselőtársam nyilatkozatát félre magyarázva vagy félre értve, — a min egyébiránt csodálkozom, — csodálkozását fejezte ki a felett, hogy Wahrmann Mór t. képviselő ur, vagy a mint Ő nevezi, az a csoport nem bízik a mostani helyébe alakítandó kormányban; holott köztudomású dolog, hogy Szlávy József t. barátom lett a kormány alakítására legelső sorban felhíva. Én azt hiszem, hogy a t. képviselő úron kivül alig van a házban valaki, a ki azt hinné, hogy Wahrmann képviselő ur Szlávy József t. barátomat értette. (Derültség a jobboldalon.) Oly tisztán, oly nyíltan, oly határozottan, még rámutatva is, megmondotta, hogy kiket ért, hogy szavainak értelme fölött kételyt táplálni nem lehet. Én érzem, értem, hogy a í. képviselő ur igyekezett azt nemértetté tenni; mert én megengedem, hogy sok minden szivélyesség után talán más nyilatkozatot várt az illető helyről. De hiszen utoljára is a politika nem a barátságnak, a sympathiának a tere; a legnagyobb barátság, a legforróbb szeretet mellett is lehet valaki irányában politikailag bizalmatlansággal viseltetni. És én azt gondolom, hogy ezen eszme volt az, a melynek Wahrmann képviselő ur kifejezést adott. De azt mondja a t. képviselő ur ennek kapcsában, hogy de hát ha Wahrmann képviselő ur a külügyi politikát egészben nem helyesli, vagy nem akar e felett legalább még ma Ítélni: mi az tehát a belügyek terén, miféle programm az, a melyért a kormányt támogatni kész ? A t. képviselő ur felhozott a kormány által proponált alkotások közöl többeket. Nem vitatkozom most azok értéke felett; de a belügyi programúira hivatkozni, mint oly valamire, a minek kiindulási pontjául vegye valaki ezen kormánynak támogatását, vagy szemben ezzel a t. képviselő ur eljárásához való csatlakozását: engedje meg, ügyes fogás tőle nem volt. Ugyan elfelejtette-e a t. képviselő ur először, hogy az általa megrótt alkotások egy részének létrehozásában nem egy, de több igen tekintélyes tagja a pártnak, a melyhez ő ma tartozik, nemcsak hallgatólagos, de tevékeny részt vett. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon^) De elfelejtette talán azt is, hogy a t. képviselő ur programmjában, a melyet nem ő fejtett ki, de a melyhez csatlakozott, a belügyekre vonatkozó egyik elvi, hogy úgy mondjam vezéreszme, a választás^ eltörlése, s a hivatalnokok kinevezése volt. És elfelejtette, hogy mostani pártjában mennyire ellentétes nézetek vannak ez irányban ; (Élénk helyeslés a jobboldalon) olyannyira, hogy egyesülési programmjukból jónak látták azt egyszerűen kihagyni. (Élénk felkiáltások a baloldalon; Hát önök hogy vannak ezzel 9!) Hát uraim, ekkor csatlakozhatik-e valaki az önök politikájához belügyi programmjuk miatt, mikor ily sarkalatos pontot egészen emlitetlenül kénytelenek hagyni? Én azt gondolom, hogy ezt valójában egyátalában senki sem teheti, s én nem vonom kétségbe, hogy a t. képviselő uraknak a czélból, hogy egy párttá tömörülhessenek, joguk volt compromissumot csinálni ily nagy elvek felett is; de engedelmet kérek, a ki a párttömörülési czélból ily nagy elvek felett csinál compromissumot, az nem állhat azután oda bíráló Gatónak azért, [Élénk helyeslés a jobboldalo?i) ha mások kifejezések fölött csinálnak compromissumot. (Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a balon.) A t. képviselő ur előadásában — elismerem — egyben igaza volt, s ez az, hogy nem ugyan általános parlamenti, minden viszonyok közé alkalmazható theoriák szerint — erre nézve mindjárt megmondom nézetemet — de különösen a mai helyzetben abban tökéletesen igaza van, hogy nem volna megfelelő, nem volna az ország érdekében fekvő, hogy legyen kormány, melynek pártja csak annyi támogatást adhat, hogy létezzék, és legyen párt, mely ezen kormány személyeit támogatja, de nem támogatja politikáját. Én nem általános theoreticus szempontokból — mondom — fogadom el ezt; mert azt talán a t. képviselő ur fogja tudni, hogy a parlamentarizmusnak némely időkben mindenütt nehézkessé váló rendszere mellett, voltak már esetek, lesznek is, midőn ideiglenesen, hosszabb vagy rövidebb ideig, azon helyzet a kényszerűség által indokolva volt, hogy egy kormány fennállott, habár nem volt meg közte és pártja közt azon elvi programmszerfí összefüggés, melynek rendszerint meglenni szükséges. De midőn — mondom — ezt elismerem a jelen helyzetben és különösen Magyarország szempontjából, mert Magyarországnak érdeke még egészen rendes viszonyok közt is megköveteli, szemben a teendők nagy halmazával, hogy az ügyek vezetésére hivatott kormány oly többségre támaszkodhassak, a mely nemcsak a létet, hanem a reformok terén az actiót is lehetővé tegye (Egy hang balról: Boszniában! Mozgás jobbról) ; midőn ezt elismerem, akkor kérem a t. képviselő urat, hogy bízzék abban — nem kell sokáig