Képviselőházi napló, 1878. II. kötet • 1878. november 27–1879. február 7.
Ülésnapok - 1878-33
83. országos ülés deczemlber 11. 1878. 9 3 äz eddig létezett szabályok mellett megélhetünk, és én részemről őszintén megvallom, ho°ry nem szeretnék ettől a gyakorlattól eltérni. Én nem habozom egész nyíltsággal kimondani , hogy anomáliát látok abban, hogy horvát nyelven beszélnek e házban, és nem gyorsiratnak; egész őszintén megvallom, nem szeretnék horvát stenografust alkalmaztatni azért, mert én a horvát nyelven való beszélést nem szeretném itt állandósítani. Én részemről elismerem ugyan a horvát képviselő urak azon jogát, hogy e házban horvát nyelven szólhassanak; de azt hiszem, maguk a horvát képviselő urak is belátják annak helyességét, hogy a mennyire csak lehetséges, azt a nyelvet használják, a melyet e házban mindenki megért. Én tehát a horvát nyelven való felszólalást inkább csak mint a létező jognak küiső tanúsítását tekintem, és t. barátaim, a horvát képviselő urak is nyilván érezni fogják annak szükségét, hogy mikor e házban nyilatkozatot tesznek, azt úgy tegyék, hogy azt e házban mindenki megérthesse; mert ha nem, akkor a legszebb beszédnek sem lesz hatása, még ha gyorsiratik is, mert a gyorsirás után összeállított beszédek a naplókban csak hetek múlva jelennek meg. Én tehát azt hiszem, hogy midőn a horvát képviselő urak közül egyszer valaki horvátul beszél, a jog fenntartása végett, ezen egy horvát beszédet esakugyan lehet úgy traktálni, a mint azt a naplóbiráló bizottság véleményezi, t. i. hogy az illető horvát nyelven szóló képviselő adja át rögtön beszédét, és annak lefordításától lehet azután gondoskodni; mert én magam is azt hiszem, hogy csak ritkán leszünk abban a helyzetben, hogy horvát beszédet hallhassunk, a tiszt, horvát képviselő urak is ritkán fogják használni e jogukat. Elfogadom a naplóbiráló bizottság javaslatát. Tomcsányi László: T. ház! Én a tárgyalás alatt levő kérdést már most tartom eldöntendőnek és én részemről pártolom előttem szólott t, barátom indítványát, hogy a Beőthy Algernon t. képviselőtársam ellenindítványa ne fogadtassák el. Lesz-e horvát gyorsíró, vagy nem lesz, miután a horvát beszédet megérteni úgy sem fogjuk, gyakorlati értelemben úgy is mindegy, káros hatása pedig azon értelemben, a mint Mihálovics képviselő ur magyarázta, nem lesz, mert nem hiszi, hogy alkotmányellenes dolgokat mondjon valamely horvát képviselő. De hogy stenografus legyen bírája és az elnöknél tolmácsolója, mintegy ellenőre annak, hogy az illető képviselő államellenes dolgot mondott-e vagy nem, — ezt a képviselői méltósággal megegyezőnek nem tartom. Madarász József: T. ház! Én olyan rendkívüli helyzetben vagyok ma, hogy e tekintetben a ministerelnök úrral kell szavaznom. {Helyeslés jobbfelBl.) Én eléggé fontosnak tartom e kérdést, és ezért figyelemmel olvastam végig a bizottság véleményét. Hajlandó is voltam azt elfogadni, mert jobb nem jutott eszembe; de megvallom, hogy ha ezután a horvát beszédek magyar nyelven hiteles alakban foguak kinyomatni a naplóban, azokra 14—Í5 nap vagy egy hónap múlva igen bajos volna refleetálni, ha államellenes tanokat foglalnak magukban. Most azonban hajlandó vagyok arra, hogy méltóztassanak azok, a kik eddig horvátul beszéltek, ezentúl is horvátul beszélni. Beismerem, hogy ez anomália, de ha már az anomália megvan, akkor annak kikerülése, hogy ennek folytán alkotmányellenesség ne követtessék el, igen szükséges. Ha a mi horvát testvéreink oly nagyon, oly igen szeretnek minket; a mint ők mondják, inkább szeretnek, mint hiszem és vélem, adja Isten, hogy megezáfoltassam, belátván önmaguk is ezen anomáliát, iparkodjanak azok, a kik most magyarul nem tudnak, de németül értenek, elsajátítani a magyar nyelvet; mert ha ők csakugyan szeretnek bennünket, ha megtanulhatták a német nyelvet, ha a németeket kevésbé szeretik, mint minket, inkább megtanulhatják a mi nyelvünket, és ha ezt elsajátították, vallott szeretetüknél fogva, akkor fognak magyarul is beszélhetni. Én nem tagadom, hogy ha e tárgyban Beőthy Algernon képviselő ur indítványa fogadtatnék el, ez bennem aggodalmat szül, mert ez már valóságos bosnyák politika volna és e miatt Beőthy képviselő ur indítványát nem fogadhatnám el; hanem a bizottság véleményét volnék kénytelen pártolni. Én úgy vélekedem, hogy e kérdés megfontolandó s azért mondottam előbb, hogy rendkívüli állapotban vagyok. Én tehát tanácsosnak tartom, hogy még vagy egy hétig gondolkozzunk e kérdés fölött. (Helyeslés jobbfelöl.) Szabadságot veszek tehát magamnak most arra nézve is, hogy a t. elnök urat felkérjem, hogy előző kérdésül azt méltóztassék feltenni, hogy elnapoltatik-e az e kérdés feletti határozathozatal vagy nem ? Mert ha elnapoltatnék, kötelességemnek tartom egy másik indítványnyal fellépni, melyet én eddig még nem formuláztam és a mely oda irányulna, hogy az eddigi gyakorlat tartassák fönn. Elnök: Mindenekelőtt, a mennyiben azt méltóztatik indítványozni, hogy ezen jelentés bővebb megfontolás végett utasíttassák vissza a naplóbiráló bizottsághoz, méltóztassék az indítványt formulázva beadni. Egyébiránt a tényállás felvilágosítása végett tartozom annak kijelentésével, hogy a gyorsiroda nem egyedül a képviselőház, hanem a képviselő és főrendiház által egyetértve szerveztetett; ezt tartottam szükségesnek a ház elé terjeszteni, hogy azon esetre, ha netalán a gyorsiroda szervezetén változtatás kivántatnék, a t. ház határozhasson az iránt, hogy maga, vagy a főrendiházzal egyetértve kivan intézkedni.
