Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-20

862 20. országos Ülés november 19. 1878. Ez irányba kell hatnunk, ezt kell a trón előtt tolmácsolnunk. S mivel én ez irány-eszméket pár­tunknak Verhovay barátom által benyújtott fel­irati javaslatában legerőteljesebben kifejezve látom, annak felterjesztését támogatom szavazatommal. Még csak néhány rövid észrevételt kívánok tenni a t. ház kegyes engedelmével. A felirati vita már természeténél fogva meg­engedi a kormány-politika egész terjedelmében való felölelését, cselekvényeinek bírálatát: bátor­ságot veszek tehát magamnak választási vissza­éléseiről, főleg az erdélyi részekben, múltkor tett Ígéretemhez képest, a mysteriosus fátyolnak legalább egyik szögletét fellebbentem. Múltkor a tiltott eszközök egyikét, a pénzt említettem, erre alább még visszatérek; de e mellett más tiltott fegyverek is használtattak. Például törvényszékeink oly kétélű kortes-fegy­vérekké alakultak, melyekkel egyszerre két kerületben lehetett szabdalni a törvény szentségét, így Gyula-Fehérvártt a törvényszék otthagyäsá­val korteskedtek, mig Nagy-Enyed a törvény­szék visszavitelének feltevésében választott kor­mánypártit. (Derültség balfelöl.) Tordát törvény­széke elvitelével igyekeztek terrorizálni. Kézdi­Vásárhely törvényszéke megtarthatásáért, Sepsi­Szt.-György annak odavaló visszaszállításáért szavazott, úgy, a mint szavazott. Deésen és Szamosiíjvártt is leginkább a törvényszék ide vagy oda való vitele szabályozta a szavazatok irányát. Én nem mondom, hogy a jelöltek maguk hangsúlyozták; de engedték a hivatalnokok és kortesek által hangsúlyozni, s így ők is bűn­részesekké váltak. Fölhívom az igazságügyőr urat, hogy a törvényszékek véglegesítése által legalább jövőre az ily törvénygunyolásnak elejét vegye. Miként a törvényszékek, úgy a közigaz­gatási székhelyek is, főleg Küküllő megyében, hatalmas kortesfogásul használtattak. • És most térjünk át a pénzre. (Halljuk! Halljuk!) Erdélyben mindenki tudja, hogy hova, kinek és mennyi pénz küldetett lélekvásárlásra, mert az oly kis helyeken az ily dolgok nem maradhatnak titokban; de elárulják maguk a tények, mert a mikor egy nyugdíjas, kinek nyugdíján, illetőleg bündíján kivül egyebe, a reiehsrathban voltán kivül, más érdeme nincs, a ki le se utazhatott, míg utidíját ki nem fizették, s még is kerületében 5—6000 frtot hoz válasz­tása forgalomba, az nagyon is a dispositionsfond szagával bir. Tisza László ur tagadta a pénz szereplését, s nemes indignatióval utasítá vissza. Holott neki, mint csányi postamesternek, leg­inkább kell vala tudnia, hogy az én állításom a valósághoz közel járt; de mivel úgy látszik, hogy postamesteri teendőivel nincsen currensben, bátor vagyok, egy pár június havi nevezetes posta­küldeményt — a minők Csányból, aligha valaha expediáltattak — emlékezetébe hozni. (Halljuk! Halljuk f) Ugyanis 1878. június hó 20-án a csányi fiókposta a gyéres-szt.-királyi postára továbbítás végett hozott 1000 frttal terhelt pénzeslevelet Pekri Istvánnak, mely Radnótiiról továbbítva, június 22-én Dicső-Szt.-Mártonban szolgáltatott ki a czímzettnek, a ki tudvalevőleg a Kis-Küküllő­megyei választások fő fő-intendánsa volt. Ugyan június hó 20-án Csányból érkezett egy 1000 frttal terhelt pénzeslevél Barcsai Ákos­nak czímezve Dévára, mely Gyula-Fehérvárról 21-én lett továbbítva Dévára. A második küldemény érkezett ugyan Csány­ból, (Halljuk! Halljuk!) 1878. június hó 25-én, ugyan a gyéres-szt.-királyi postára továbbítás végett. Ebben volt egy 2000 frtot tartalmazó pénzeslevél gr. Bethlen Gábor főispánnak Erzsébet­városra czímezve. A harmadik küldemény érkezett ugyancsak a csányi fiókpostáról a gyéres-szt.-királyi közvetítő postára június 27-én, ez egy 2000 frttal terhelt pénzeslevél volt, b. Bánffy Dezső főispánnak czímezve Deésre, a mely Apahidán lett továbbítva. Tudnám én ezt folytatni tovább is, (Halljuk! Halljuk!) megtudnám jelölni a napot is, midőn érkezett, vagy hozatott egy más megyébe 6000 frt: ele a fennebb részletezett pénz-küldemények is, — melyről a feladó-, továbbító- és kiadó-posta­hivatalok hivatalos könyvei tanúskodhatnak — elégséges bizonyítványt szolgáltatnak azon állí­tásom igazolására, hogy a választásokat előzött napokban Csányból nagyobb mennyiségű pénzek küldettek szét, s mivel esetlegesen Csány nem valamely kormányi pénztár székhelye, hanem eg3 7 szerű puszta, s mivel Csányból más alkal­makkal soha pénz nem szokott küldetni, s mivel ez alkalommal a pénzek ismert főkortesek és főispánokhoz lettek intézve: alig férhet kétség ahoz, hogy múltkori állításom legalább is a jól értesültség igényével bírhat. Oly tények ezek uraim, a melyekhez nem kell commentár. Megjegyzem, hogy ez adatok kezemhez jutásában, egyetlen postakezelő sem részes; azt én — ama levelek érkezésekor esetleg a postán időző — más egyénektől tudtam meg, kik azok­ról észrevétlenül pontos jegyzéket vettek fel. Ezt én férfi szavamra mondom és mondom azért, nehogy ebből a kormánypárti boszankodás fegy­vert kovácsoljon ártatlanok üldözésére. (Mozgás.) Egyszersmind annak kijelentésével is tarto­zom, hogy múltkori azon állításom, hogy a pénzeket Móricz Pál ur expediálta, nem volt alapos; s azt vissza is vonom, mert később sze­reztem arról tudomást, hogy a választási pénzek expediálását ez alkalommal magasabb művezetői kezek eszközölték. Hirek keringenek, — melyek­nek én hitelt nem adhatok, — hogy ez lenne

Next

/
Oldalképek
Tartalom