Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-20

•20. országos ülés november 1».1878. ^63 oka annak, hogy a választás ugyan művészileg betetőztetett, de az operaház fedél nélkül maradt a télre. Én ezt nem hihetem és nem hiszem, de épen azért, hogy az ez iránti mende-mondáknak eleje vétessék, bátor vagyok a kormányt felkérni, hogy a meggyőződésem szerint is alaptalan ily feltevések elnémítása czéljából: önmaga indítványozza az országgyűlési pártokból kiszemelendő hármas bizottság kiküldését, mely rögtön vizsgálja meg az opera-alapot, s arról az országgyűlésnek jelentést tegyen. (Helyeslés a szélső balon. Élénk nyugtalanság.) Pártolom a Verhovay által beterjesztett felirati javaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza László: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy az épen most hallottakra pár igen rövid megjegyzést tegyek; mert bármily becsületes is az, a mit az ember mond, figyelmezni kell arra is, hogy kiről szól. Hogy az előbb hallottakat meggyengítsem, arra azt hiszem, eleget teszek, ha akkor, mikor Orbán képviselő ur, a a népszerííségvadászatból ex-báró, azzal vádol engem, (Felkiáltások a szélső balról: miért exbáró? Zaj) hogy postamesteri teendőmet hanyagul viszem, — ha mondom — akkor kimutatom azt, hogy mily kevéssé pontosan lelkiismeretesen viszi ő képviselői teendőit, s hogy az nec ideám ludus habét, ki mint képviselő még annyit sem ér fel ököllel, hogy a képviselőség és a^ postamesterség összeférhetlen már több év óta. Én tehát az óta esányi postamester nem vagyok, és igy arról, a mi a esányi postán történt, nem is felelhetek és nem is tudhatom, hogy ki? mit? mennyit? és kinek küldött a esányi postával, mert nekem a csáni postakezeléssel mint képviselőnek semminemű összeköttetésem nincs. De nem árt talán, ha azt is jelzem még az ő képviselői magas felfogására nézve, hogy oly ügyet volt elég kíméletlen itt érinteni, mint az operaház építése ; állítása részleteibe itt bocsátkozni nem akarok, mert nem kivánom az általa elkövetett hibát magam is elkövetni, — de midőn ő megengedhetőnek képzelte ez ügyet itt felemlíteni és nem értette azt, hogy beszéde íülánk, a kit sértene, felteszem, hogy ezt is öntudatlanul tette •— mert róla sem teszem fel, hogy sértését oda számította volna, hová azt dobta, vizsgálatot ajánlva. A vizsgálat kétségkívül kiderítené, hogy az, a mit ő mondott, épen annyira nem áll, mint többi vádjai; az azonban, hogy vizsgálatot akar e tekintetben kiküldetni, tisztán mutatja naiv ártatlanságát, hogy azt sem tudja, miből épül főként az operaház, mert ha ezt gyanította volna, ha tudná, hogy ki adja erre a legtöbb pénzt, nem szólott volna vizsgálatról. (Helyeslés jobbfelöl.) Miután a képviselő ur fellépése alaposságának tekintetében ezeket előadtam: azt tartom, tovább terjeszkednem nem kell, mert a ki ily posványos ingó alapon állít valamit, arról nem lehet feltenni, hogy adatainak választásában lelkiismeretes, sőt csak óvatos is volna. (Ellenmondás a szélső balfelŐl.) A minap sem állítottam, hogy Csányban nem kapott senki pénzt és onnan nem küldetett senkinek pénz. Hanem csak azt mondtam, hogy a ki azt állítja, hogy Csányba, még pedig az én kezemhez százezrek jöttek — mert igy volt mondva, hivatkozom e tekintetben a gyorsírói naplóra — választási czélokra, az rágalmazó. Én ezen kijelentésemen most sem változtathatok. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kállay János: Az egyesült ellenzék és a függetlenségi párt padjairól (Zaj!) a kormánynak a keleti kérdésben! eljárása annyira meg lett bírálva, hogy én, mivel ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, azokat, a miket a t. ministerelnök ur igen szép sophismáival és a mellette felszólaltak gyenge érveivel megezáfolva nem voltak, nehogy, mondom ismétlésekbe bocsátkozzam, igen rövid időre fogom kikérni a t. ház figyelmét és becses türelmét. T. ház! A kormány által szerkesztett, az országgyűlést megnyitó beszéd nem felelt meg a reményében csalódott nemzet várakozásának. A nemzet remélte. . . (Nagy zaj jobb felől) A kinek nem tetszik hallgatni, menjen ki. (Élénk derültség) A nemzet hitte és remélte azt, hogy a kilátásba helyezett terhei könnyittessenek, a már megígért felsőház reformálása, a polgári házasság behozatala, a vagyon- és születésjog eltörlése. (Nagy derültség jobbfelöl.) Azt mondám igenis, a születés-és vagyonjog eltörlése. (Derültség jobb felöl és felkiáltások; Olyan nincs!) Hát nincs meg e születési előjog Magyarországon ? Ott van a virilis intézmény, ott van a felsőház, sőt azt is hozzá mondom, hogy a vallásegyenlőség is kimondassék, mert az egyik vallásfelekezet főpapjai ott vannak a felső házban, holott mások ki vannak zárva. (Felkiáltások a szélső balon: Valamennyit ki kell zárni!) És, t. ház, mit tartalmaz a legmagasabb királyi leirat? Két szóban összefoglalható: pénz és vér. A nemzet negyedfél századon megszokta, hogy mit értenek alatta, ha neki áldozatkészségére hivatkoznak; ebben a két szóban összefoglalható: pénz és vér. T. ház! Nem tudom, hogy a kormány, midőn e beszédet az uralkodó kezébe adta, birt-e tudomással általában Magyarországnak anyagi helyzetéről. (Nagy zaj.) Méltóztassék elnök ur kissé csengetni! (Derültség.) Hogy a bel- és külügy ministernek tudomása van-e, arról nekem is van meggyőződésem. Nevezetesen ezelőtt négy-öt évvel az akkori belügyministernek feltűnt az, hogy a közmunka-állomány, az igás fogatok száma évről évre apadt, a kézmunkás napszám pedig gyarapodik. Természetesen a minister, gyanakvó természetű lévén, azt hitte, hogy talán