Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-10

86 10. országos ülés november "1. 1878. bad másnak is azt mondani: nem helyes, nem igaz. (Derültség) Különben is ezen jogom érvényesítése sokkal kevesebb idejébe kerül az országnak, mint az, hogyha valaki minden semmi felett egy hosszú dictiót mond. [Elénk helyeslés és derültség a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) És például, ha valaki felkél és beszéde közben, mint ez tegnapelőtt történt, egy jó, vagy rósz élczet mond, és azt hatszor-hétszer ismétli (Zaj és felkiáltások a baloldalon: A dologra!) és azt hatszor-hétszer ismétli tetszelgően, ha én akkor azt mondom, hogy abban... (Zaj. Felkiáltások a baloldalon: A tárgyra! Halljuk az elnököt!) Elnök: Én őszintén megvallom, nem hallom a nagy zajban, miről beszél a t. képviselő ur! (Derültség.) Ha ezen zaj közt lehetőnek méltóztatik gondolni, hogy én a t. képviselő ur szavát meghalljam, akkor meghajlok nézetük előtt; (Derültség.) de ismételve kérem a t képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Ha hallom, hogy a szóló képviselő ur nem a tárgyhoz szól, figyelmeztetni fogom őt; de ha nem hallom, nem tehetek semmit. Ivánka Imre: Ha valaki ily discussio közben — mondom — egy argumentumot hatszorhétszer ismétel, ha én akkor azt mondom, hogy ebben nincs ízlés, azt gondolom, ezt mindenki helyesnek fogj a találni. Egyébiránt én ezzel befejezem előadásomat, (Derültség) és választani kívánok a delegatióba. (Helyeslés a jobboldalon.)" Szilágyi Dezső: Személyes kérdésben kívánok szólani. (Derültség jobbfelöl! Halljuk! balfelöl) Az előttem szólt t. képviselő ur egész előadásában (Halljuk! Halljuk!) egy ellen egy állításomat említette és ez volt egyetlen czéízás beszédemre. És ez az állítás hamis és ráfogás, mert én sohasem mondottam azt, hogy a jelenlevő ideiglenes kormány tagjai a felelősség alól el akarják magokat vonni, (ügy van! balfelöí.) Ezt tehát helyreigazítom. Egyébiránt hagyom a t. képviselő urat azon boldog illusióban, hogy a tárgyhoz szólott és hogy engem megczáfolt. (Élénk derültség és taps baljelöl.) Pulszky Ágost: Csak igen röviden szándékozom néhány észrevételt tenni azon kérdésre vonatkozólag, mely tegnap a delegatió tagjai megválasztásának kérdése és Szilágyi Dezső t. barátom által beadott határozati javaslat következtében felmerült: de a discussio, melyet az igen t. ideiglenes ministerelnök ur ma Molnár Aladár t. barátom javaslatával és az arra vonatkozólag felhozott argumentumokkal szemben megkezdett, oly természetű, hogy lehetetlen a tárgyalást tovább folytatnunk a nélkül, hogy azon nyomatékos szempontokra és igen fontos megjegyzésekre ne terjeszkedjünk ki, melyek kétségen kivül részben praeeedenst képeznek parlamentünk történelmében, részben pedig magukban tartalmazzák, ha világosan azokban kifejezve nem is találhatók — mert hisz az ideiglenes ministerelnök ur kijelentéseiben vajmi ritkán találhatunk valamit világosan kifejezve — azon felvilágosításokat, melyeket a ház, legalább annak egy része, már egy alkalommal megvárt tőle és a melyeket a hazai közvéleménynek tőle megvárni, bárhogy hivatkozzék is a ministerelnök ur a múlt választásokra és azoknak eredményeire, kétségen kivül jogosítva van; mert azon választások és azok eredménye, és ama körülmény közt nem egy esemény, nem csekély pénz- és nem csekély véráldozat fekszik. (Ugy van! balfelöl.) A nemzetnek joga van, mielőtt absolutiót, mielőtt az országgyűlés más testületnek alkalmat adna nyilatkozni, megkövetelni az országgyűléstől azt, hogy maga is nyilatkozzék és mindenekelőtt azon helyzetbe jöjjön, hogy nyílatkozhassék. Hogy az országgyűlés ezen helyzetben legyen, ez volt t. barátomnak Szilágyi Dezsőnek és ma Molnár Aladár képviselőtársam indítványának czélja. Ma is azt állítom, hogy mindazok, melyeket a ministerelnök ur a felhozott argumentumokra nézve előadott, csupán követeléseinkben erősíthetnek meg, mindezek egyenként azon határozati javaslat mellett szólanak, melyet t. barátaim beadtak, mert, ha az ideiglenes ministerelnök ur, — a mihez joga van, — még azt kívánja, hogy egy-két napig halasztassék el a határozat a berlini szerződés előterjesztésének kérdésében addig, mig ez talán feleslegessé válik: úgy ez kétségtelenül jogos és méltányos kívánság; de méltányos és jogos kívánság csak egy feltétel alatt, tudniillik, ha azon pár napi halasztás által ki nem játszatik az országgyűlésnek azon kétségbevonhatlan joga, — melyet mindenekelőtt követelünk, — hogy a berlini szerződés közvetlenül ide a képviselőház elé terjesztessék, ne pedig úgy, mint a delegatió irományainak egy melléklete, hozott határozatok és praejudiciumok után hozass ék majd az országgyűlés s^íne elé. (Helyeslés a baloldalon.) Ha a t. ideiglenes ministerelnök ur úgy értelmezi, — a miben nem kétkedem — e pár napi haladékot, akkor részemről nem tartanám helyesnek, ha a ház tagjai részéről bárki által elleneztetnék e pár napi haladék megadása, melyet a monarchia túlsó felének kormányával és a közös kormánynyal a követendő eljárás tekintetében eszközlendő érintkezésre a ministerelnök ur szükségesnek tart; és ha reményleni lehetne, hogy ez azon másik czélra, t. i. a ház, felfogásunk szerint sarkalatos jogainak kijátszására fordíttatni nem fog; és ez annál inkább indok arra, hogy a delegatió összehívásának későbbi időre elhalasztását kérelmezzük, mert ezen idő alatt képes lesz a ház azon adatok bir-