Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-10
10. országos ülés november 1. 1878» 87 tokában nyilatkozni, melyek ha ma előtte lennének, máris kétségkívül készebb és teljesebb Ítéletet hozhatna. Egyébiránt legyen szabad kijelentenem azt is, hogy a delegatió összehívásának időpontja épen a kormány ideiglenességére és a kormány jogkörének azon megszorítására való tekintettel, melyet maga az ideiglenes ministerelnök ur tegnapi előadásában is felemlített, — ez időpont, mondom, nem épen a legszerencsésebben volt megválasztva. Megmondom miért. (Halljuk!) A delegatiónak kétségkívül kettős teendője van: a külügyi és hadügyi költségvetés megállapítása. A külügyi költségvetés alapíttatni fog azon politikai vitára, mely szükséges, hogy a költségvetés megállapításával karöltve történjék; erre nézve részünkről azon meggyőződés áll fenn, hogy magának az országgyűlésnek kellene előbb alkalmat adni a nyilatkozásra, és ezért kérjük egy tekintetből a delegatiók elhalasztását. De kérnünk kell ezt más szempontból is. A delegatiók elé hadügyi költségvetés nem terjeszthető a mai állapotban; ha előterjesztetnék, a delegatiók semmi hadügyi költségvetés vitatásába nem bocsátkozhatnának. Miért nem bocsátkozhatnának ? Azért, mert a jelenleg érvényben álló védtörvény f. évi deczember 31-ével hatályon kivül lép, és mindenekelőtt szükséges a kérdéses törvénynek egy évvel való meghosszabbítása, a végett, hogy a jövő évi hadügyi költségvetés előterjesztethessék, (Elénk helyeslés balfelöl.) mert különben az alap, a melyen a költségvetés nyugszik, a jelenléti szám megállapítása, hiányozni fog, a mi csakis törvény által pótolható. A ministerelnök ur pedig azt nyilvánította, hogy az ideiglenes kormánynak egyhez joga nincs, t. i. törvényjavaslatotelőterjeszteni; miután pedig a delegatiók csak akkor bocsátkozhatnak a hadügyi költségvetés tárgyalásába, ha a törvény megállapítva van, ideiglenes kormány pedig a törvényjavaslatot be nem adhatja: a költségvetés megállapításához szükséges első lépés tehát, — az ideiglenes ministerelnök ur saját vallomása szerint, — meg nem történhetik. (Helyeslés balfelöl.) Hogyan fogunk e circulus vitiosusból kibontakozni? Csak úgy, ha végleges kormány áll előttünk és adja majd be az illető törvényt. Maga a ministerelnök ur szolgáltatta e követelésnek alapját, mert maga mondotta, hogy ideiglenes kormány törvényjavaslatot be nem nyújthat. E törvényjavaslatnak be kell nyújtatnia és el kell fogadtatnia a delegatiók határozata előtt. Tehát mulhatlanul szükséges, hogy mielőtt a delegatiók tárgyalnak, végleges kormány álljon a ház előtt. Már pedig mitől függ ezen végleges kormány megalakulása? Függ talán a delegationális tárgyalásoktól? A ministerium valóban azt a benyomást teszi eddigi összes eljárásával, hogy a delegatiótól várja felmentését és véglegessé alakulásának feltételeit. (Helyeslés balfelöl.) Mondom, a történtek után, csakugyan ezen benyomásnak kell bennünk támadnia. Miért? Mindazok szerint, a miket az igen t. ministerelnök ur mondott, lemondásának és a kormány jelenlegi ideiglenességének oka a külügyi kérdésben van. A külügyi kérdés miatt támadtak a differentiák a ministerium és a volt pénzügyminister ur felfogása közt, minek folytán az egész ministermin lemondott, a nélkül, hogy az adott felvilágosításokból tudnók, hogy azért-e, mivel a külügyministerrel nem értett egyet, vagy pedig azért, mivel a lemondott pénzügyinmisterrel nem volt egyetértésben. (Helyeslés balfelöl.) Az elfogulatlan szemlélőben kell, hogy azon benyomás támadjon, hogy a ministerium így számított: Az országgyűlés eljárását megbénítjuk azzal, hogy a kormány ideiglenes; megbénítjuk azzal, hogy a delegatiókat összehívjuk, mielőtt előreláthatólag az országgyűlés véglegesen határozhat. Az országgyűlésben azt mondjuk, hogy első sorban a delegatiók vannak hivatva ítélni, első sorban a kültigyminíster van hivatva felvilágosítást adni. Ha a delegatiókban egy országgyűlési többségnek kiküldöttei közt és a külügyminister közt sikerül összhangot létesíteni: akkor a ministerium itt állandóvá alakul és megmarad. Hiszen a külügyminister megkapta a felmentést s a magyar ministerium bátran támogathatja a külügy mini stert, minthogy neki az állítólag hivatott fórum megadta a felmentést a követett külpolitika tekintetében, tehát a külpolitika a delegatió véleményével összhangban folyíattatott. Ha nem sikerül, akkor a ministerium azt mondja: En már előbb lemondtam; en csak ideiglenes kormány vagyok, én mint ilyen, a delegatiók alakítására nem gyakoroltam és nem gyakorolhattam befolyást; nekem az egészhez semmi közöm: de mivel nem tetszett a külpolitika akkori iránya, lemondtam a pénzügyministerrel együtt. (Tetszés a baloldalon.) Ezzel teremt itt egy nem parlamentaris, nem helyes helyzetet, melynek alapja a lemondás indokolatlan voltában van, mert kezdetben ki kellett volna nyilatkoztatni, hogy azért mond le, mert a külpolitika irányával nincs összhangban és csak addig tartja meg a tárczát, míg olyan ministerek állnak elő, a kik a külügyministerrel egyetértenek és politikáját támogatják; vagy pedig meg kellett volna tartani a tárczát kezdettől fogva és azt mondani: egyik tag kilépett, mivel nem osztja a külügyminister álláspontját, nem akar helyt állani ezen politika következményével szemben: mi azonban elvállaljuk és osztjuk a felelősséget.
