Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-10

10. országos ülés november 1. 1S78. 33 helyesebben szóljunk: ez esetben egy európai mandátum alapján történt valamire nézve nem áll-e fenn az a viszony a külhatalmakhoz, a melynek létezéséről tételezi föl a képviselő ur azt, hogy valami külügynek neveztessék ? Én azt o-ondolom, ez esetben fennáll azon különbséggel, hogy nem egy kiilhatalommal szemben, hanem Európa Összes külhatalmaival szemben áll fönn. (Tetszés a jobboldalon.) De fordítsuk meg a dolgot. Azt kérdem a t. képviselő úrtól, hogy ha, a mint a berlini mandátum is mondja, oceupatióról és közigazgatásról, és nem bekeblezésről van szó, — vájjon belügy-e ezen kérdés? és ha nem belügy, vezetheti-e a monarchiának akár egyik, akár másik kormánya; vagy a monarchiának akár egyik, akár másik törvényhozása hozhat-e e tartományokra nézve administrativ törvényeket? Én azt gondolom, hogy ha csak mi nem akarunk — a magyar törvényhozás — elsők lenni, kik azt mondják, „nem az occupatió kell nekünk, de az annexió" : ez elvet felállítani teljes lehetetlen (Helyeslés jobb/elől.) Meglehet, hogy miután olyan eset még nem volt, hogy külügyi actió folytán egy vagy más tartománynak ideiglenes közigazgatása a monarchia feladatává lett volna, — de ha európai bonyodalmak lesznek, lehetnek ilyen esetek a jövőben is — meglehet, hogy e tekintetben bizonyos intézkedések és törvényhozásiak is szükségesekké válhatnak: de megtagadni attól, mi a dolog természeténél fogva csakugyan külügyi kérdés, ezen minőséget, és belügyi kérdéssé akarni tenni, semmi viszonyok közt igazolható nem volna. Most még azok alapján, miket a t. képviselő ur elmondott, figyelmeztetni kívánom a t. házat, hogy mi lehetne, és mi kellene, hogy positiv eredménye legyen annak, ha azon elv állapíttatnék meg, hogy a nemzetközi politikai szerződések felett, és egyáltalában a külügyi politika vezetése felett, a jövőt illetőleg, — mert a múlt felett ítélni, s a kormányt, mely abba belenyugodott, elitélni teljes joga van a t. háznak, — a monarchia két államának törvényhozását tartanok jogosítva határozni. Igaza volt a t. képviselő urnak, én is azokhoz tartoztam, kik a delegatiók intézményében nem láttam elég garantiát. De a delegatiók intézményében keveslett garantia miatt, oly valami eljáráshoz hozzájárulni, mely lehetetlenné tenné a külügyek egyöntetű vezetését, sem akkor nem voltam, sem most nem vagyok hajlandó. Már pedig méltóztassék meggondolni, hogy ha azon theoriát fogadjuk el, mely felállíttatott, akkor megtörténhetik, hogy a magyar törvényhozás egy esetben határoz majd egy irányban, az osztrák Eeichsrath határoz más irányban. Vegyük a jelen esetet, még pedig csak példaként. Az egyik, felteszem a magyar törvényhozás kimondaná, — reméllem, nem fogná tenni, s ezt a dolognak csak illustrátiója végett hozom föl, — hogy Boszniát és Herczegovinát azonnal ott kell hagyni. Madarász József: Jól tenné! Tisza Kálmán ministerelnök: Nem fogja tenni! Tessék elhinni, akár kikből alakuljon a többség, nem fogja tenni, mert nem fogja akarni a monarchia és benne Magyarország fennállását lehetetlenné tenni. (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Míg a másik törvényhozás elhatározná vagy csak azt, hogy az occupatiót folytatni kell, vagy pláne elhatározná — mert olyan hangok is hallatszanak, bár azt hiszem, hogy ez a nézet nem lesz ott többségben, — hogy annectálni kell azon tartományokat. Már most szeretném tudni, hogy a külügyminister, bár ki legyen is az, hogyan fogna azután a monarchia nevében külügyi politikát csinálni ? Ezen elvnek felállítása, méltóztassanak elhinni, in praxi vezet oda, a hova Szilágyi Dezső t. képviselőtársam tegnapi okoskodásai in theoria vezetnek: a dualismusnak absurdussá tételéhez. (ügy van! Igaz! a jobboldalon.) A mely perczben az intézményekben fekvő nem tagadott nehézségeket a helyett, hogy elhárításukra gondolnánk, a helyett, hogy arról gondoskodnánk, hogy újabb alakulások folytán, ha szükséges, az intézmények alapeszméjének megfelelő pótintézkedések tétessenek ; a mely perczben mi — mondom — e helyett a nehézségeket, melyek bennrejlenek törvényeinkben, bennrejlenek a mi alkotmányos szerkezetünkben, a szélsőségig fogjuk húzni: csak kettő lesz lehetséges. Vagy bebizonyosodván, hogy külügyi politikát nem lehet vezetni, bebizonyosodván , hogy az államgépezet szabályos működését nem lehet bonyodalmak esetén biztosítani, — túlsúlyra vergődnek azok, kik a dualisticus szerkezetet nem szeretvén, azt fogják feláldozni az Európában létezhető feltételének: vagy ha erősebb lesz a dualismus eszméje, akkor constatáltatván, hogy e monarchia, mely ragaszkodik ezen eszméhez, actióra nem képes, a monarchia fennállása oda fog prédául dobatni mindazon külhatalmaknak, melyeknek a monarchia károsítása vagy megbuktatása érdekében van. (Élénk tetszés a jobb oldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) Mert a mely állam bevallja, hogy intézményei szerint külügyi actióra nem képes a nélkül, hogy mindjárt súrlódások ne támadjanak: azon monarchiának létét respectálni senkisem fogja. r Úgy van! Igaz! a jobboldalon.) Én, t. képviselőház, nem fogom tovább igénybe venni becses figyelmét. (Halljuk!) Midőn a törvénynek oly értelmezése ellen, melyet annak a 11*