Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-10
84 10. országos ülés november 1. 1878. t. képviselő ur adott, tiltakozni kötelességemnek tartottam : ismétlem azon kérésemet, hogy amennyiben annak, mit a törvény rendel, megfelelni magam is kész vagyok, a beadott határozati javaslat feletti döntést pár rövid napig elhalasztani méltóztassék, és kifejezem azon kérésemet a ház mindazon tagjaihoz, a kik a dualistikus szerkezetet addig legalább, mig helyette jobbat minden faetor beleegyezésével létesíteni nem lehet, elfogadják: gondolják meg, hogy ennek olynemű megrázkódtatása, a minő ama theoria elfogadásából következnék, nem vezet oda, a mit sokan kivannak és a mit némi mérvben, ha lehetne, magam is óhajtanék; hanem vezet az ellenkezőhöz, vezet oda, a mitől Magyarországot a gondviselés mentse meg: vezet a centralis atióra. (Igaz ! Ügy van! a jobboldalon. Mozgás és nyugtalanság a baloldalon.) Én t. képviselőház, a mig valamely törvény fennáll, azt tiszteletben tartani kötelességemnek ismerem; de nemcsak egyik irányban, hanem valamennyi irányban, s ép azért engedjen meg az előttem szólott képviselő ur, de nagyon kell csodálkoznom azon, hogy ő a trónbeszéd azon szavaiból, hogy „a közös külügyminister meg fogja adni a beható felvilágosításokat az arra hivatott testületek elé" azt gondolta kimagyarázhatni, hogy a közös külügyminister meg fog jelenni a magyar képviselőházban. (Ellenmondás balfelöl y fölkiáltások a baloldalon: Nem mondta!) Ha rosszul hallottam, bocsánatot kérek, beismerem tévedésemet. Azt azonban a képviselő urnak figyelmébe ajánlom, hogy nem lehet megtagadni, hogy a felvilágosításokat az is adhassa meg és legjobban az adhatja meg, a ki az ügyeket eleitől fogva vezetvén, leginkább van azon helyzetben, hogy a felvilágosításokat teljes részletességgel megadhassa. Minthogy pedig a t. képviselő ur is azon nézetben van, — a mint csodálkoztam is azon, míg azt hittem, hogy másban van — hogy a közös külügyminister ezt csak a delegatióban adhatja meg, ne méltóztassék a delegatió megválasztását és összeülhetését késleltetni. Az mondatott tegnap, hogy az ország nyugtalan, mert nem nyerhet felvilágosítást. Én t. ház, nagyon tisztelem az ország azon óhajtását, hogy felvilágosításokat akar nyerői. Ép azért óhajtom, hogy azokat legjobban, legrészletesebben, az alkotmány szerint, módunkban levő' minden úton megnyerhesse; óhajtom, hogy közbevetett vitákkal ne gátoljuk sem a válaszfelirat elkészülését és az a fölötti vita megindulását, a mely egyik alkalma a felvilágosítások megadhatásának, sem a delegatió összejövetelét, — a hol ismét az, ki — nem lehet tagadni, lehet helyes vagy nem helyes — de ki a felvilágosítások megadására a legalkalmasabb, nyilatkozhatik; hogy az ország minél előbb azon felvilágosítások birtokába jöhessen, a melyeket egyátalán képesek vagyunk alkotmányunk értelmében megadni. És méltóztassék meghinni, hogy ha azt a szempontot veszem is, mely tegnap felhozatott, hogy alkotmányos aggályok merülnek fel a kormányzat ideiglenessége szempontjából, még ha azt a szempontot veszem is, az alkotmányosság szempontját, okvetlenül szükségesnek tartom, hogy a delegatiók mielőbb összejöhessenek. Én nem hiszem, hogy legyen e házban csak egy ember is, mégha azt akarja is, hogy ma ott hagyassék Bosznia és Herczegovina, a ki azt akarná, hogy az ott levő hadsereg ellátásáról gondoskodva ne legyen. Ha nincs ily ember, akkor arról gondoskodni keli, az ellátásra szükséges költségek megszavazására első sorban illetékes testületeknek együtt nem létében pedig gondoskodni kell — mert másként mulasztást követ el az 1848-iki törvény értelmében — a kormánynak. Már most kérem, miben van több alkotmányos garantia: abban-e, ha valamely ideiglenes kormány kénytelen az illetékes testület megkérdezése nélkül gondoskodni; vagy abban, ha ugyan a kormánynak egyik része ideiglenes is, de a gondoskodás az arra törvény és alkotmány szerint hivatott testillet kezébe tétetik le? (Tetszés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy a kormány rosszalást érdemelt volna, ha nem siet vala a delegatiók összehívásával, de azért rosszalást egyáltalában nem érdemel, hogy azok összehívását siettette. Csak mellékesen jegyzem még meg, hogy az ideiglenességi egész okoskodás — mint ezt már olvastam is, s szeretném azt mondani, de nem akarok magamnak hízelegni, hogy nagy lelkek találkoznak — mondom, ezen egész okoskodás igen gyenge alapokon áll, még pedig egyszerűen azért, mert igen könnyű rajta segíteni. Méltóztassék elhinni, hogy ha épen valakinek, vagy a t. ház egy nagy részének abban mulatsága telnék, hogy legyen egy végleg kinevezett kormány, mely esetleg nem itt, de a válaszfelirati vitánál leszavaztalak, és két hét múlva lelép, ez is megtörténhetik. Ez ideiglenességből tehát ne méltóztassék oly nagy várat építeni, mert higyjék el, könnyen össze lehet azt a várat dönteni. (Derültség.) Én, t. ház, teljes nyugalommal megyek a bekövetkezendő vitának elébe. Mondhatnám, hogy én a piramisnak nem a közepére, — mert az még csak a közepe, a mit Molnár Aladár t. barátom mondott, •—• hanem igazi alapjára hiszek támaszkodni, mert alkotmányos életben — ha a delegatió a piramis hegye — az igazi alapot a választó kerületek képezik: e választó kerületek pedig a választásokat akkor teljesítették, mikor a Boszniába való bevonulás már tény volt. (Zajos ellenmondás bálfelöl. Elénk helyeslés jobbfelöl.) De t. ház, valamint azt tartom, hogy még indirecte
