Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-10

81 10. országos ülés Dorember 1. 1878. legyen meggyőződve, hogy a mit a törvény . kötelességévé tesz a kormánynak, azt én a mint teljesítettem legjobb belátásom szerint mindig, teljesíteni fogom ez alkalommal is; de meg fog nekem engedni a t. képviselő ur abban, hogy miután a törvény az időt nem határozza meg . . » . {Nyugtalanság a, baloldalon.) Kérem, ne tessék félni, nem akarok kibújni kötelezettségem alól. Szilágyi Dezső: Nem is félünk! Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsánatot kérek, tulaj donkép nem is azt akartam mondani, ne tessék félni, hanem azt, hogy ne tessék örülni, nem fogok ezzel alkalmat adni arra, hogy megtámadjanak. De azt hiszem, hogy azt nem fogja senki sem tagadni, hogy a beterjesztés határidejét a kormányoknak mindenütt a világon joguk van maguknak megállapítani — természetesen joga van a törvényhozásnak azzal meg nem elégedni és mást is követelni. De azt is méltóztassanak megengedni, hogy bármint magyarázzuk törvényeinket, az osztrák-magyar monarchiában a külügyek szempontjából bizonyos összhangzatos eljárást kell követni. Én tehát azt kérném, hogy ne méltóztatnék Molnár Aladár ur indítványa felett a szavazást ma követelni, mert talán esetleg lehetnék azon helyzetben, hogy oly nyilatkozatot tegyek legfeljebb két-három nap alatt a t. háznak, mely e tekintetben minden további követelést feleslegessé tesz és a mely az indítványozó urat is, a ki aggódva szólította fel a ház ezen oldalát, hogy védje meg a törvényben biztosított jogokat, annyival inkább megmenthetné minden aggodalomtól, mert kétségtelenül meggyőződnék róla, hogy nem szükséges a védelem, mert nincs ki ellen védekezni. Éz azonban a t. képviselő uraktól függ; erről tehát tovább nem akarok beszélni. De t. ház, midőn a magam részéről kinyilatkoztatom azt, hogy a mit a törvény követel, annak eleget tenni bizonyosan kész leszek: lehetetlen nem reflectálnoni azokra, mik a továbbiakra nézve, mint a törvény és az alkotmány követelményei felhozattak. Ha jól értettem, a t. képviselő ur azt igényli, hogy a berlini congressuson kötött nemzetközi egyezmény — vagy bármely külügyi nemzetközi egyezmény fölött, tehát azok elfogadása vagy el nem fogadása fölött, a törvényhozások határozzanak; — én legalább mást beszédéből ki nem vehettem. Már t. ház, azt gondolom, hogy nemcsak a mi alkotmányunk szerint nem volna lehetséges ily követeléssel előállani, de még ott is, a hol nem lévén dualistikus szerkezet, egyetlen egy törvényhozó testület az, a mely minden irányban határozatok hozatalára jogosítva van, még ott is a nemzetközi politikai szerződések érvénye felett a parlamentek sohasem határoznak. Én bátor vagyok ebben a t. ház figyelmét felhívni az angol parlamenti gyakorlatra. Magában Angliában, — a melyről pedig azt mondani, hogy ott a parlamentarismus nem eléggé fejlett, nem eléggé hatalmas, csakugyan nem lehet, —magában Angliában határozottan követett elv az, hogy e^szerződések kötése a korona jogához tartozik. És bármi szerződést kössön is vagy kötelezettséget vállaljon is magára a fejedelem, jogszerűleg a birodalomban semmi más hatalom nem állhat annak ellene és nem semmisítheti meg azt; habár a fejedelem ministerei felelősséggel tartoznak is a parlamentnek az oly szerződések iránt adott tanácsokért, a melyek sértik a nemzet érdekét és becsületét. így van, t. ház, Angliában. De menjünk tovább, és megjegyzem mellesleg, hogy a mit a t. képviselő ur azon állításának igazolására erősbitésül hozott fel, hogy itt igenis a törvényhozásnak jogának kell lenni ezen szerződések feletti határozatra, jogának kell lenni azoknak elfogadását, vagy el nem fogadását kimondani, — felhozta ugyanis a kereskedelmi nemzetközi szerződéseket — ez meggyőződésem szerint épen állításának gyengítésére szolgál. Miért? Mert az 1867 :XIL t.-cz 8. §-a kimondja igenis, hogy úgy a politikai, mint a kereskedelmi nemzetközi szerződéseket az illető kormány az illető törvényhozó testülettel közli; a politikai szerződésekről azonban az 1867-iki törvényekben több szó nincs. Azon szerződésekre nézve, melyeknél többet akart az 1867-iki törvényhozás, képviselő ur által is idézett 16. t.-cz.-ben megmondja, hogy azokhoz a törvényhozások jóváhagyása szükséges. De t. ház, vegyük tovább a kérdést. A t. képviselő ur elmondja a delegatiók jogkörét és itt mellesleg megjegyzem, hogy az iránt, hogy nem kell-e valami speciális intézkedés a jövendőre nézve, ez alkalommal véleményt mondani nem kivánok: fentartván ezt akkorra, mikor napirenden lesz. De hiszen, — a mint már tegnap is megjegyeztetett, — most első sorban a múlt politikának megbirálásáról van szó, azon politikának megbirálásáról tehát, a melyben a részvételt, — helyesen vagy helytelenül, azt a ház bölcsessége fogja elhatározni, —- egy nem ideiglenes, hanem akkor még állandó kormány gyakorolta Magyarország részéről. Mindazon aggály tehát, a mi e tekintetben az ideiglenesség szempontjából felmerülhet, azt gondolom, hogy önmagától elesik. De azt mondja a t. képviselő ur: hát külügy-e ez ? avatkozhatik-e ebbe bele a közös kormány és a delegátió? külügy-e az occupatió, és külügy-e azon tartományok administrátiója ? Ugyan engedje meg a t. képviselő ur, hogy megfordítsam a kérdést. Vájjon valamely külhatalmakkal kötött egyezményre, vagy hogy