Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-8

se 8. országos ülés október 30. 1878. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Az előttem felszólalt képviselő uraknak a kormányválságra vanatkozólag tett észrevételeikre kötelességem válaszolni annyival inkább, mert úgy látom, hogy kisebb - nagyobb mértékben, de mindketten félreértettek. A mi Szilágyi képviselő urat illeti, ő azt mondotta, — ha jól hallhattam és fogtam fel szavait — hogy nem mondottam meg indokát aunak, miért nem követtem és követték a kormány többi tagjai azon utat, melyet, ha nem is egészen mint egyedül helyeset — nem hiszem hogy ezen szóval éltem volna, — de mint felfogásom szerint leghelyesebbet ajánlottam. Én azt gondolom, megmondottam már az okot, mert abból indultam ki, a mi ily viszonyok között, ha egyszer a kormány a maga egészében nem állhat meg, vagy nem tudja, — a mi sokszor szemünkre vettetett, — pótolni a kebelében támadt hiányt, kötelessége azonnal mentül elébb tért engedni a kísérletnek, hogy mások foglalhassák el helyeit, és hogy minél előbb mint constituált kormány léphessen a törvényhozás elé. És ne is méltóztassanak annak semmi egyéb indokát keresni, mert lehet, hogy ezen meggyőződésem helyes vagy tévedt, de indoka nem volt semmi egyéb, mint ezen meggyőződésem; és én azt is hiszem, — a mint legalább a parlamentarismus elveit ismerem — hogy ezen felfogás a parlamentarismus szempontjából egészen és teljesen correct; mert akárhányszor láttunk kormányokat, melyek legalább látszólag még többséggel is birtak, visszalépni a miatt, hogy a kormány r a maga egészében nem maradhatott együtt. Én tehát erre nézve ezen magyarázatot akkor is megadtam, és most igyekeztem azt bővebben kifejteni. A másikát illetőleg, a mit Simonyi Ernő képviselő ur mondani méltóztatott, hivatkozom mindazokra, kik szavaimat a házban hallották, hogy kértem-e én bizalmi nyilatkozatot és mondottam-e én, hogy várok bizalmi nyilatkozatot; akartam-e én, hogy ne nyilatkozzam a követett politikáról, de nekem szavaztassék bizalom? Én tökéletesen igazat adok Simonyi Ernő képviselő urnák, hogy mielőtt nem tudja, minő politika volt az, melyet a kormány követett, mik voltak indokai, mit akart tenni: addig sem mellette, sem ellene nem szavazhat. Ugy látszik, szerinte sokkal könnyebb és egyszerűbb kérdés a vád alá helyezés; [Derültség jobbfelöl) mert azt tehette a nélkül is, hogy az indokokat, melyek a kormányt vezették és a politikát, melyet a kormány követett, ismerné. (Mozgás.) De azt, hogy én nem akartam és hogy nem akartuk kikerülni, hogy felfejtsük és előadjuk igenis politikánk indokait, gondolom, az által kétségtelenné tettem, hogy ideiglenes minőségben vagyok itt; de hogy inkább azt tettem, a mii senki kétségbe vonni nem fog, hogy azon kötelezettség teljesítését, nem sikerülvén másnak, a minek okát előadtam, kormányt alkotni, magamra vállaltam; és az által azon helyzetbe jöttem, hogy politikánk kifejtését teljesítsem, mindenesetre rám nézve kevésbé előnyös körülmények között, mintha valóban nem ideiglenes és nem tudom micsoda minőségben ülnék itt a t. ház előtt. Legyenek meggyőződve mindannyian, és mindkét felszólalt t. képviselő ur, hogy a mit ez irányban megteendőnek tartottam, hogy pénzügyi érdekeinkben kellő kíméletes eljárás követtessék, az illető helyen épen úgy megtettem ideiglenes minőségben, mint megtettem volna, ha le nem köszönök. És legyenek meggyőződve róla, hogy a politika kiderítésére szükséges minden tőlem kitelhető felvilágosítást épen úgy megfogok adni, mint ideiglenes minister, mint ha le nem köszöntem volna. Sem egyik, sem másik irányban tehát más utat nem követtem, mint a mit felfogásom szerint helyesnek jeleztem. A különbség csak az, hogy meg akarván kisérteni, hogy mire az országgyűlés már együtt van, lehessen egy végleg kinevezett kormány: magamat és kormánytársaimat hoztam roszabb helyzetbe, mint különben lettünk volna. Gr. Apponyi Albert: T. ház! Az ideiglenes ministerelnök ur által imént tett pótló nyilatkozat szerintem nem hogy élénkebb világot vetett volna a helyzetre, hanem inkább annak homályosságát még jobban fokozta. Bevezetőleg mintegy zárjel közt legyen szabad legelsőben a feletti sajnálkozásomat kifejezni, hogy a t. ministerelnök ur nem nyilatkozott a Szilágyi Dezső t. képviselő ur által felhozott azon kérelemre nézve, hogy a berlini szerződés, mint ezt a törvény kívánja, a ház elé terjesztessék oly időben, hogy a felirati bizottság tanácskozásának egyik substratumát, nyilatkozásainak egyik alapját képezze. De nem ennek constatálására kértem szót, hanem azok miatt, a miket a ministerelnök ur pótlólag a kormányválság lefolyására nézve mondott. Előbbeni nyilatkozatát még világosabban megmagyarázván, előadta, hogy az általános kormányerisisnek egyedüli oka az, hogy a volt kormánynak egyik, — úgy az általa elfoglalt állás, mint személyes tulajdonainál fogva, — kiváló tagja lemondván, a ministerelnök ur nem tudta az ő helyét pótolni, nem tudott pártjában oly férfiút találni, a ki a pénzügyi tárczának vezetésére vállalkozott volna. (Felkiáltások jobbfelöl: Azt nem mondta!) Valóban csodálkozom, hogy a t. ministerelnök urnák a kormány ki nem egészített állapota miatti érzékenysége oly nagy mértékben haladva fokozódott azon idő óta, melyben a kereskedelmi tárcza megürült, még pedig épen