Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-8

8. országos ülés október SO. 1878. 61 akkor, midőn a kereskedelmi politikának új irányát kellett megállapítani. A ministerelnök ur abban, hogy ezen akkor kiváló fontosságú tárcza betöl­tésére nem tudott pártjában vállalkozót találni, okot nem talált az összes kormány lemondásának beadására; (Tetszés a balon) pedig ha akkor ezen szempontból a t. kormány lemondását beadja, a helyzet sokkal orvosolhatóbb, s ebből támadható viszásságok sokkal kevesebbek lettek volna; mert együtt volt a parlament, tehát azon testület, mely a kormányválságnak nem ideig­lenes, de végleges kormány létesíthetése által rögtön minden baj nélkül véget vethet. A t. ministerelnök ur azon scrupulusa, hogy nem helyes, hogy egy kormány a maga egészében fenmaradjon, ha egy fontos tárczának betölté­sére egyént nem találhat, akkor támadt, mikor a parlament együtt nem volt; mikor a beadott lemondásnak sokkal viszásabb, sokkal messzebbre ható következményei vannak, t. i., hogy a par­lament kénytelen megkezdeni működését a kor­mánypadokról jövő minden directiva nélkül; hogy mikor az ország várva várja, hogy úgy a meg­nyitó trónbeszédben, mint az arra adandó válasz­feliratban a minden bajaiból való kibontakozásnak útjai organicus egészben mutattassanak fel előtte, a helyzet súlyánál fogva, úgy a királyi trón­beszéd kénytelen volt épen ezen helyzetnek eon­statálására szorítkozni, valamint az adandó válasz­feliratnak is ez által valószínűleg igen szűk korlátai lesznek szabva. Ha csak abból állott a kormány lemondá­sának oka, hogy a pénzügyi tárcza betöltésére a ministerelnök ur alkalmas egyént nem találhatott: ebben correct parlamenti eljárást, mentséget arra nézve, hogy be nem várva a nemzet ítéletét, be nem várva a helyzet tisztázását, annak tisztázat­lan állapotát, annak bajait a kormány - padok elhagyása által még fokozzák, egyáltalában nem vagyok képes látni. (Helyeslés a baloldalon.) A ministerelnök ur ugyan méltóztatott hivat­kozni az ő Felsége színe elé hívott férfiak azon nyi­latkozatára, hogy a helyes eljárás egy parlamenti kormány megalakítására nézve az adott viszonyok közt: megvárni előbb, hogy a képviselőház vala­mely nyilatkozása által a helyzet tisztuljon, és azon irány kiderüljön, mely elég hatalmas több­séggel bir, hogy erre r támaszkodva, valaki kor­mányt alakíthasson. Én megengedem, hogy a ministerelnök ur a tett nyilatkozatokról jól van informálva; megengedem, hogy ezen nyilatkozat úgy, a mint ő idézte, szó szerint helyes: de való­színű, hogy van abban egy színezés, egy árnyalat, mely a t. ministerelnök ur figyelmét kikerülte, vagy a melyre a t. ministerelnök ur a mi figyelmünket fölhívni jónak nem látta. Tökéletesen áll, hogy a parlamenti helyzet tisz­tázását bevárni a kormány alakítása előtt helyes és correct eljárás azokra nézve, kik eddig kor­mányon nem levén, új kabinet alakítására szorít­tatnak fel: de ebből nem következik, sőt épen az ellenkező áll azokra nézve, kik már kormá­nyon voltak, kik már egy politikai actiót meg­kezdték, és semmi parlamenti tény által a nemzet bizalma elvesztéséről értesítve nem lettek; szóval kiknek nem új kormány alakításáról, hanem az addig vitt, és bizonyos helyzetek alakulásához vezetett politika el nem hagyásáról volt szó. (Helyeslés a baloldalon.) En azt hiszem, a két helyzet köztti különbség oly nagy, hogy a mi az egyik helyzetben levő férfiakra nézve helyes, az a másik helyzetben levő férfiakra nézve a lég­ii elvtelenebb. Én tehát azzal zárom be szavaimat, hogy azon esetre, ha a kormányválság indokolásaira nézve az eddig hallottaknál bővebb és kielégítő felvilágosításokat nem nyerünk: lehetetlen azon meggyőződésünket megváltoztatnunk, hogy a tör­téntek, ha nem is az alkotmánynak betűjével, de a parlamentarismus szellemével és egészséges mű­ködésének feltételeivel homlokegyenest ellenkez­nek; és ezen meggyőződésünk mikénti kifejezését, mikénti érvényesítését minden ezentúl magát elő­adandó alkalommal magunknak nyíltan fentartjuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk!) Egyetlen egy körülményre vagyok bátor a t. kép­viselő ur beszéde folytán a t. ház figyelmét fel­hívni, a nélkül, hogy a legkevésbé is zavarni kívánnám szabad elhatározásukat az általa jelzett teendő lépésekre nézve. Ez az egy az, hogy a különbség, a melyet utoljára itt jelezni méltóz­tatott, áll — elismerem — oly kormányra nézve, mely még le nem mondott, melynek lemondása el nem fogadtatott. De hogy komolyan új kor­mány-alakításról beszélni lehessen, a minek pedig meg kellett történni: a kormánynak le kellett mondani, a kormány lemondásának el kellett fogad­tatni. A mely perczben pedig egy kormány le­mondása el van fogadva, épen*azon helyzetben van ez az új kormány alakítására nézve, mint bármely más. (Mozgás a baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Méltóztatik a t. ház elfogadni a tett indítványt, mely szerint a válaszfelirat készíté­sére egy 21 tagból álló bizottság holnap válasz­tassák? (Elfogadjuk!) E szerint a t. ház ezen indítványt elfogadni méltóztatott, és így a mai napra kitűzött napirend ki lévén merítve, most a holnapi napirendre nézve leszek bátor előterjesz­tést tenni. (Halljuk!) Minthogy holnap 10 órakor a bíráló bizott­ságok fognak alakulni, az ülést 10 órakor meg­kezdeni nem lehet, s ennélfogva azt vélem, hogy miután a bíráló bizottságok előtt kevés tárgy

Next

/
Oldalképek
Tartalom