Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-26

3<jg 2ft. országos üléi november 26. 1878. közszabadságát elárulják. {Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Én tehát, t. ház, ünnepélyesen kijelentem, hogy valamint senkit kihallgatás nélkül elkárhoztatni nem szabad s nem is szoktam, várva várom a pillanatot, hogy gr. Andrássy és a delegatió közt a leszámolás megtörténjék, hogy ő neki mily mérvben, mily nagyságban van részessége, sőt bűnrészessége a bécsi katonai párt által intézett boszniai oceupatóban és annak eszközeiben és keresztülvitelében, mondom, ezekre tiszta meggyőződést szerezhetek: én azonnal kötelességemnek fogom tartani gr. Andrássy megbüntetése iránt a képviselőház elé törvényjavaslatot terjeszteni. (Derültség jobb/elöl, helyeslés balfelöl.) Nincs könnyebb mint nevetni, de én úgy tapasztaltam csekély és rövid politikai pályámon, hogy azok, a kik a pozsonyi diätán nevettek, már a 48-iki mozgalomtól megszörnyedtek és illa berek nád a kert, Bécsbe, Felső-Ausztriába menekültek, de még ott sem érezték magukat biztonságban a későbbi események folytán, hanem Ausztriából messze, tengeri fürdőkre menekültek. (Mozgás.) T. ház! Tekintsenek Francziaország példájára és ott lelje a ministerelnök ur a válaszát azon ismét kicsinylő egyik ellenvetésére, hogy hiszen a török hatalom nagyságát honnan is mérjük mi, mikor a muszka hadsereg győzelemről győzelemre haladt és a nemzeti erő és ellentállás csak akkor ébredt fel, mikor csaknem a főváros megtámadva volt. Én a történetből tudom, hogy mikor a főváros megtámadtatott, ott kelt fel a nemzeti erő és kiűzte a támadó ellenséget a hazából. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Bosznia occupatiójára nézve kevés mondani valóm volna ez alkalommal, mert hiszen a törvényhatóságok részéről beérkezett kérvények tárgyalása alkalmával úgyis lesz tér és alkalom hozzászólni; ezúttal csak annyit mondok, hogy ha a felelősségben benne vagyunk, mert a felelősségre vonatásnak azon módozatát is felemlítette az én parányiságom a túloldal derültsége közepette, hogy mikép lehet gr. Andrássy ellen procedálni, hát mit mondjak azok ellen, a kik malitiósus ostobasággal jártak el a boszniai hadjárat megkezdésében. (Mozgás.) Ezen hadjárat évek óta készül és midőn ezer millió consumáltatott a 67-ki kiegyezés óta az osztrák-magyar hadseregre, midőn arról nem tudunk egyebet mondani, mint hogy az fényesen disciplinált, harczképes. A szelleméről a hadseregnek nem szükség szólanom, mert azt bebizonyította akkor, mikor 0 Felségének parancsára és vezényszavára a hadseregnek azon fiai a török ellen mentek, azon fiai, a kik itt a fővárosban, az ország szivében és a hazában szerteszét két évig egyebet nem tettek, mint a testvérisülés, a török szeretet és a török barátság mellett demonstráltak. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Ezen jól szervezett, vitéz, bátor és kitűnő szellemű hadsereg azt érdemli meg, hogy csak úgy bataillon számra küldjék be egy guerilla háborúba akkor, mikor, ha ezen hadsereg 1000,00 emberrel indíttatik az ellenséges földre, akkor nem történnek azon irtózatos vereségek, a melyeknek, constatálom, hogy morális súlyát később a harczfiak vitéz kitartása kiköszörülte, de ha az nem történik, nem tudom, hogy állna meg helyén ma előttünk Tisza Kálmán és gr. Andrássy Gyula Bécsben; hanem igenis, mikor ezen vitéz hadsereg kiköszörülte a csorbát, akkor megérdemelné, hogy nem mint ártatlan bárányok hajtassanak a mészárszékre, hanem kellő számban, kellő erőben, jól élelmezve, becsületesen, úgy, mint az iszonyatos költségek is kivánják, nem pedig éhen, szomjan vezettessenek a harezba. Es, t. ház, most látjuk az általános védrendszer gyönyörű következményeit! Mondja nekem a t. ministerelnök ur, az általános vedkötelezettségnek az az eszméje, az-e a rendeltetése , hogy az ország határán kivül éhenszomjan guerilla-harczba indíttassanak azok, kik irók, publicisták, hivatalnokok, ügyvédek, mesterlegények, technicusok, szóval békés polgárok, kik mindössze néhány hétig gyakoroltatnak fegyverben ? Hát azoknak kell oda indíttatni ? Ugyan merné-e a t, ministerelnök ur argumentatiójának dialectikájával védelmezni még az ilyen rendelet kibocsátását is ? No, de meg van a hireus, Maglajuál lelövöldözték a 70 huszárt, és azért lövöldözték le uram fia, mert annak, a ki elől ment, annyi esze sem volt, hogy éelaireuröket küldött volna végig a szoroson. Bocsássa meg a t. ház, ha itt rövid incisumképen elbeszélek egy esetet, mely velem 20 éves koromban történt. Fiatal 4 csikóval mentem a Mátrába a Mátrának azon szűk pontján, a hol az ember egy keskeny szoroson keresztül Hevesmegyéből Borsodvármegyébe Járdánházába jut. Nem mehetvén a csikók előre, meg kellett állanom a hegytetőn s kifognom a csikókat, és leküldeni az első faluba segítségért. Feljött egy 16 éves palócz fiu két lóval. Az inas vezette az egyik pár lovat, a kocsis a másik két lovat. (Felkiáltások: Dologra!) Hogy hívják a képviselő urat? (Felkiáltások: Hácz Athanáz!) Az isten éltesse. (Általános derültség.) Mondom az inas az egyik két lovat, a kocsis a másik két lovat azért vette át. (Mozgás jobbfelbí) Tetszik tudnia a t. képviselő urnak, miért vette át? No lássa, hogy nem tudja. (Derültség.) Tehát azért vette át, mert a szoros oly keskeny volt, hogy négy ló egymás mellett nem mehetett, mert ha 4 ló egymás mellett mehetett volna, akkor a szemközt jövő kocsi is kikerülheti egymást és akkor az egész bölcseség