Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-26

396 26, orszégos Illés november 29.1878. a mi szerepünket Tisza Kálmán ur vitte és gróf Andrássy mindig azt mondotta neki, hogy ne blamirozza, ne ócsárolja, ne depreciálja az ország­pénzügyi erejét, mert ez által több kárt tesz, mint bármily nagy mennyiségű adósság, mely rósz gazdálkodás következtében balomról-halomra szaporíttaíik. Én t. ház, nem emlékszem a tisztelt ministerelnök ur adott válaszára, ő jobban tudja mint én, keresse ki azt, a mit akkor gróf Andrássynak mondott és legyen kegyes azt, mintha én mondottam volna válaszul tőlem accep­tálni. (Élénk derültség baljelöl.) Azt mondj ministerelnök ur, hogy ő visszautasítja azon illoyalis ráfogást, mely ezen oldalról tétetett, hogy t. i. a deficit összegét a )övő évre 80 millióban helyeztük kilátásba; azt mondja, mi ezt helytelenül cselekeszszük, mert ezen összegnek csak a kamata jő számításba, mert ennek csak a kamatát kell fizetni, mi pedig itt mintegy rósz hiszemüieg a tőkét szerepeltet­jük. Concedálom ezt a t. ministerelnök urnak, de oly jó financiernek, mint Tisza Kálmán, tudnia kell : hogy a ki a kamatfizetésre nem képes, azon a hitelező a tőkét exequálja. Pedig szeret­ném tudni, hogy ha adósságból-adósságba merü­lünk, ha kölcsönt kölcsönre halmozunk, hogy leszünk majd képesek elviselni egy újabban contrahalandó kölcsönnek kamatait is? Magyar­országnak 1878-iki budgetje az akkori pénzügy­mmisteri esposé szerint igy áll: Királyi udvartartás 5 millió, közösüg} T i költ­ségek 29 millió, nyugdíjak 4 millió, államadóssá­gok kamatai 82 millió, vasúti kamatbiztosítások 15 millió, honvédség és közös csapatok 7 millió, adókezelés, földtehermentesítés, Lloyd subventiója stb. 20 millió; summa summarum 162 millió. 162 millió tehát azon összeg, melyet nekünk ha vért izzadunk is, meg kell fizetnünk. A pénzügyminister exposéja szerint pedig Magyar­ország összes állami bevétele 1878-ra sem több sem kevesebb, mint 217 millió, a melyből való­ságban csak 180 millió jő be, a többi a zár­számadási kimutatás szerint függőben marad, sőt behajthatatlan. Tehát e 180 millióból levonva a 162 milliót, marad Magyarországnak összes szük­ségleteire 18 millió. No t. ház, hogy ezen 18millióból hogy képes kieveczkelni bármely genialis pénzügy­minister, hogy fogja e 18 millióval, 18.000,000 forinttal fedezni az állam szükségleteit, jelesül közigazgatás, közlekedés, közművelődés, igazság­szolgáltatás költségeit akkor, midőn azon időszak közt, midőn ezen operatum beterjesztetett, és a mai nap közt már 80.000,000 forint egy harma­dával accrescal az osztrák bankadósságból, és 60,000,000 frt növeltetett hozzá, illetőleg ennek egy harmada a boszniai occupatióra elfecsérelt pénzekből ? Kérdem a ministerelnök úrtól, hogyan fogja ezt Magyarország bármely pénzügyministere fedezhetni ? Azt mondja a ministerelnök ur: „Kommt Zeit, kommt Ráth" ; mi mindig csak a sejtelmek terén járunk ; nem sejtelmekről, hanem bizonyosságról van szó. Nem sejtelmekről t. ház, hanem kétszerkettő négyre alapított hiteles adato­kon épült kimutatásról van szó. A ministerelnök ur kedélyesen azt mondja, hogy a sejtelem és a való közt nagy a különbség, és még szives volt a zugligetbe is kisétálni, nem tudom, kivel; lehet sejteni, hogy kimegy, de meglehet, hogy ideje nem engedi, és itthon ülve marad. Én azt hiszem, t. ház, e hasonlatosság nem alkalmas, hanem talán jobban szerette volna a ministerelnök ur, ha Széll Kálmán csak a zugligetbe invitálta volna őt egy sétára bizonyos dolgok megbeszé­lése végett, és azután helyén maradt volna. De az ő invitatoriuma nem igy szólt. 0 azt mondta: én elmegyek Eátótra, te pedig édes^ elnököm, eredj haza Gesztre. {Nagy derültség.) És az sok­kal üdvösebb séta lett volna úgy a ministerelnök úrra, mint pedig Magyarországra nézve. {Derültsége Most már t. ház, a ministerelnök ur Széll Kálmántól elhagyatva, átveszi a pénzügyministeri tárczát is. Megvallom, hogy volt alkalmam bámulni a t. ministerelnök urat, mint ellenzéki vezért, volt alkalmam hallgatni szép beszédeit, köztük igen sok sophismával a ministerelnöki székből; ismerem tevékenységét a közigazgatási bizottságból, hol azon boldogító közigazgatási bizottságot megalkotó törvénytől egész a cseléd­rendtartásig lemenő törvényig, bámultam saga­citását. De arról, hogy még pénzügyminister is lesz valaha, valóban sohasem álmodtam.{Derültség.) Engedje meg; a t. ministerelnök ur, hogy bámu­í latomat kifejezzem ennyi jeles tulajdonságai felett Hellas azon classikus költőjének, Graeculusra irott eprigrammjával: „Gramaticus, rhetor, geometra, pictor, aliptes — Augur, schoenoloates, medicus, mágus omnia novit — Graeculus esuriens is coelos superis ibit {Nagy derültség)". S mid3n az igen t. ministerelnök ur a bőség szarujával ennyire boldogított lelki fennsőbbséggel dicsőíthet és azt valóban tényekkel is, — mint tudjuk — bebizonyította, akkor kicsinylőleg ide fordul hozzánk, kik alig bírtunk a diligenskedő, ; nem mondom ministeri megrendszabályozások, hanem a diligeuskedők pressiója mellett, alig bírtunk ily tekintélyes számban a két oldalon felemelkedni, akkor — mondom — ide fordul hozzánk, és azt mondja: micsoda beszédek ezek, önök merik az európai államférfiakat kicsiny­leni? Oda fogunk jutni, hogy Berlinből kény­telenek lesznek verschreibolni innen az ellenzéki oldalról diplomatákat és államférfiakat! Mi ezen vádat nem érdemeltük meg. Ha valakit ver­schreibolni kell a gordiusi csomó megoldására I Berlinből, — más államférfiút verschreibolni nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom