Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-26
86. országos Hég november 26. 1878. 395 ségben, az Mocsáry t. barátom. No már, ha Hegedüs t. képviselő ur jelen volna, kérdezném őt, hogy minden részrehajlás nélkül tekintsen reánk kettőnkre, hát hiszen azon Figarónak, a ki tudvalevőleg borbélylegény volt, attribútuma pedig a közmondás szerint: superbies, vagyis akarom mondani superbia, borbélylegény, (Derültség) s csakis azért követtem el a nyelvhibát, mert Hegedüs t. képviselő ur szerint „consuli"; így szokott Ő latinul beszélni. (Derültség.) Hát van-e, kérdem t. ház, akár én rajtam, akár Mocsáry, t. barátomon valami, a mi a borbélylegényre emlékeztet; és ha ezen hasonlatot mégis aceeptálom, teszem azt azon feltétel alatt, hogy Hegedüs képviselő ur is igazságos lesz maga irányában, és akkor ő neki csak a borbélyinas szerepe jut. (Derültség a baloldalon.) Ezeket, t. ház, per tangentem elmondva, átmegyek tulaj donképen az előttem traceir ózott útra, t. i. a ministerelnök ur által a szombati ülésben elmondott némely tételekre. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök ur azt mondja ugyanis, hogy ő nem ijeszt, nem fenyeget, hanem ámde megfogják látni, hogy a dualismus, a melynek itt is és másutt is mások, felbontására" működnek, hogy ezen dualismus helyett aligha nem oly állapot talál előállani, a mely egyik részre sem lesz kívánatos! Én, t. ház, még ma is ellensége vagyok e dualismusnak ép úgy, mint a t. ministerelnök ur azt hét esztendeig mint legnagyobb ellensége oppugnálta; hanem, t. ház, ezen dualismus, most épen sejtjük, sőt több mint sejtjük, mert látjuk már, hogy a dualismusnak átka a magyar nemzetre nézve a gyakorlati életben most következik be; mert hiszen tudvalevő dolog hazaszerte, hogy az osztrák delegatiónak tegnapelőtt tartott pénzügyi bizottsági ülésében az egyik igen t. delegátus a napirendre térésre vonatkozó indítványával nagy többséggel győzött (Élénk éljenzés balról) gróf Andrássy Gyula és a magyar kormány álláspontja felett. No, már most, t. ház, mit várjunk a magyar delegatiótól ? Én, megvallom, elszörnyűködve gondolok azon pillanatra, midőn a magyar delegatió justificálva a kormány által követett politikát, és a 60 millió forint elköltése után azon túlterjeszkedést is, megfogja szavazni a 40 millió forintot is. S ekkor mi fog történni? Hát a közösügyes alkotmány szerint, vegyes ülés tartatik, s szavazni fog a magyar az osztrák delegatióval együttesen. És ekkor, t. ház, elő fog állani a gyakorlati életben legnagyobb átka ezen rendszernek, mert azon hazafias érzelmű és a népek javát óhajtó és az osztrák lajtántúli népek túlterheltetése ellen oly nagy buzgalommal, végzetszerűleg^ itt a magyar fővárosban küzdő delegátusok, (Éljenzés balon) le fognak szavaztatni az osztrák nagy urak; a reichsrath örökös tagjainak, s a magyar delegátusok hozzájárulásával. (Mozgás.) Én ennél átkosabb situatiót, t. képviselőház, el nem képzelhetek. (Igaz! szélső balfelöl) Én, t. ház, Tisza Kálmán ministerelnök ur által, mint, ellenzéki vezér által elmondott legragyogóbb szónoklatokban sem találtam fel ily ílagrans és elszomorító bizonyítványát a közösügyes rendszer átkos voltának édes hazánkra nézve. (Igaz! Ugy van! szélső baloldalról.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy a túlságokra való hajtás rósz következéseket szül. Igaz t. ház, látjuk a történelemben politikai okokból, politikai téren, a túlhajtást; de látjuk azt a financzialis téren is. Méltóztassék a t. ministerelnök urnak megemlékezni Belgium és Hollandia elszakadására, melyet csupán és egyedül az adónak egy garassal való felsrófolása eredményezett. (Mozgás.) Én azt hiszem, hogy Magyarországban a fizetésképesség végső stádiumon áll. (Ugy van! a szélső balfelöl.) A nép elszegényedettségét, kereskedelmünk stagnans állapotát, pénzügyi viszonyaink mostohaságát, a legközelebbi aratás oly képletben tünteti fel, a mely minden arithmetikai számításnál és kimutatásnál világosabb. En népképviselő és gazdálkodó ember vagyok. Figyelmeztetem a t. képviselőházat egy tételre, a mely nem tagadható és kétségbe sem vonható. (Halljuk!) A mely földmíves embernek a múlt esztendőben 3 köböl búzája volt eladó, azért kapott 30 o. é. forintot. A kinek ma 3 köböl búzája van, miután abból egy köböl üszök és mindenféle giz-gaz esik ki a rostán, csak két köböl marad eladó, a minek ára 10 forint. Ugy áll tehát a jövedelmi arány a köznépnél a múlt évhez aproximálva a jelenben, mint 10 : 30-hoz vagyis I : 3. Hogy itt t. ház, tulhajtásba azok mennek-e, a kik a kormány által követett vészteljes politikának pénzügyi romlásra vezető következéseit itt e házban felderítik és inpugnálják kötelességszerííleg cselekedvén; vagy azok, a kik a kormány, hibáit fonák politikájával haladván, előidézik: ehhez nem kell commentár, mert a gyakorlat az igaz biró. Hanem, higyje el nekem a t. ministerelnök ur, hogy ha a túlhajtásnak veszélyes következése van, akkor ez a tálhajtás nem reánk nézve veszélyes; hanem veszélyes az önre, politikájára és pártjára nézve, mert ez a kétségbeesésnek végső stádiuma, (ügy van! Ugy van! a baloldalon és a szélső balon) melyet a nagy német költő e szavakkal fejez ki: „Wenn unerträglich wird der Ketten Last: bleibt noch zum letzten Mittel das Schwert gégében." (Nagy mozgás.) Én, t. ház, a túlhajtásoktól nem félek; igya meg a levét az, a ki a túlhajtásokat előidézte. (Ugy van! Ugy van! a, szélső balon.) De hát t. ház, ez nem új jelenet, ezt én igen nagy solatiummal csodáltam hét év leforgása alatt; akkor. 50*
