Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-25
380 S5 * orssAgo* ülés november 25. 1878. 1861. év óta, azon idő óta: midőn a magyar parlament a fatális taktika végzetteljes lejtőjére lépett ; vajha ez alkalommal ezen nevezetes vita azt jelentené, hogy eljutottunk a válponthoz és szakítva jövőre a szerencsétlen hazánkra oly temérdek veszedelmet hozott taktikával, politikánkba ez alkalommal a t. ház egyenes és legjobb # lelki meggyőződését visszatükröző szavazata kijelölné jövőre az utat, melyen haladva, biztos révbe lehetne a lét és nem lét veszedelmei közöl vezetni már - már sülyedező állami hajónkat. Mindnyájan tudjuk t. ház, hogy a fatális taktikázás az 1861-iki válaszfelírati vita alkalmával kezdődött; és azóta minden politikai actiónk folytonos taktikázás egész a mai napig; a midőn a taktikázásban culminálunk, és a midőn szerencsétlen hazánk léte vagy nem léte a taktika egyetlen Blattjára van feltéve. Hogy a múlt hibájából tanúságot vonhassunk jövőre, engedje meg a t. ház, hogy a fatális taktikázás főbb momentumait felemlíthessem. (Halljuk!) Annak egyszerű fel említésével, hogy minő egészen más természetszerű utat vettek volna ügyeink, az akkor fennállott politikai constellatiók és a megrendszabályozásban elkopott absolut hatalom eszközeinek hatálytalansága mellett, ha az 1861. szavazás nem a taktika, a gyengeség, hanem a jog és őszinte meggyőződés hangján szól vala az uralkodóhoz. Az egyik bűn szülőanyja szokott lenni a másiknak. (ügy van! a szélső balról.) Az 1861.'taktika szülte az 1867. évi XII. t. cz.-be fektetett taktikát, az úgynevezett dualismust, mely erős meggyőződésem és mindennapi tapasztalásom szerint kútfeje minden szerencsétlenségünknek. (Helyeslés a szélsőbalon.) 1867-ben az osztrákok képtelenek lévén az osztrák birodalom népeit tovább sanyargatni, a megrendszabályozó állami hatalmat megosztották a XII. t. ez. alapján, színleg a magyar nemzettel ; és ez által létesíttetett az átkozott erdélyi uuio trium nationum helyett a mostani unió duarum nationum. Látszólag tehát a dualisticus magyarok kibékültek 350 esztendős halálos ellenségükkel; hanem, hogy ezen kibékülésnek az osztrákok milyen nagy árt szabtak, ezt röviden és meg vagyunk győződve, hogy a ténynek megfelelőleg így fejezhetem ki: A mit az osztrákok 350 esztendő alatt nem voltak képesek önön erejükön elérni: Magyarországot és így első sorban a magyar nemzetet tönkre tették, annak úgy anyagi, mint erkölcsi erejét megsemmisítették. (Helyeslés a szélső balon.) A sérelmek elősorolásával, melyek ezen házban oly gyakran és oly kimerítően előadattak, nem czélom a t. képviselő urakat szomorítani, csak röviden kijelentem, hogy: a dualismus képesítette a magyar kormányt bent az országban minden rósz elkövetésére és megfosztja legjobb akarata mellett is a legkisebb jó eszközölhetésétől. (Helyeslés a szélső balon.) Ugyan kérdem, képes lett volna az osztrák absolutismus az akkor már igen súlyos adókat megkétszerezni ? Ugyan kérdem, képes lett volna az osztrák absolutismus ezen ország mind anyagi, mind szellemi erejét annyira tönkre silányítani, hogy ma már az egész ország nemzetiségkülönbség nélkül a fatális desperatió Örvényébe jutott? Kérdem, képes lett volna ezen ország legkitűnőbb államférfiait megsemmisíteni, a t. jelenlegi minisíerelnök urat is közibök számítva? (Tetszés a szélső balon.) Kérdem, mert volna az osztrák absolutismus a közösügyes magyarok segélye nélkül ily fatális keleti politikát követni? Valóban nem és ezerszer nem ! És minthogy a mai nap parolája a külügyi a keleti politika, én mint országos képviselő kérdem mindenekelőtt a t. kormánytól és első sorban a ministerelnök úrtól: méltóztat engem felvilágosítani, kijelenteni, hogy ő tulajdonképen minő külügyi, minő keleti politikát követ ?Mert, hogy ő magyar politikát , azaz Magyarország érdekében lévő keleti politikát nem követ, azt neki a magyar nemzet nagyon prägnanter megmondotta Debreczenben, megmondotta az ország mindazon választó-kerületeiben, a hol a magyar elem compact többségben van, a kiknek képviselői majdnem kivétel nélkül ezen házban az ellenzéki padokon foglalnak helyet. Annyira expresse beszélt a magyar nemzet a t. ministerelnök úrral, hogy széles Magyarországban nem talált egy magyar választó-kerületet, mely mandátummal megbízta volna, hanem kénytelen volt az összetíprással fenyegetett nemzetiségek közé menekülni. Mily keserű iróniája a sorsnak: az, a ki az ország nem magyar nemzetiségeit összetíprással fenyegette, maga magát tiporta össze! (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a t. ministerelnök ur Erdélyben az ott fenntartott annak idejében egyenesen a románok ellen hozott választási törvénynyel — a románokat a roszul practisált passivitäsba maradni, Magyarországban pedig a románok megunván a hosszú évek meddő küzdelmét, több helyen szinte tartózkodtak az úgyis czéltalan választási küzdelmektől, sikerült igenis, a t. ministerelnök urnak a közös elszegényedésen kivül a románokat, a nyilvános politikai élet minden teréről le- és kiszorítani, és majdnem teljes apathiába helyezni; azonban kérdem, helyesen történt-e mindez, különösen a mai válságos időben, midőn
