Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-25

26. orwAgos ülés november 25. 1878. 381 a haza megvédelmezésében annak minden fia karjára és tehetségére szüksége van? Ezen diversió után, a t. ház becses engedelmével, miután úgy reménylem, hogy a ministerelnök ur nekem külpolitikájára nézve feleletet, a legjobb esetben sem bízom, hogy őszinte feleletet adjon: én röviden igyekezni fogok hazafiúi szempontból illustrálni azt, és legelőbb fentebbi kérdésemre, hogy milyen politikát követ, megfelelni. Tisza muszka politikája nem nagy fejtörésbe kerül: azonban kitalálni és nevén nevezni meg külpolitikánkat, az kíméletesen szláv, valódi nevén pedig muszka politikának nevezhető. És engem ebben az összevágó és ismeretes eljáráson kivül tökéletesen meggyőzött horvát képviselőtársaink felirati javaslata; különösen pedig annak indokolása, melyben a t. háznak elfogadásra ajánltatik, mint a politikai helyzetnek leginkább megfelelő. Legyen szabad ennek minden kétségen kivüli bebizonyítására hivatkoznom a román külügyministernek, Kogolniceanu közelebbi leleplezésére Bessarábia elvételét illetőleg, minthogy ezt már a magyar lapok, különösen az „Egyetértés" 325. száma magyar nyelven hozza magyarul; idézhetem azt következőleg (olvassa): „A „Stambul" múlt héten Kogolniceanu igen érdekes leleplezéseit közölte, ugyszinte Bratianu román ministerelnöknek a román kamarában Bessarábiának Muszkaország részére való átengedéséről tett nyilatkozatait is felemlítette. Nem tartom feleslegesnek azokról önöknek egyet s mást irni, hogy lássák, mennyire igazolva van az aggodalom, mit Oroszország eljárása kelt és mi kevéssé lehet az orosz diplomatiának hinni. Kogolniceanu a többek közt megemlítette, hogy múlt év június havában a czár őt Plojestibe hivatta. Itt Kogelniceanu a czár saját szájából hallotta, hogy a reichstadti találkozásnál szóba jött az Oroszország és Eománia köztti határ új szabályozása és hogy a másik két hatalom elfogadta Oroszország javaslatát ezen tárgyban. Ugyanott elhatároztatott, hogy a többi nagyhatalmaknak sem leend szabad ezen határigazítást gátolni. Gortsakoff ugyanekkor Kogolniceanunak értésére adta, hogy ez most még annyira titokban tartatik, hogy Andrássy gróf tanácsosabbnak tartotta, ezt még a londoni osztrák követtel, Beusttal sem közleni. Midőn Kogolniceanu ezeket megtudta, rögtön Bécsbe utazott. Oroszország Reichstadtban arra kérte fel a másik két nagyhatalmat, engedjék meg neki, hogy erre nézve Romániával alkudozásba lépjen. Ausztria és Németország akkor ellenezték, hogy Oroszország a Dunatorkolatokat is bírja; mire Oroszország azt monda, hogy megelégszik Bessarábiával egész a Duna partjáig, a Deltát Romániának hagyja. Ezeket Kogolniceanu Bécsben tudta meg és midőn visszajött, ezen egész dologról többé szót sem említett sem a czár, sem Gortsakoff, noha még hat hónapig majdnem naponkint találkoztak vagy Bratianuval, vagy Kogolniceanuval. Ezen hallgatást megmagyarázza azon körülmény, hogy Oroszországnak Romániára akkor nagy szüksége volt, és Románia mentette meg akkor az orosz hadsereget a végpusztulástól. De alig estek át a muszkák a veszedelmen, azonnal hivatalosan jött szóba Bessarábia visszaengedése. De még akkor is, midőn Bratianu Ignatieffhez ment, hogy erre nézve magyarázatot kérjen : az orosz tábornok könnyező szemekkel mondotta neki, hogy Oroszország soha sem lesz hálátlan Románia iránt és nem fogja Bessarábiát követelni, ha azt Románia önkényt oda nem engedi. Akkor Bratianu még oly bizalommal viseltetett Ignatieff iránt, hogy róla azt mondotta: „ez az egyetlen muszka, ki engem soha sem csalt meg." Ezt éppen akkor monda, midőn Ignatieff őt legjobban megcsalta. Mindebből kisül, hogy ezen csalás már Reichstadtban volt elhatározva, és hogy Bismarck és Andrássy nemcsak tudtak arról, de elhatározták, hogy abban Oroszországot támogatni fogják. Es ezen három minister az, ki a portát vádolja, hogy roszakarata által a reichstadti conferentia jó szándékait meghiúsította. Igaz-e ez? Ez a legszemtelenebb hazugság és rágalom, mint ezt a román kabinet diplomatiai okmányai által bebizonyította. Ha a három császár komolyan kívánta volna a békét, megtörtént volna-e akkor az a feletti megegyezés, hogy Ausztria Boszniát és Herczegovinát kapja, ha megengedi Oroszországnak Bessarábiát Romániától elrabolni? Ez, t. ház, minden kételyt kizár, hogy a reichstadti összeesküvés után hazánk külügyi politikája muszka járszalagra akasztatott, muszka érdeket szolgál, ezt pecsételte meg. Gróf Andrássy a fehér czár véres keze megcsókolásával, (Derültség a szélső baloldalon) ezen fatális csókkal árulta el nemzetét és ennek természetes szövetségesét, valamint Judas a világ megváltóját. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Bizonyos dolog az is, hogy Románia, mielőtt sergeit a Dunán átküldte volna, előbb Bécsben kérdést tett ez iránt és csak az onnan nyert egyenes biztatásra tette azt; — ez Romániában nyilt titok s reménylem, hogy különben gavallér külügyérünk nem fogja ezen tényt meghazudtolni.