Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-24

356 **• orsíigos ftlét (Elénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltás a szélsH baloldalon: A nemzet akarata ellen is?) S meg fogok támadni minden politikát, a mely a vállalkozás szempontjából akár tálmenne ezen az irányon, akár pedig szavai vagy tettei által a monarchia tehetetlenségét akarná decretálni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) Én ezen politikát meg fogom támadni erről a helyről, meg fogom még szabadabban és feloldott nyelvvel, ha szemben önökkel, ott (szóló a baloldal padjaira mutat) fogok ülni! Hosszas, zajos taps és éljenzés a jobboldalon.) Németh Albert (szólni kivan). Elnök: Bekövetkezvén már az idő, a melyben az interpellatiók terjesztendők elő, Molnár Aladár ur fogja interpellatióját megtenni, (Zaj a szélső baloldalon) különben pedig szólásra a sor nem is a t. képviselő urat, hanem a másik oldalról felirt képviselő urat illette volna: ennélfogva a képviselő urnak most nincs joga szólani. Németh Albert; Személyes kérdésben akarok szólni, (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk! Hosszantartó nagy zaj.) A t. ministerelnük urnak némely mondatai . . . (Nagy zaj.) Elnök: Németh Albert képviselő ur azt kívánja, hogy személyes kérdésben szólhasson (Felkiáltások a szélső balon: Halijuk! Halljuk! Nyugtalanság jobb felöl); de ha a képviselő ur nem személyes kérdésben nyilatkoznék, akkor nincs joga szólni. Németh Albert: A t. ministerelnök ur csak imént elmondott beszédjének némely pontjait én részemről személyes kérdésnek veszem. (Nagy zaj jobhfelö'l.) Elnök : Bocsánatot kérek, én nem engedhetem meg a képviselő urnak, hogy más kérdésben, mint személyes kérdésben szóljon. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások: Halljuk az elnököt! Németh Albert: Hogy melyik azon pont, melyet én személyes kérdésnek veszek s melyik, melyet nem veszek .... (Nagy zaj a jobboldalon. Elnök szólni akar. Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az elnököt! Elnök: Bocsánatot kérek t. ház, a ministerelnök urnak előadásában egy szó sem foglaltatik, a mely Németh Albert képviselő ur személyére vonatkozik ; (Elénk helyeslés a jobboldalon) ő tehát személyes kérdésben egyáltalában nem szólhat. (Elénk helyeslés a. jobbóldalon) Ha azonban czáfolni akarja azokat, a miket a ministerelnök ur mondott, a vita folyamában lesz neki alkalma ezt tehetni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Miután pedig az idő bekövetkezett, a mely a ház szabályai szerint az interpellatiók előadására van rendelve, én bocsánatot kérek, a képviselő urat szólásra ezen alkalommal feljogosítottnak nem tartom (Élénk helyeslés a jobboldalon, november 23, 1878. zaj a szélsőbalon) és kérem Molnár Aladár képviselő urat, hogy interpellatióját előterjesztem méltóztassék. Simonyi Ernő: A házszabályókhoz kérek szót. Nem arról van a kérdés, vájjon Németh Albert szólhat-e vagy nem, (Felkiállások jobb/elől: Nem szólhat!), hanem arról van a kérdés, hogy nem Ivánka képviselő ur véleménye szerint, hanem a házszabályok szerint, a ház elnökének, vagy pedig a háznak van-e joga valakitől a szót elvenni. A házszabály azt mondja: „Szót kérhetnek bármikor azok, kik napirendet indítványoznak, netaláui személyes megtámadásra válaszolnak, szavaiknak elferdítését röviden helyreigazítják, vagy a házszabályokra hivatkoznak." De hogy ezek helyesen teszik-e, hogy helyesen hivatkoznak, hogy azt az elnök határozza meg, arról a házszabályokban sehol egy betű sincsen. Nagy különbség tehát az, ha vájjon a ház a szabad szólás jogát, mely egyedül a házszabályok által lehet korlátozható, egészen az elnök kezébe teszi le, vagy pedig magának tartja fenn. Én csak e miatt szólaltam fel. (Helyeslés balfelbí.) Madarász József: T. ház! Én megnyugszom abban, a jelen esetre nézve, miután Németh Albert t. képviselőtársam, a mint észrevettem önmaga elállott szólásjogától (Közbekiáltások: Nem mondott le!) Ha ez így van is, akkor is, miután már Simonyi t. képviselőtársam felszólalt, kötelességemnek tartom én is véleményemet a t. elnök urnak előbbi nyilatkozata következtében kijelenteni. Tökéletesen osztozom SimonyiErnő képviselőtársam felfogásában. A t. ház elnökének, mielőtt az, a ki személyes kérdésében szól, nem fejezi ki legalább kivin etőleg egy néhány tételben azt, vájjon személyes kérdésben szól-e, vagy nem, én magának a ház t. elnökének igazságszeretetére hivatkozom, e házban eddigelé soha a szó senkitől el nem vétetett. Elismerem, hogy ha azután egy pár tételéből, — nem szavából — beszédjének azt látja ki az elnök, hogy ez nem személyes kérdés, akkor felhívhatja azon képviselőt, hogy maradjon a személyes kérdésnél. De ezen kivül, hivatkozom a t. ministerelnök úrra s általában a képviselőház régibb tagjaira, emlékezzenek vissza; egyszer, ha jól emlékszem ez oldalról, nem tudom mi általunk, vagy innen-e, az ; kkori balközép által, általánosságban használtattak kifejezések, a melyekre nézve az akkori Deák-pártnak egyik, igen jeles és tisztelt tagja azt hitte, ugy volt meggyőződve, hogy ezen általános beszédbeni kifejezések által, köteles volt személyes kérdésben felszólalni; ez volt Somssich Pál képviselő. És én elevenen emlékszem, valószínűleg itt foglalt helyet akkor a ház mostani t. elnöke is, de mindnyájunk, legalább én részemről és mindnyájan azon meggyőződésben voltunk, és Somssich Pál képviselő ezen felfogás követ-