Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-24

24. országos fflét ber 28.1878. 357 keztében nyilatkozott is személyes kérdésben. A jelen esetben ha nem is nevezte meg at. ministerelnök ur előbbi beszédében Németh Albert képviselő urat, ebben még is lehetnek oly általános kifejezések, a melyeket Németh Albert képviselő ur ép úgy személyes kérdésnek vehetett önmagára és azon pártra nézve, melyben helyet foglal; miként akkor Somssich Pál ur. Én tehát csak hivatkozni akartam az ezen parlamentben legalább akkor előzmény képen elfogadottg alkotmányos tényre, és kérem a ház t. elnökét, hogyha már nem akarja is a ház azon előzményét követni: tegye az elnöki hivatal részrehajlatlansága által oly helyzetbe, hogy mi is, kik nem tartozunk azon párthoz, mely öt megválasztotta, — az által, hogy azon elnöki székbe ültettetett, hadd tisztelhessük, mint részrehajlatlan fenntartóját az alkotmányos szólásszabadságnak (Helyeslés halfelöí) és ha nem emelkedik is az előzményben elfogadott ez alkotmányos nézet magaslatára s ezt véleménye folytán meggyőződésével ellenkezőnek tartaná: addig legalább — s ezt követeljük mindnyájan — mig meg nem győződik, hogy felszólalásunkban, de annak néhány tételében nem pár szavában nincs az, a mire mi személyes kérdést kívánunk alapítni, a szót ne méltóztassék egyetlen egy képviselőtől sem itt, sem ott, sem soha elvenni. Ez alkotmányos kérésem a ház t. elnökéhez. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Bátor vagyok kijelenteni, hogy a tanácskozási rend érdekében mindig szólhatok és a tanácskozási rend érdeke, a mit senki sem fog kérdésbe venni, ez alkalommal azt kívánta, hogy Molnár Aladár terjessze elő interpellatióját. (Helyeslés.) Egyébiránt azt hiszem, hogy komolyan kell venni a házszabályokat — nem akarok élesebb szóval élni, — komolyan és a szerint kell azokat magyarázni, mint a hogy azt a ház méltósága megkívánja. (Helyeslésjobbról) Egyébiránt, midőn azt kijelentettem, hogy Németh Albert képviselő ur a szólásra jogosítva nincsen, a ház nagy többsége helyeselte kijelentésemet. (Élénk helyeslés jobbról.) Molnár Aladár: T. ház! A t. ministerelnök úrhoz van szerencsém röviden egy interpellatiót intézni. (Halljuk!) Király ő Felsége f. évi augusztus 23-án az összes miuisterium ellenjegyzése mellett egy kir. rendeletet adott ki, a melyben hivatkozva az 1868: XLI. t. ez. 3-ik szakaszára, megengedni méltóztatott, hogy a magyar honvédség 83-ik honvéd-dandárja kivételesen és ideiglenesen az ország határain kivül alkalmaztassák. (Halljuk!) A törvénynek azon 3. szakasza, melyre a királyi rendelet is alapítva van, következőleg szól: (Olvassa.) 3. §. „A honvédség kivételesen a magyar korona országain kivül is alkalmazható, de erre mindannyiszor a törvényhozás külön intézkedése szükséges. Csak az országgyűlés együttnemlétében, s ha a halasztásból veszély származhatnék, rendelheti ő Felsége, az ország összes ministeriumának felelőssége s az ország képviseletének utólagos jóváhagyása mellett, a honvédséget az ország határain kivül is." Ezen törvény értelmében tehát a honvédség az ország határain kivül, a törvényhozás külön intézkedése nélkül csak azon esetben alkalmaztathatik, ha az országgyűlés együtt nincsen, ha a halasztásból veszély származhatnék, és ezen kivül az ország összes ministeriumának felelőssége mellett, s az ország képviseletének utólagos jóváhagyásával történhetik. A kir. rendelet kiadása alkalmával az országgyűlés együtt nem volt, tehát a törvény értelmében az összes ministerium ellenjegyzése mellett történt az intézkedés. De mihelyt az országgyűlés összejött, a ministeriumnak kötelessége leende azonnal oly előterjesztést tenni az országgyűlés elé, melyben igazolja azt, hogy az intézkedés mulhatlan szükséges volt, mert a halasztásból veszély származhatott volna és a melyben az országgyűlés utólagos jóváhagyását kikéri. De t. ház, habár az országgyűlés már két hónap óta együtt van, s mégis a ministerium ezen jelentését máig sem terjesztette elő. Azt is hiába reménylettem, hogy talán a t. ministerelnök ur a válaszfelirati vita alkalmával fogja a ház jóváhagyását provocálni. Most tehát szükségesnek látom ezen kérdést intézni, annyival is inkább, mert valószínűnek tartom, hogy a válaszfelirati vita befejezte után ezen ideiglenes ministeriumot végleges ministerium fogja felváltani, s az új ministerium akár ugyanazon személyekből, akár más személyekből alakuljon, de az mindenesetre más ministerium lesz, mint volt az, mely a honvédségnek a határon kivül alkalmazása ügyében intézkedett. Felelősséggel pedig az tartozik, ki az intézkedést megtette. Ezért a t. ministerelnök úrhoz a következő interpellatiót intézem: „0 Felsége f. évi augusztus 23-dikán Schönbrunnban kelt s az összes ministerium ellenjegyzésével kiadott királyi rendeletében az 1868. XLI. t. ez. 3. §-a értelmében kivételesen megengedni méltóztatott, hogy a magyar honvédség 83-dik gyalog dandárja, ha a szükség úgy kívánja, ideiglenesen a magyar korona országainak határain kivül is alkalmaztassák. Miután a kegyelmes királyi rendeletben és idézett törvény 3-ik §-a szerint ez intézkedés az országgyűlés együttnemlétében csak halasztást