Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-24
24. országos ülés iioremI>r 28. 1878. 355 trónnak, Magyarországnak, a népnek elpusztulására vezet. (Felkiáltások a szélső balfelöl: ügy is van! Halljuk!) Uraim! Nincs úgy; már csak azért sincs úgy, mert bármennyire ne tessék is önöknek, sokkal szívósabb mindezeknek élete, semhogy — még ha hibás volna is valamely politika — egy hibás lépés tönkre tehesse, (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső bal/elől: Nem kell koczkára tenni. Halljuk!) De engedelmet kérek, ha szabad, és ez nem fenyegetés, ijesztgetés a kormány politikáját ilyen következmények felmutatásával megtámadni: akkor talán csak szabad és nem fenyegetés, nem ijesztgetés az önök becses figyelmét felkérni arra, hogy létező, és létezhető aggodalmak túlságba hajtásából is oly rósz következések lehetők, a melyeket bizonyára önök sem akarnak. (Nyugtalanság a baloldalon. Halljuk!) És én nem zárkózhatom el azon meggyőződés elől, hogy a világnak és Európának mai helyzetében nagy állam csak olyan létezhetik, mely nem kivan, nem akar ugyan hódítani; de a mely sem maga nem esik az iránt kétségbe, sem mások kétségbe nem vonhatják, hogy ha az események ereje kívánja, a képesség, az erő, a hatalom meg van benne. (Tetszés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) Nagy állam, a mely ezt magáról nem hiszi, és a melyről mások nem hiszik, el fog pusztulni pénzügyileg, el fog pusztulni politikailag és azután csakis mások tetszésétől függ, hogy mi történjék vele. (Helyeslés jobbfelöl. Nyugtalanság a baloldalon.) Igen jól tudom, hogy ha ezen hit az itt is történt nyilatkozatok miatt felébredne is a világon, ez még nem fogja a monarchiát semmivé tenni; mert ezen hitnek tévességéről egy háború meggyőzhetné a világot. De ha érdekeinket akarjuk megvédeni, nézetem szerint békében csak úgy fogjuk megvédeni, ha nem csak van erőnk, de tudja is a világ rólunk, hogy van erőnk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A kit gyengének tartanak, annak vér- és pénzáldozattal kell megmutatni , hogy erős. (Helyeslés jobbfelől. Nyugtalanság balfelŐl.) A mi a feliratokat illeti, t. ház, nem tagadom: egyben, a t. egyesült ellenzék feliratában, conclusio van, oly irányban, melyben a másik feliratban conclusio nincs. És mindamellett, hogy igen kell kérnem Szilágyi Dezső t. barátomat, ki ezt múltkori beszédében nem akarta megengedni, hogy engedje meg, hogy a felett, vájjon a 2l-es bizottság felirati javaslatát elfogadhatja-e vagy nem, maga a háznak ezen oldala határozzon; (Helyeslés jobbfelöl) és engedje meg, hogy arról azután, mi legyen a mostani „ideiglenes napdijasok" teendője, (Derültség jobbfelöl) maguk határozzanak. (Helyeslés jobbfelől.) Mindamellett, hogy erre engedelmét kérem, és hogy kemény „nem engedhetem meg" szavainak enyhítéseért esedezem: -— a magam részéről annyira óhajtom a dolognak ezen szempontból való tisztázását, hogy ha méltóztatnék éles eszökkel a házszabályokban lehetőséget találni arra, hogy önöknek a helyzetet e szempontból tisztázó feliratára legyen először szavazás, az én pártolásomra teljes mértékben számolhatnak. Az a fölötti szavazás, minthogy az a fölirat a kérdést egyenesen felveti, azt hiszem, tisztázni fogja a helyzetet. (Felkiáltások balfelöl: Oh nem !) En meg vagyok róla győződve, hogy önöket ép úgy, mint engem teljes „bona fides"-sel a helyzet tisztázásának vágya és nem egyéb vezet; és akkor nem tudom, miért csudálkoznak ezen, részemről azt hiszem, eléggé előzékeny ezen tett nézet nyilvánítása felett. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) De bárki fogjon is, az így vagy úgy, — de mindenesetre mentől előbb tisztázandó helyzetben kormányra vállalkozni, meg vagyok róla győződve, hogy sem egyik sem másik nem fogja azt mondani: Itt van a felirat, ez az én programmom. Meg vagyok róla győződve, hogy ha gróf Apponyinak — őt nevezem meg, mert ő adta be a feliratot, — felirata elfogadtatván, és annak eonclusuma helyeseltetvén, kormányt alakítana, nem azzal lépne a párt elé, mely őt támogatni akaija: itt van ez a felirat, ez az én programmom; hanem kötelességének fogná tartani úgy a külügyekre nézve, mint még más igen fontos kérdésekre nézve elmondani, hogy minő alapokon kívánja a többség támogatását. Mert én legalább gr. Apponyi felirati javaslatának a Duna völgyéről odavetett — engedjék meg, hogy e kifejezést használjam — meglehetősen homályos passussán kívül, a külügyi actio miként folytatására nézve kellő felvilágosítást nem látok, s hivatkozhatom a tisztélt táloldal igen jeles tagjaira, a kik, midőn az eddig követett politikáért a kormányt vádolták, e vádpontok közé azt is bevették, hogy teremtve fait accompli-t, oly helyzetbe hozott mindenkit, hogy még az ellenzéknek is meg kell gondolnia: folytatása tesz-e nagyobb kárt e politikának vagy megváltoztatása? (Mozgás balfelöl.) Már, uraim, hogy akkor ezen felirat a jövőben követendő politika iránt elégséges tájékozást nyújthat-e, hogy az elégséges programnrja lehet-e egy kormánynak, azt én a magam részéről határozottan tagadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Én, t. ház, bármi történjék is, a magam részéről támogatni fogom — bárhol álljak vagy üljek — azon politikát, a mely czélzatául tűzi ki: nem vágyni hódításokra, nem keresni kalandos politikát, kímélni az ország pénzügyeit minden módon, de nem rettenni vissza semmitől, ha az ország érdekében egy actio szükséges. 45*
