Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-24

352 **• országos Ülés november 28. 1878. ma előttem is már igen helyesen mondatott, — az egyes ott levő szláv törzsek maguk is győzettessenek meg arról, hogy mi bennünk láthatják saját egyediségök fejlődésének, jólétöknek, szabadságuknak nem ellenségeit; de mindaddig, míg azon határok és korlátok közt maradnak, előmozdítóit; szóval láthatnak bennünket irántuk is jóindulattal viseltető, de őket más befolyás ellenében megóvni is tudó, túlmenő aspiratiókat pedig visszautasítani képes szomszédokat. {Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) És t. ház, én azt hiszem, hogy maga az, a mi itt felemlittetett, a mi Szerbiával történt, már is bizonyíték a mellett, hogy ezen irányban halad a külügyi politika. Igen jól méltóztatnak ugyanis emlékezni, hogy itt felemlittetett Szerbiának nagyobbodása, és szemben azzal az állítással, hogy a berlini béke nem tette nagyobbá, mint a san-stefanói szerződés, az ellenkező vitattatott. Én most a fölött, hogy valamivel nagy-bbá lett-e vagy nem, nem vitatkozom. Megengedem még azt is, hogy nagyobbá lett; de mi a különbség a kettő közt? A san-stefanói béke megnevelte Szerbiát Montenegró felé egy nagy területtel; a berlini béke visszaszorította onnan Szerbiát és megnövelte Bulgáriából, nem is török területből: tehát visszautasította ott, a hol növekedése ellenkeznék a mi érdekeinkkel, és növelni engedte ott, a hol ez a mi érdekeinkkel nem ellenkezik. (Helyeslés a jobboldalon) f En — ismétlem — t. ház, a múlt alkalommal szlávokról és panszlavismusról nem szólottam; de mindamellett, miután itt mindenfelől felmerült, az argumentatiók különösségénél fogva nem lehet, hogy ezen eszmével még egy kis ideig ne foglalkozzam. {Halljuk!) Egyik igen t. képviselőtársam igen élvezetes beszédében czáfolva azt, hogy mennyire nem lehet beszélni arról, hogy Bosznia és Herczegoviuába azért kellett mennünk, hogy a panslavismus ott elnyomassák, azt mondotta, hogy hiszen nevetséges, Boszniában és Herczegovinában nincsen egy pánszláv sem, ott lehetetlen, hogy valaha panszlavismus létezzék; és ugyanazon beszédében azt is mondotta, hogy hiszen mind az, a ki Boszniában és Herczegovinában lakik szláv. „Tehát azért nem lehet pánszláv, mert a ki benne lakik, az mind szláv" és ugyanazon beszédében azt mondotta, hogy: „Bosznia és Herczegovinának csak ideiglenes occupálásával is beoltjuk magunkba a panszlavistnust." Már kérem, hogy ott nem lehet panszlavismus, mert minden lakosa szláv, és mert nincs benne pánszláv, az ideiglenes elfoglalással beoltjuk magunkba a panszlavismust: engedelmet kérek, én a logikának ezen menetét — meglehet uraim, gyenge tehetségeim az oka — felfogni, helyesnek, correctnek találni sem Aristoteles, sem mások óta nem tudom. (Derültség és tetszés a jobbon.) De t. ház, — ismétlem — én nem is mondtam azt, nem is beszéltem a múltkor panszlavismusról ; sőt azt is ismételhetem, hogy azt, hogy épen Bosznia és Herezegovina lakói panszlávok legyenek, soha sem mondottam. Azt azonban igenis mondom, mondtam és ennek igazolásául rámutathatok a legközelebb történtekre épen úgy, mint a régebben történtekre, hogy Herezegovina és Bosznia volt azon tűzhely, hová a gyúanyagot — nem birván a török ott a rendet fentartani — részint a szomszédok, részint a messze északról összehordva, fölgyújtották a keletet. (Felkiáltások a bálról: A Bodichok! Nyugtalanság jobbról. Halljuk!) Ennek igazságát t. képviselőtársaim, azt hiszem, megtagadni nem lehet. Tehát ez irányban is nem azért, mert helybeliek volnának az okai, de hogy ezen gyujtogatási műtét, mely majd hozzánk is átcsapott, meggátoltassák, lehet a panszlavismus szempontjából is indokolni az occupatiót. Az mondatott czáfolólag múltkori beszédemre, (Halljuk!) hogy igen erőtetett magyarázatot adtam a t. egyesült ellenzék részéről, gondolom május 14-én beadott határozati javaslatnak. (Halljuk! Halljuk! balfelol) És azon t. képviselő társam, a ki ezt szokott ékesszólással és elmeéllel kifejtette .... (Felkiáltások balról: Igaz!) Ugy van, igenis. Én nem szoktam olyasmit mondani, a mi nem igaz. {Elénk tetszés a jobb oldalon. Derültség balról. Zaj.) Mondom, azon t. képviselőtársam, a ki ezt szokott ékesszólásával és elmeéllel kifejtette, méltóztatott idézni néhány szavamat; de nem állott meg azoknak Aristotelesnél is Inában keresett magyarázatánál, hanem azt is méltóztatott mondani, hogy a kormánynak sem a delegatióban, sem a törvényhozásban tett nyilatkozatából azt, hogy occupatió czéloztatik, soha nem lehetett sejteni; s ennélfogva azon állítást, mintha azon határozati javaslat ezen occupatiót implicite bizonyos feltételek mellett helyeselte volna, fel nem állíthatjuk. Szilágyi Dezső : Nem azt mondottam! Tisza Kálmán ministerelnök : Engedelmetkérek, ezt méltóztatott mondani. Ha áll az, a mit — ismétlem — ha jól emlékezem a t. képviselő ur is mondott, dte mindenesetre mondották többen, hogy sejteni sem lehetett, hogy lehetnek körülmények, midőn a kormány valamely occupaíióba belemegy; ha ezt sejteni nem lehetett: akkor azt kérdem, hogy mi értelme és czélja volt azon határozati javaslatnak ? Mert ha szó sem lehetett arról; ha sejteni sem lehetett azt, hogy ilyesmi valakinek eszébe is jusson: akkor azt mondani, hogy „rósz poli-