Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-24

24. országos ülés novemlber 23. 1878. 353 tikának tartanám az orosz terjeszkedést gátolni szándékozó többi hatalmak beleegyezése nélkül ennek — az occupatiónak — megtörténtét" én legalább indokoltnak semmiképen nem látom. De, akár lehetett sejteni, akár nem, én bátran merek arra hivatkozni, hogy ha valakinek, a ki felett hatalma van, azt mondja a képviselő ur, hogy: „te féltizenegy óráig ki ne menj a teremből", nem azt teszi-e ez, hogy „féltizenegy órakor azonban kimehetsz?" Vagy ha valakinek azt mondja, hogy „te ezen és ezen másik társad nélkül ki ne menj a zugligetbe", nem azt teszi-e ez, hogy ha azonban ezzel kimégy, azt nem bánom? Én azt hiszem, hogy ezt teszi. Ha tehát ezen határozati javaslat azt mondja, hogy valamely terület megszállását hibának tartaná az ugyanazon ezélra törekvő többi hatalmak beleegyezése nélkül : akkor akár lehetett sejteni, hogy erről szó van, akár nem, csakugyan benne van implicite az : hogy „ha azokkal teszed, nem bánom." (ügy van! ügy van! a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon) Arra nézve, a mit, azt hiszem, ismét a t. képviselő ur méltóztatott mondani — s ha ő nem, de mások bizonyosan mondottak — hogy épen azért, mert ezt jóformán sejteni se lehetett, oly hirtelen, oly meglepetve jött a mandátum elvállalása és az oceupatió megkezdése, hogy országszerte a választásoknál tájékozva sem lehettek az emberek : erre nézve kérem a t. képviselő urakat, szíveskedjenek végig nézni a hónapokkal az előtt megjelent ellenzéki lapokat; legyenek szívesek megolvasni a népgyűléseken és a választó gyűléseken tartott beszédeket s méltóztatnak majd meggyőződni arról, hogy ezen thema előbb már hónapokon át képezte a megbeszélés tárgyát ugy a lapokban, mint a népgyűléseken és a választó gyűléseken. Meglepetésről tehát nem lehet szó. {ügy van! jobbfelöl. Felkiáltások a baloldalon : De a kormány mindig tagadta!) Én t. ház, ismételve hivatkozom, hogy a magam részéről arra, hogy ily esetek bekövetkezhetnek, mindannyiszor és már 1877-ben rámutattam; és midőn ellenkező magyarázatot kísérlettek adni beszédemnek, én ezen ellenkező magyarázat ellen tiltakoztam. Egyébiránt ne mondjanak a képviselő urak oly kemény ítéletet saját társaik fölött, mert hiszen ha a kormány csakugyan semmivel sem árulta el, hogy egy ily occupatióról is szó lehet: akkor ezen czikkekben és népgyűléseken ellenünk öntudatosan a gj^anusítás fegyverével éltek; de nem éltek azzal, mert tudták, hogy lehetnek ily esetek és épen ezért használhatták e fegyvert. {Egy hang a szélső baloldalon : A kormány és sajtója, mindig tagadta ! Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon /) T. ház! Én egy ékes, szép beszédben hallottam kifejteni, hogy mely viszonyok azok, KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. I. KÖTET. a melyek közt valamely államnak hódításra törekedni szabad, és erre nézve hallottam felhozatni Algier és Poroszország példáját. A mi a fejtegetés azon részét illeti, mely arra vonatkozik, hogy mily viszonyok közt szabad valamely államnak hódításra törekedni, erre nézve ezen beszédnek minden szavát, minden sorát aláírom. Én is azt tartom, hogy bár hála az égnek a magyar-osztrák monarchia nincs is azon tehetetlen helyzetben, melyet a túlsó oldalon hirdetnek; de azon helyzetben sincs, hogy hódításra törekednie szabad legyen. Midőn azonban ezt tartom és nem hiszem, hogy a t. képviselő ur is másképen értette volna, ez nem azt teszi, hogy ha önérdekeinek védelme valamely nagy actiót határainkon tul okvetetlenül megkövetel, akkor is ezen védelmet^ magától eltaszítsa. (Helyeslés a jobboldalon.) Es itt bátor vagyok a példákra is hivatkozni, melyek, azt hiszem, a fölhozott czélnak nem egészen felelnek meg. (Halljuk.) A mi Algiert illeti, azt gondolom, hogy mindazon fontos szempontokból, melyek felhozattak, annak helyzete tökéletesen más. Algierra nézve áll az, hogy a franczia erő által el nem foglalt terület köröskörül mind oly terület volt, honnan az insurrectio erősbitést, fölfrissülést vehetett, és hogy ez által benne feküdt a foglalásban a kényszerűség, hogy ha meg akarta tartani, akkor tovább kellett terjeszkednie. De én azt gondolom, hogy nem ez a helyzet Boszniában és Herczegovinában, melynek határait igen nagy részben az osztrák-magyar monarchiának tartományai képezik, más részben oly más államok, melyek ismét más oldalon is a magyar-osztrák monarchiával lévén határosak, ha bajt akarnak csinálni, minden perczben ki lehetnek téve, az osztrák-magyar monarchia ereje által való rendreutasittatásnak; s midőn csak oly provinciákon keresztül jöhetne nekik succursus, melyeknek elébe állani igen csekély erő elégséges, akkor a helyzetet egyformának nevezni nem lehet. A mi pedig Poroszország példáját illeti, én t. ház, kész vagyok azt teljes mértékben elfogadni; de distinguáljunk az események között. Poroszország azon, a t. szónok által oly méltán kiemelt önmagába vonulás mérsékletét 1815-ben akkor kezdte, mikor Európának békéje, ha nem is örökre, mint akkor hirdették, de évtizedekre biztosítva volt. A helyzet, mely reá nézve szükségessé tette, hogy mihelyt csak lehet, ezen eszközhöz nyúljon, már 1814-ben meg volt, s mégis mikor 1814-ben az Elbából visszatérés által a biztosítottnak hitt béke megzavartatott, nem vonult vissza saját kebelébe, hanem túl a határon menő hadsereggel ügy ekézett a visszatért ellent megfékezni, csak aztán választván az önmagábavonulásnak és erőgyűjtésnek oly helyesen kiemelt és azt tartom, hasonló viszonyok közt általunk is 45