Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-24

Ü. orsiágos ülés november 23. Í8Í8. 351 más hatalommal, sokkal készebb lesz czélja kiviteleért kitenni magát a háború esélyeinek, mint az a hatalom, mely már százezer embert és két milliárdot elvesztett. (Elénk helyeslés jobb/elől, nyugtalanság a baloldalon.) De azt mondják, hogy „a ministerelnök beszél az orosz túlterjeszkedésről: no hát ekkor tudni kell, mi a terjeszkedés és mi a túlterjeszkedés?" Tökéletesen igaz, én a magam részéről nem is habozom erre megadni a választ. (Halljuk!) Elsőben túlterjeszkedésnek tartanám — a mire alapján az itt fölhozottaknak még vissza fogok térni — ha megengedtetnék, hogy az összes keleti alakulások most, vagy jövőben az orosz hatalmi sphaerán belől kizárólagos orosz befolyás alatt történjenek. De ezen határon kivül van egy másik határ. Én a magam részéről túlterjeszkedésnek tartanám, fognám s fogom minden viszonyok közt tekinteni, ha az orosz hatalom a Duna jobbpartján lábát állandóan megvethetné. (Felkiáltások balról: ott van már Bulgária! Halljuk!) Erre is fogok majd reflectálni. Itt esztnekapesolatnál fogva eszembe jut, hogy megtámadtattam azon feltevésemért is, hogy ha a keleti bonyadalmak kezdetén a monarchia háborúba elegyedett volna Oroszországgal: a törökök valószínűleg hagyták volna, hogy monarchiánk verekedjék magában, s hallottam mondani, hogy az annyi erőmegfeszitést, oly bámulatos ellenállást kifejtett törökök, látván, hogy nem állnak egyedül, még erősebb ellenállást fogtak volna kifejteni. Mathematikai biztosítást sern egyik, sem másik irányban nem lehet adni; de egy visszapillantás az eseményekre, azt hiszem, az én állításomnak ad igazat. Méltóztassék meggondolni — nem oly régi események — kifejlődött-e azon hősies mindenki által bámult elleutállás, a mikor az oroszok a Pruthon átjöttek? Védte-e magát a török birodalom még akkor is, mikor az oroszok a Dunán átmentek? (Egy hang a szélső baloldalon: Nem engedték!) Ugyan ki nem engedte? Sőt védte-e csak magukat a Balkán szorosokat is? Hisz majdnem fegyvercsapás nélkül mentek azokon át az oroszok. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen megfeszített védelem csak akkor kezdődött, midőn már maga a főváros kezdett veszedelembe jönni, s midőn a török nép a fatalismusból felverve, a kétségbeesés karjaiba vettetett. (Igaz! a jobboldalon.) Ha ezt meggondoljuk, nem fogja senki mondhatni, hogyha valamely más hatalom a Pruthtól és a Dunától elszorítván a töröknek ellenségét, a török akkor is ily hősiesen védte volna magát. (Egy hang balról]: Hát Plevnaf) Tessék megnézni a t. képviselő urnak a dátumokat. A plevnai szép, hősies küzdelem azután következett, miután a muszkák kényelmesen, majdnem fegyvercsapás nélkül átmentek a Sipkaszoroson. (Nyugtalanság balfelöl. Halljuk!) Azt mondták többen a t. képviselő urak közül, hogy helyes azon czél is, melyet a kormány mint politikájának egyik czélzatát jelzett: meggyőzni a keleti szláv népeket, hogy ők tőlünk várhatnak, nem Oroszországtól s hogy egyáltalában jövőjükre a magyar-osztrák monarchia van hivatva a legnagyobb befolyást gyakorolni. De azt is mondották, hogy ezt elérni a kormány politikája mellett nem lehet és ezen argumentatiók közben, midőn egyfelől azt mondották, hogy maga Bosznia és Herczegovina occupatiója is Oroszország érdekében Oroszországgal egyetértve történt, ugyanakkor mások azt mondották, hogy hogyan nyerhetnők meg azon szláv népek sympathiáit, midőn az által, hogy közibük ékeljük magunkat, akadályozzuk őket ezéljaik elérésében. Legelőször is azt jegyzem meg, hogy én beszédemben nem a szláv népekről beszéltem, hanem általában a keleten levő néptörzsekről, és a t. képviselő urak talán meg fogják engedni, hogy ott a szláv népeken kivül még más törzsek is vannak, De én részemről soha és semmi viszonyok közt sern azt, hogy a magyar-osztrák monarchia feladata legyen a szláv népek ellenségének lenni egyfelől, sem azt, hogy a szláv népek sympathiái kedvéért megtörténni hagyjunk olyant is, mi a monarchia t érdekeivel ellenkezik, soha nem mondottam. Én, t. ház, beszéltem az orosz hatalom alá jutásról és én azt, hogy a magyar-osztrák monarchiára veszély következzék, nem lelem abban, hogy egyes szláv törzsek az ő egyidejűségükben fejlődni, boldogulni, jólétre jutni tudnak; de igenis lelném abban, ha ezen eeyes szláv törzsek, meg vagyok róla győződve, a maguk érdekeinek is ellenére — egy tömbbé tömörittetnének a muszka vasvessző alatt, elfojtva a maguk közt keleten levő nem szláv népfajokat. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) És épen mert így fogom ftl a feladatot és helyzetet: azt, ha azon egy tömbbé olvadás gátlása miatt vesztenők el a sympathiákat, sajaálnám; de azon az áron, hogy megengedjem az egybeforrást, nekem a sympaíhia nem ked. (Tetszés jobboldalon.) En tehát a biztosítékot, a melyet kerestem, egyfelől abban lelem, hogy, — ha akár ma, vayy bármikor a török uralomnak fenntartása ott lehetetlenné válik, — a keleten levő nem szláv törzsek lássák át, hogy van kire támaszkodniok abban, hogy a tenger a nyakukra ne I nőjjön, hogy ők, görögök, románok stb. maradhassanak. A másik, a miben a biztosítékot keresem, az, hogy egyfelől megakadályoztatván azon általam jelzett egybeforrás — másfelől, a mint ez