Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-24
344 2 *" wízágos ftlés november 28. 18Í8. ezen veszély — mert e veszély a túlterjeszkedő hatalomban van nézetem szerint, nem pedig azon nemzeti töredékekben — mondom, hogy ezen veszély meggátlására álljunk-e meg a Száván, a Dráván és a Kárpátokon, vagy menjünk, mint tették akkor őseink, a Rigómező felé. Tán nem lesz ismeretlen a ház előtt, hogy Mitrovicza, mely újabban annyiszor említtetett, épen a Rigómező közepén van. A kormány az utóbbit választotta s azt gondolta, hogy sokkal czélszerú'bb politika e tekintetben a veszélynek útját állani, mielőtt közel jön; véleményem szerint ezt előrelátó és helyes politikának kell mondani. Sok szó mondatott arról, hogy habár tettük is ezt, és igy úgyszólván Muszkaországgal versenyre léptünk, mi mégis e versenyben mindig a rövidebbet fogjuk húzni, mert ott a sympathiák mindig Muszkaország felé fognak hajolni. Méltóztassék elhinni, hogy ezen muszka-sympathiák igen félre értetnek. Nekem volt alkalmam, még pedig sok alkalmam ezen muszka sympathiákat, ezen népek közt tanulmányozni. Meg van ott egy bizonyos fajrokonság, egy bizonyos vallási rokonság is: de azért ne méltóztassék hinni, hogy ezek olyan nagy tényezőt képeznének. Egészen más ott a tényező. Ezen népek szabadok akarnak lenni és haladni akarnak. A ki nekik e tekintetben megmutatja, hogy akar és hogy főképen bir valamit tenni érttük, a mellett lesznek; legyen az muszka, legyen chinai, vagy legyen bárki. [Igaz! ügy van! jobbfelöl; ellenmondás balról.) Merült fel már e tekintetben egy igen jelentékeny példa; ez a krimi háború után történt. Egészen a krimi háborúig csakis Muszkaországot ismerte a kelet, mert Muszkaország volt az — igazságosnak kell lenni — a ki érttök akart valamit tenni és tett is, egyéb senki. (Ellenmondások balfelöl.) De mi történt a krimiai hadjárat után ? megmaradt még ugyan az a hiedelem, hogy a muszka akar tenni, áe nem volt már meg a hit, hogy bir is tenni. És mit látunk ? azt, hogy mindazon tartományok, Bulgária, Szerbia, Rumenia, Montenegró, Muszkaországtól el, és Paris felé fordultak, Parisba küldték embereiket; franczia intézményeket próbáltak utánozni, franczia hadsereget próbáltak alakítani, szóval mindnyájan oda tekintettek és nem Muszkaországra. Én tehát e tekintetben azon nagy előnyöktől, melyeket ezen sympathiák Muszkaországnak adnak, őszintén megvallva nem igen félek, mert e tekintetben nekünk is van egy bizonyos előnyünk. Nem akarok beszélni a hatalomról, az anyagi hatalomról magáról. De van egy másik is, a mi által talán inkább vagyunk képesek biztosítani épen azt, mit azon népek akarnak, t. i. minden jogos törekvésöket az Ítéletben; (Halljuk! jobbfelöl) mert épen azon viszonyoknál fogva, melyek a mi különféle népeink következtében szükségessé teszik azt, hogy mi elismeréssel, méltányossággal legyünk mindenki iránt, a ki saját életet akar élni: mi sokkal inkább leszünk azon helyzetben, mint Muszkaország van, hogy ezen népeknek megadjuk azt, a mit ők kivannak. (Közbekiáltás balról: Még ha nekünk sem telik!) És én bízom abban, hogy ha mi ezen útra állunk, nincs mitől félnünk a versenyben, és ezen útra kell államink, mert, ne csináljunk magunknak illusiókat, hogy ezt meg lehet akadályozni, ennek gátat lehet vetni — ezen nemzeti töredékek oly csekélyszerííek, hogy azok a magok erejéből ilyen nagy államok közt, mint most Európában vannak, soha sem fognak fennállani, azokat protegálni fogja egyik, és ha egyik nem, protegálni fogja a másik. (Ügy van! balfelö'l.) Itt tehát az a kérdés volt ebben a tekintetben, hogy mi lépjünk-e be, igen vagy nem? (Helyeslés jobbfelöl.) Ez képezi az én álláspontomat, a keleti kérdés és egyszersmind ebből kifolyólag az oceupatió tekintetében. En mindazon vitatásokat : lesz-e ebből annexió, mit fogunk ezen tartományokkal csinálni; bocsánatot kérek oly akadémikusoknak tartom.hogy én részemről a mostani momentumban, ezeket egy pillanatig sem vehetem tekintetbe. Ebben a tekintetben a berlini békekötés, midőn az ideiglenességet oda állítja, többet mond talán, mint e tekintetben közönségesen hisznek, mert jelzi épen azon állapotnak bizonytalanságát, a mely létezik és a mely a jövőre nézve vajmi bajosan engedi meg bármicsoda conjecturákra való következtetést. A párisi békekötés egy valódi volt; a berlini csak nyugpont. Hogy miként állnak a dolgok, az úgy hiszem, igen könnyen észlelhető, hogy ha nem mint itt a házban történt, csak is a múltra vagy csak is a jövőre fordítjuk egész figyelmünket, hanem egyszersmind némileg tekintetbe vesszük azt is, a mi most történik. Négy hónapja, hogy a berlini szerződés aláíratott és már az a kérdés támad, ha meg fogja-e azt mindenki tartani, meg akarja-e azt mindenki tartani. (Derültség balfelöl. Halljuk! jobbfelöl.) Lehet valami jellemzőbb a helyzetre nézve, mint épen az, hogy már négy hónap után ezen kérdés felmerül? Ezen bizonytalansággal szemben mi Boszniában egy állást foglalunk : ennyi a berlini szerződés szerint értelme az occupatiónak nézetem szerint. Én nem látok, nem kutatok semmit, én nem látok oly nagyon mélyen, én csak azt látom, a mi van és a mi történik.
