Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-24

24. országos ülés november 2ä. 1878. 343 szerint, mikor ezen kérdést megakarjuk ítélni, nem szabad ezt szem elől téveszteni; hanem tekintetbe kell venni azon helyzetet, a melyben egyrészről ezen átalakulási viszonyok, másrészről a hatalmi viszonyok voltak. Bittó igen t. képviselő úr helyesli az egész politikát a berlini congressusig. Én részemről, hogy ha hibáztatnám ezen politikát, talán több mondani valóm lenne az iránt, a mi a berlini congressus előtt történt. (Helyeslések.) Mert a berlini congressus már bizonyos helyzettel szemben találta magát. Én nem akarok azon lehető politikának taglalásába bocsátkozni; mert utoljára az ily conjecturális politika soha valami gyakorlati czélra véleményem szerint nem vezet, és én e tekintetben egészen az angollal tartok, a ki azt mondja, hogy bizony kár sírni a kiöntött tejért. Én előttem is e tekintetben lehet, hogy talán más politika lebegett. Én, igen t. ház, még abból a korból vagyok, midőn azon realistikus irány, a mely most oly erős, nem hogy sokkal gyengébb volt, de nem is létezett; midőn az emberek még lelkesültek nagy eszmékért, bizonyos morális elvekért, hittek azoknak hatalmában és készek voltak azokért meg áldozatokat termi; és én őszintén megvallom, hogy hiszem még ma is, hogy tán lehetett volna ezen irányban egy más politikát követni, ha egyik vagy másik az érdekelt hatalmasságok közül komolyan vette volna azon ígéreteket, azon biztatásokat, melyeket Muszkaország szándéka tisztasága és czéljai önzéstelensége iránt adott, midőn a háborút megindította, és midőn a san-stefanói békében kiderült, hogy ezen Ígéreteket némileg elfelejtette, felirta volna zászlajára, hogy „Európában az erőszak még nem jog". Igaz, hogy ez mai fogalmak szerint egy kissé, tán Don Quixott-féle politika lett volna ezen államok részéről: de nem tudom, hogy ennek daczára nem idézett-e volna ez irányban egy oly hatalmas mozgalmat elé, a mely nem lett volna hatás nélkül a dolgok további fejlődésére. Emlékezzünk csak vissza azon hatásra, melyet az első angol körlevél előidézett a sanstefanoi béke után; az érzés egész Európában az volt, majdnem mintha lidércz-nyomástól szabadult volna meg, hogy valahára egy bátor szó emelkedett, mely kimondotta azt, a mit igen sokan régóta éreztek. Fi$ a mint mondám, nem tudom, de meglehet, hogy ily politikának sikere lett volna. Hogy miért nem történt meg, azt úgy hiszem, csak is a történelem fogja kideríteni. Hogy az ily esetekben a hiba nem egy részen, hanem rendesen két-három különféle részen szokott lenni, ezt a tapasztalás mutatta. így tehát azt meghatároznunk, hogy mennyiben volt a biba egyik, és mennyiben volt a másik részen, a dolgok jelen állásában nagyon nehéz; de egyet még is már most is lehet mondani (Halljuk!) és ez az, hogy a főoka annak, hogy ezen politika nem vitetett keresztül, épen az volt, hogy ezen erkölcsi erőnek hatásában vetett hit hiányzott. Ezen, — ha akarjuk — ideális politika, melyet én itt néhány szóval vázoltam, nem levén lehetséges — mi volt az egyedüli mód e tekintetben, ha nem is solatióhoz, de legalább is valami nyugvó ponthoz jutni ? Beőthy Ákos képviselő ur a berlini congressus hibájának azt tekinti, hogy hiányzik benne az európai eszme, és e részben némileg igaza is van, mert jelzi véleményem szerint azon új phasist, melybe a keleti kérdés a berlini szerződés által lépett. De csak arra kívánom figyelmeztetni a t. képviselő urat, hogy a berlini congressus nem tett egyebet, mint constatálta azt, a mit két három év óta mindenki tudott. E tekintetben meglepetést senkire sem hozott. Mondom, hogy egy új phasis — és erre bátor vagyok a t. ház figyelmét felhívni, mert azt hiszem, hogy ez oly főtekintet, a mely Ítéletünkre nézve mérvadó lehet. (Halljuk!) A párisi béke, a mely egy sikeres harcz után a tálnyomó orosz erő ellen létrejött, Törökországot és ez által minden hatalomnak érdekeit Európa garantiája és úgyszólván védelme alá helyezte. Ezt a berlini szerződés nem tette, nem is tehette nézetem szerint, mert azon Európa, mely akkor létezett, most nem létezik, tehát az egyes hatalmak helyzete az volt, hogy mindenkinek önmagáról kellett gondoskodnia, hogy azon biztonságot egyik vagy másik módon magának megszerezze, melyet a párisi szerződés adott ezelőtt. Én az egész berlini tárgyalásokat és ezek eredményét csakis mint ezen vezéreszme következményét és szerintem igen természetes következményét tekintem ; azaz nem vállalkozott senki a muszka hatalom elleni visszatorlásra, úgy hogy azon vívmányok, melyeket keresztül vitt, neki bizonyos pontig meghagyattak, és ezekkel szemben Angolország az egyik oldalon, mi a másik oldalon állást foglaltunk. T. ház! A történet nem forog ugyan körben, nem jön vissza soha ugyanazon pontra: de igenis, ha figyelemmel követjük, azt látjuk, hogy egy spirál vonalban halad, azaz mindig nagyobbodó körben forog, s így ha nem is ugyanazon, de legalább hasonló eseményeket látunk a történelemben előfordulni. Mi ismét ugyanazon pontra jutottunk ezen kérdés irányában, a hol 400 évvel ezelőtt voltunk. Ugyanazon factorok, ugyanazon eredményeket idézték elő. Akkor is, mint most a Balkán félszigeten menedékhelye volt a nemzeti töredékeknek, akkor is, mint most, volt egy roskadozó központi hatalom, mely Bizanczban ült, s akkor is, mint most, volt egy keletkező erős, terjeszkedő hatalom, mely akkor a török volt, most pedig a muszka. Akkor is, mint most, ránk jött azon kérdés, hogy vájjon