Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-24

14, orsíAgos ülés november 83.1878. §41 lehet: ép oly igaz az is, hogy vajmi gyakran igazságtalan ítéletet hozna azon biró, ki Ítéletének indokait hypothesisekböl merítené. {Helyeslés a jobbóldalon) T. ház! Dyen a parlament helyzete; ilyen helyzetet tár fel feliratunk 8 Felsége elébe, már most, ha ő Felsége e feliratot veszi, milyen lesz akkor ismét a helyzet. Szerintem ő Felsége a parlament óhajtását mi hamarább teljesíteni fogja; meg fog bízni egy államférfiúi, ki esetleg a tisztelt ellenzék sejtelmének megfelelőleg, a kormány ideiglenes vezetésével megbízott minister is lehet; de legyen bárki, a kit ő Felsége bizalmával szerencséltet: ezen államférfiú, megalkotja a cabinetet; kifejtendi a eabinet bel- és külpolitikájának programmját, és ha e programmot a többség történetesen helyeselni fogja, lesz az országnak ismét parlamentaris kormánya, a mely nem fog csak formailag megbízatni, mint azt gr. Apponyi állírja, de a mely kormányt a parlamenti többség erkölcsileg is támogatandja; nem fogja az ország ügyeit a kormány függetlenül vezetni, mint mitől b. Bánhidy képviselő ur fél, hanem vezetni fogja felelőssége mellett, de függve a ház többségétől. {Elénk helyeslés a jobboldalon) Én tehát, mindazon kellékeket, melyek a helyzet tisztázására is szükségesek, a 2l-es bizottság felirati bizottságában feltalálom. És itt egy végső mondattal befejezhetném rövidre szabott beszédemet, ha nem találnám szükségesnek az igazság felderítésének érdekében észrevételemet megtenni Polit Mihály képviselő urnak a vita első napján mondott beszédére. A t. képviselő ur, ugyanis egy jelentőségteljes mosoly kíséretében azt állította: „meglehet, miszerint azok, kik Bosznia és Herczegovina occupatióját feltétlenül el nem ítélik, fegyvert fognak kovácsolni azon incidensből, hogy a szerbajkú képviselő urak ellene nyilatkoztak, hogy tehát az occupatió eo ipso jó. Mellesleg érintem meg csupán, hogy én a t. képviselő urat és társait nem ismerem el olyanoknak, mint a kik az összes magyarországi szerb lakosságnak nézeteit kizárólagosan hivatva vannak tolmácsolni; nem is akarom őt a psychologicus okoskodás eme terére követni: de egyet tudok, s az, hogy a magyar országgyűlés alkotásában egyes egyedül s kizárólagosan azon intentióból indul ki: a haza javát meggyőződése szerint előmozdítani; örvend mindannyiszor, valahányszor ezen alkotásai, nem a magyarajkú polgártársaink megnyugvását, avagy tetszését szerencsések utolérni, de arra nézve biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy ezen irányú haladásában e házat azon polgártársainknak visszatetszése feltartóztatni nem fogja soha." Azt is monda a t. képviselő ur, ezek voltak szavai: „egy más kormány pedig", s ez alatt, csak hazai kormányunkat érthette, azt állítja, „hogy az occupatió óvintézkedés a szlávok ellen." Én figyelemmel kisértem mindig a kormány ez irányban tett nyilatkozatait; hallottam azokban az orosz túlterjeszkedés, pánszláv fondorlatok elleni óvintézkedésről tenni említést: de általánosan a szlávok elleni intézkedéseket nem, mert ilyesekre nekünk szükségünk nincs, a mit azért tartok szükségesnek felemlíteni, nehogy hazafias érzületű szláyjaink, kik hazánk felső részeit lakják, ily általánosságban tartott kitételekből, ha azok nem reetificáltatnak, téves következéseket vonjanak le; végezetül, habár az nem is tartozik szorosan a tárgyhoz, megjegyzem, miszerint a történelem múzsájának Cliónak, bizonyára neheztelését vonta magára a tisztelt képviselő ur, midőn azt mondotta, hogy „a keleti népek" és ezen nemzet alatt, az akkori szerb fejedelemség népeit is kell, hogy értette legyen, „nagy lelkesedéssel kisérték szabadságharczunkat, mert reményiették , hogy ha mi függetlenségünket kivívjuk, az az ő szabadságukra is kedvező hatást fog gyakorolni."' Én nem kölcsönözök fegyvert Cliótól a t. képviselő ur ezen állításának lerontására, nem találom azt időszerűnek, csak egyre kérem a t, képviselő urat, engedje, hogy én azon suppositumban, avagy ha csak azon illusióban is éljek, hogy ő állítását e teremben bizonyára nem koczkáztatja vala, ha azon férfiú, a ki ezen szabadságharcz történetét oly híven, oly szépen megírta: Horváth Mihály püspök, mi fájdalom, többé nem lehetséges, soraink közt ülne. A 2l-es bizottság felirati javaslatát az általános tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés a jobboldalon.) Beniczky Ferencz: Tiszt, ház! Kötelességemnek tartom a jelen fontos kérdésben felszólalni. Hosszasabban kívántam volna ezt tenni, de a vita jelen stádiumában nem akarom a ház idejét továbbra igénybe venni és így csakis szavazatom rövid indokolására szorítkozom. {Halljuk!) Öt felirat fekszik itt a ház asztalán. Nem fogadhatom el Polyt képviselő ur s a horvátok feliratát, mert azok nem a magyar nemzeti politika álláspontján állanak; nem fogadhatom el a független ellenzék feliratát sem, mert velők egy közjogi alapon nem állok. Ugyanis nem fogadhatom el azon állítást, mintha jelenlegi bajainkat az 1867-iki kiegyezés okozta volna; erős meggyőződésem, miszerint ezen bajokat a legnagyobb részben saját hibáink okozták; erős meggyőződésem továbbá az például, hogy ha feledhetlen hazánkfia j Deák Ferencz élne, sem az előbb említett ki egy e| zés, sem pedig e külpolitika nem követtetett I volna. Nem fogadom el a 2í-es bizottság feliratát