Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-23
ä8. országos ülés november 22.18Í8. 327 tói ege'szen a palotáig a nemzet minden rétegében eltérj edvék. Ha a javaslatot ezen szempontból elfogulatlanul biráljuk meg, — és csak ebből kell azt megbírálni — elfognak tűnni mindazon ellenvetések, a melyek ellene a t. egyesült ellenzék részéről felhozattak; de ki fog tűnni egyszersmind az, hogy azon t. barátaim, kik a 2l-es bizottság felirati javaslata mellett szólaltak fel, eddig követett egész politikát elejétől végig már tökéletesen helyeselték és magukévá tették; sőt ennél még tovább menve, egy öntudatosan folytatandó hódítási és terjeszkedési politika mellett messzire kiható ezélokkal buzgóságukban szót emeltek: azon vezéreszméről elfelejtkeztek, a mely ezen felirati javaslatnak kiinduló pontjául szolgál, és ezen javaslat keretét túllépték. Mert tulajdonképen mik azon ellenvetések, a melyek az egyesült ellenzék részéről javaslatunk ellen felhozatnak? Az aggodalmak kifejezését az általunk javaslóit módon ós mértékben ők is helyeslik; de kifogást tesznek az ellen, hogy javaslatunk azon politikát el nem itélí, mely szerintük ezen aggasztó helyzetet teremtette és hogy a kifejezett aggodalmakból a szerintük egyedül helyes következtetést nem vonjuk le, a melylyel gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunknak felirati javaslata concludál, hogy a kormány jelenlegi tanácsosainak megmaradása az ország ügyeinek élén minden megnyugvást kizár. De lehet-e alaposan kifogást tenni azon komoly biró ellen, a ki az adatok elégtelenségénél fogva olyankor, mikor ezen adatok rögtön talán fel sem mutathatók, egy időre az ítélet hozatalát elhalasztja, {Nyugtalanság a szélső balon. Halljuk!) Nem lehetnek-e az igazságos bírónak igen komoly kételyei a felett, vájjon a pör aktáit már tökéletesen ismeri-e vagy nem ? En legalább, a mi engem illet, ebben a helyzetben találom magamat. Látok egyéni felfogásom, subjectiv impressióm szerint politikát, a melynek azon két nagy ezélt, a melyet mindannyian elérendőnek tartottunk — az orosz hatalom túlterjeszkedésének megakadályozását és a szláv elem aspiratiói növekedésének meggátlását — elérni nem sikerült; látok politikát, 'mely a békét a legközelebbi jövőre sem biztosítja; látok politikát, melynek minden erőltetései csak azt eredményezhették, hogy a sanstefanói béke a berlini szerződés által — a rósz, a kevésbé rósz által — felváltatott: [Tetszés a baloldalon) de a mely még arra nézve is, hogy ezen csere tényleg keresztülvitessék, magának semminemű biztosítékot megszerezni nem tudott. Mindezeket látom. De vájjon más politika mellett kedvezőbb eredményekhez jutottunk volna-e Európa jelenlegi constellatiói közepette; vájjon más politika gyakorlatilag kezdeményezhető volt-e ; vájjon kezdeményezhető volt-e némi siker kilátásával; kezdeményezhető volt-e a nélkül, hogy a keleti kérdés európai kérdéssé vált volna, (Nyugtalanság a szélső balon. Halljuk!) mely végzetesen épen oly perczben állott volna előttünk, midőn Európa politikai conflagratiója reánk nézve a legkedvezőtlenebbnek mutatkozik: — ezen kérdésekre positive válaszolni nem tudok. Megengedem, hogy azok, miket részben a t. ministerelnök ur, részben mások felhoztak: hogy egy megindított orosz-osztrák háború következtében Törökország erejét kímélte volna, s a háború egész terhét nekünk engedte volna, vagy hátunk mögött talán még önálló békét is kötött volna Oroszországgal; hogy a német birodalom ily háború alkalmával hálájának és lekötelezettségének adóját rótta volna le Oroszországnak; hogy Olaszországnak espansiv törekvései szemben velünk feléledtek volna: ezek mind csak föltevések, melyek minden reális háttér nélkül a bírálat támpontját nem képezhetik. De vájjon az, a mi más oldalról fölhozatik, hogy sikerülhetett volna Angliának activ, erélyes és megbízható szövetségét megnyerni, s hogy a határainkon levő kisebb államoknak velünk való közreműködését föl lehetett volna ébreszteni: nem szintén csak hypothesisek-e, melyek fölött a kellő adatok hiányában positiv véleményt mondani alig lehet? (Nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk!) Megengedem, hogy esetleg bekövetkezhető újabb komoly eomplicatiónál Oroszországgal, most Anglia szövetségére biztosabban lehet számítani, minthogy a berlini szerződés aláírásával máris engagirozta magát és minthogy mint Törökország ázsiai tartományainak védője máris kötelességeket vállalt magára. De nem még logicaibb talán az a fölfogás, hogy többet lehetett várni Angliától akkor, mikor fenyegetett érdekei még egyátalában biztosítva nem voltak, mint lehet várni tőle jövőre, midőn azokat az angol-török conventió, Cyprus megszállása által, már biztosítottnak tekinti? Megengedem, hogy a három császársági viszony, melynek utóhatásai talán még ma is érezhetők, actiónk függetlenségét bizonyos tekintetben bénította és bennünket Oroszországgal szemben a conniventia bizonyos mértékére szorított. De vájjon nem volt-e annak tényleg mégis az a hatása, hogy a két északi hatalom nálunk nélkül nem jött a keleti kérdésben érdekeinket még veszélyesebb módon sújtó megállapodásokra? Mindezek mindmegannyi fontos kérdések, s míg ezekre válaszolni nem bírunk, keleti politikánkról igazságos ítéletet nem mondhatnék. Jól ismerem azon ellenvetést, hogy az igazságnak ilyetén minutiosus kifürkészése csak a történetirónak a feladata, nem a politikusé ; az a történelmi buvárlatot illeti, és nem az activ államférfit.
