Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-23

3Í6 23. országos ttlés november 22.1878. által volt elénk szabva. És ezen indokok voltak egyszersmind azok is, a melyek arra birtak, hogy azon későbbi stádiumban, melyet a külügyér monarchiánk befolyásának érvényesítésére maga jelölt volt meg, t. i. a berlini eongressus előtt az általa kért 60 millió forintot minden habozás nélkül megszavazzam, De ezzel úgy hiszem, t. ház, egyszersmind jeleztem azt is, hogy reám nézve csakis az azóta történtek, t. i. a berlini szerződés és annak alapján a boszniai occupatió kérdése képezhetik a bírálat tárgyát, és hogy ennélfogva felszólalásom csakis arra szorítkozhatik, vájjon ezen tényeket helyzetünknek, érdekünknek megfelelőnek tartom-e és vájjon a kormány részéről követett eljárást össze tudom-e egyeztethetni az alkotmányossággal. (Helyeslés a baloldalon.) A vita folyamában azt tapasztalván, hogy e második tekintetben,t.i. az eljárás tekintetében intéztettek a kormány ellen a legélesebb megtámadások: legyen szabad első sorban nekem is arra és a ministerelnök urnak ezzel kapcsolatban álló azon érvelésére reflectálnom, melyben azt mondja, hogy Bosznia occupatiójának eshetősége a kormány részéről sohasem tagadtatott; és hogy azon vád, mintha ez a nemzet határozottan kifejezett akaratának ellenére hajtatott volna végre, sem az akkor hozott határozatokban, sem az időközben megtörtént választások eredményében nem találja igazolását. A fölött, hogy a boszniai occupatiőra vonatkozólag a múlt országgyűlés folyamán egyszermásszor miképen nyilatkozott a kormány és hogy azon nyilatkozatok alapján most jogosan illettethetik-e szándékos félrevezetés vádjával, e fölött most vitába bocsátkozni nem szándékozom, sőt tovább megyek és nyíltan elismerem, hogy én már akkor is oly körmönfontaknak — s a mint itt helyesen jeleztetett — oraculumszerünek tartottam azon nyilatkozatokat: hogy nemcsak juridice megállapíthatónak nem hiszem a mai tények és az akkori szavak közötti ellentétet, hogy még kevésbé ügyes dialecticusok számára sem tartom nehéz feladatnak épen úgy bele interpretálni azokba az occupatió sejtetését, mint az ellenkezőt. De ha elismerem is, hogy a nyilarkozatok szószerinti értelmében nincs elleniét; ha nem tagadom is, hogy azok, kik a sorok közt olvasni tudnak, talán magát a szándékot is megtalálhatták bennük: azt mégis kénytelen vagyok leplezetlenül kijelenteni, hogy én a kormánynak ezen fontos kérdésben követett eljárását úgy részleteiben, mint egészben a parlamentaris őszinteséggel, az alkotmányosság követelményeivel összeegyeztethetőnek nem tartom. {Elénk helyeslés a baloldalon.) És mert t. ház, a jelen esetben az imputatió fokát, nézetem szerint, még növeli az, hogy legalább felfogásom szerint nagy részben ezen eljárásnak tulajdoníthatók a kivitelnél elkövetett végzetes hibák; ennek róhatók fel a szükségesnél nagyobb mérvben igénybe vett vér- és pénzáldozatok, és azon komoly belválságok, melyeknek nyomasztó hatása alatt áll hónapok óta a monarchia mindkét fele: nem habozom kijelenteni, hogy e részben méltó panaszoknak kifejezést adni, úgy magunk, mint az ország irányában, elengedhetlen kötelességnek tartom. (Elénk helyeslés a baloldalon.) És most áttérve a tárgy érdemére, (Halljuk!) mindenekelőtt constatálni kiváuom azt, hogy én a külügyi politikában szem előtt tartandó czélokra nézve, ugy, a miként azokat minapi exposéjában a ministerelnök ur előadta, vele teljesen egyetértek. Oda működni, hogy az orosz hatalmi terjeszkedések a Keleten meggátoltassanak és az ott létező kisebb államokban és népfajokban mindinkább meggyökereztessék azon meggyőződés, hogy mind annak elérhetését és állandó birhatáj sát, mire a szabadság és a civilisatió érdekében jogosítva vaunak, nem az orosz hatalomtól, hanem Európától és különösen tőlünk lehet és kell várniok. Ezekben definiáltattak a ministerelnök ur által követendő politikánk czéljai; és én ezeket úgy egyenkint, mint összesen, magam részéről is helyeslem és elfogadom. De ha ezek voltak és ezek kell, hogy legyenek jövőben is politikánk czéljai: akkor megvallom, én legalább nem érthetem, miként lehet Bosznia occupatióját e czélra vezető alkalmas eszköznek tüntetni fel előttünk. (Ugy van! a baloldalon.) Kifejtetett már többek által, és én elégségesnek tartom egyszerűen csak érinteni, hogy az orosz hatalom meggátlására bizonyára legkevésbbé lehet alkalmas eszköz az, ha mi ezen terjeszkedés irányától messze, a Balkán félsziget nyugati részében oly országokban foglalunk positiót, melyek részint népességük érzületénél, részint a szomszédok megbizhatlanságánál fogva csak tekintélyes nagy haderő által és tömérdek pénzáldozatok árán lesznek megerősíthetők, (Helyeslés bal felöl!) s így inkább csak erőnk elforgácsolására, mint annak gyarapítására fognak szolgálni; (Helyeslés balfelbl) a veszély pillanatában pedig egy, az ellenség által minden oldalról körülvett positióba fognak bennünket helyezni. A mi pedig azon másik szempontot illeti, mely a szomszédok aspiratióiból keletkező veszélyek elhárítása és a pánszláv államalakulások meggátlása tekintetében hozattak fel, szinte igen helyesen megjegyeztetett itt már, hogy ezen veszély elhárításának legsikeresebb módja nem abban rejlik, ha az aspiratiók objectumát mi veszszük birtokba, (Helyeslés balfelöl) és igy magunk ellen fordítjuk azokat, és ha a centri-