Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-23
23. országos ülés nov«mber 22. 1878. 315 Baross Gábor jegyző (olvassa a jelentést, mely szerint a könyvtári bizottság a házszabályok 236. §-« értelmében 450 frtot javasol a képviselőházi könyvtár részére, a képviselőház havi költségelőirányzatba veendőnek). Elnök: Elfogadja a t. ház a könyvtári bizottság javaslatát? (Elfogadjuk!) E szerint 450 forint fog a képviselőházi könyvtár havi költségvetéseibe felvétetni. Következik a gazdasági bizottság jelentése a képviselőház november havi költségvetése tárgyában. Fel fog olvastatni a ház e havi költségvetésének előirányzata. Baross Gábor jegyző (olvassa a gazdasági bizottság jelentését). Elnök: Méltóztatik a ház ezen költségvetési előirányzatot elfogadni ? (Elfogadjuk!) Azt hiszem a í. ház azt elfogadni méltóztatik azon hozzáadással, hogy miután a gazdasági bizottság a könyvtár részére még semmit elő neín irányzott, ezen most megállapított 450 frt is a költségvetéshez hozzátétessék és így a ház költségvetése november hóra 79,976 frtban állapittatik meg. Nem tudom, a kimutatásra nézve van-e a t. háznak észrevétele ? {Nincs!) Nem lévén észrevétel, az tudomásul vétetik. Méltóztassék a t. ház megengedni, hogy a háznak költségvetésére most hozott határozatára vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat meghitelesittessék. Antal Gyula jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: A jegyzőkönyvnek ezen része meghitelesittetik. Következik a legmagasabb kir. trónbeszédre adandó válaszfelirati javaslat tárgyalásának folytatása. Bittó István: Nem tudom, t. ház, általában helyes, vagy csak menthető-e, ha valaki, ki a politikában activ részt vesz, egy nagyfontosságú kérdésre nézve, daczára annak, hogy egyénileg erős meggyőződéssel bir, mégis tartózkodik a mások meggyőződésére való minden befolyástól ; de őszintén bevallom, hogy a most szőnyegen levő kérdésre nézve, én a magam részéről ezen tartózkodó viseletet követtem mindig, és tettem ezt, t. ház, azért, mert érezvén ennek úgy külmint belpolitikai tekintetben rendkívüli nagy fontosságát és horderejét, — nem akartam a saját egyéni szavazatommal összekötött nagy és súlyos felelősségen túl még másokért is vállalni magamra felelősséget. Es t. ház, ha ezen felfogás egymagában is elegendő indokul szolgálhatna nekem arra, hogy a most folyamatban levő vitában egyszerűen és szárazon csak adandó szavazatom indokolására szorítkozzam: úgy a már különben is hosszúra nyúlt vita és azon körülmény által, hogy a ház minden oldaláról már több jeles felszólalásban részletesen és alaposan megvitattatott a kérdés, még inkább erre utalva érezném magamat. Mielőtt azonban e kijelentésemhez képest igen röviden indokolnám ezen kérdésben elfoglalt álláspontomat, legyen szabad, mint a ház egy oly tagjának, ki az előbbi delegatiókban részt vettem és a külpolitikával egy bizonyos pontig solidaritásban állok, a múltra vonatkozólag némelyeket előadnom. (Halljuk!) Hogy azon időtől kezdve, midőn a konstantinápolyi értekezleten összegyűlt európai hatalmaknak nem sikerült keleten fentartani a békét és senki által meg nem gátolt orosz-török háború az előre látható végzetes fordulatot vette: bennem is oly élénk és mély volt az aggodalom ezen helyzet kimaradhatatlan következményei felett, mint a ház bármely más tagjában, azt hiszem, mondanom is felesleges, Itlisz előttem is tisztán állott az, hogy a fennálló hatalmi és birtokviszonyoknak erőszakos felforgatása után nem is képzelhetők többé oly államalakulások, melyek a monarchia külbiztonságának azon garantiáját, melyet az a békés török szomszédságában birt, ne csökkentenék és a legfontosabb és legvitálisabb államérdekeinkre nézve nagy veszélyt ne tartalmaznának magukban. És ha mindamellett is, t, ház, hogy ezen általános aggodalmakat én is teljes mértékben osztottam, még sem követeltem a kormánytól azt, hogy a török birodalom integritásának védelmére keljen, sőt azon ünnepélyes kijelentés után, hogy bárminemű legyen is a háborúnak katonai eredménye, monarchiánk érdekei a végleges békekötésnél mindenesetre teljesen megóva fognak maradni, még az adoptált semlegességi politikába is belenyugodtam: úgy ezt, t. ház, nem csupán a külügyek vezetője iránti bizalom subjectiv indokából tettem, hanem azon tárgyi fontos tekinteteknél fogva, mert egyfelől úgy voltam meggyőződve, hogy oly osztrák-magyar politika, mely az egész Európa által cserben hagyott török integritás védelmét tűzte volna ki magának feladatul, az akkori conjuncturák közt igen koczkáztatott vállalat lett volna, és még a legjobb esetben is súlyos következményeket és bajokat vont volna maga után; és mert másfelől nemcsak valószínűnek, hanem mondhatnám, részemről egész bizonyosnak tekintettem azt, hogy a háború által előidézett veszélyes situatióval szemben sokkal könnyebb lesz az egymás iránt bizalmatlankodó európai hatalmak közt egy oly csoportosulást létrehozni, a mely lehetővé fogja tenni az Európáéival sokban azonos, de nézetem szerint azokkal semmiképen ellentétben nem álló saját érdekeinket békés utón is biztosítani. E pár szóba foglalt indokok voltak azok, t. ház, melyek engem arra birtak, hogy a követett politikát saját részemről is elfogadjam, mint olyat, a mely szerintem legalább a viszonyok kényszere 40*
