Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-21
SÍ. or*z*gos tilé* wrrsmber 20. 1878. 291 hiszi, hogy a boszniai megszállás oly kereskedelmi politikára fog alapot szolgáltatni, a melynek folytán mi a szomszéd kisebb tartományokat vámterületünkbe belevonjuk, ennek ellenében nem szabad elhallgatni, hogy ezen oecnpatió inkább szaporította, mint csökkentette az ezt gátló okokat. Két ok gátolja főként, hogy kereskedelmi politikánk a vámterületi közösségre szert tehessen: az egyik azon tartományok pénzügyi érdeke, mely nem fogja megengedni, hogy azok az önálló vámterületről s az ezzel járó jövedelemről lemondjanak ; a másik ok az orosz befolyás, mely ezeket minden ilynemű összeköttetéstől visszatartani igyekszik. Ezen két okhoz járul még egy harmadik, az t. i. hogy a boszniai occupatió felgerjeszti azon kis államok féltékenységét önállásuk és függetlenségük fentartása iránt, mert oly fenyegető állást foglalunk el, hogy a velünk kötendő vámszövetséget politikai egyesülés előkészítésének tekintik, és ez is hozzá fog járulni ahhoz, hogy e kis államok óvakodjanak velünk oly vámszövetséget kötni, mely könnyen a politikai kapcsolatra volna felhasználható. (Helyeslés a bal* oldalon.) Különben is t. ház, ha azon közlekedési vonalok kapcsolatának könnyebb kieszközlésére véljük e politikát czélszerfínek, — akkor kérdem, hogy a szerb vasúti csatlakozás keresztülvitelére használ-e valamit ezen occupationális politika, előmozdítja-e azt? Nem! De előmozdít és talán szükségessé tesz más valamit, t. i. a növi-, serajevó-, mitrovitz-szalonikii vasutat, és ha ez létesül: akkor azon remélt nagy keleti forgalom, a melyre gr. Szapáry képviselő ur czélzott, a mitől oly sokat vár, vájjon nem téríttetik-e el hazánktól? (Helyeslés a baloldalon.) Ez tehát épen hazánk kereskedelmi érdekeinek ártana. (Helyeslés a baloldalon.) És most röviden feladatom utolsó részére térek át (Halljuk! Halljuk!) azon részére, mely a kormány eljárására vonatkozik. (Halljuk!) Abba nem bocsátkozom bele t. ház, mennyire jogosult a korona, mennyiben nem, nemzetközi szerződések megkötésére; nem fejtegetem, mennyiben volt jogosított a san-stefanoi (Egy hang o, baloldalon: a berlini szerződés! Egy hang a szélső balon: Mindegy! Derültség.) — akarom mondani — a berlini mandátum átvállalására: de t. ház, midőn a parlamenti kormányforma természete szerint, a koronának a szerződéskötési jog túlnyomólag gyakorlati okokból megadatott, minden alkotmány szellemében ezen jog jóhiszemű használata tételeztetik fel. Valamint a korona méltán kivánhatja a parlamentektől, hogy az általa kellő körültekintéssel vállalt nemzetközi kötelezettségek foganatosítására a parlament az eszközöket adja meg: úgy méltán megvárhatni a korona ministereitől, hogy a koronának szerződéskötési jogát igyekezzenek azon értelemben gyakorolni, melyben a korona jogát kell gyakorolni, t. i. a parlamentben elfogadott politikai iránynyal öszhangban. (Helyeslés a baloldalon.) Ennélfogva nem szabad azt oly politika megkezdésére, oly politikának bevégzett tényekben való megtestesítésére használni, melyről tudják, melyről feltehették, hogy a parlament belenyugvását és helyeslését nem fogja birni. S hogy ez úgy van, s hogy azon szerződési politika ezen parlamentnek sem birja megnyugvását, arra egyetlen egy bizonyítékul azt hozom fel, hogy horvát t. képviselő társaim által benyújtott felirati javaslaton kivül minden javaslat főtartalma abból áll, mily káros és vészthozó a berlini mandátum folytán megtörtént occupatió monarchiánkra és hazánkra nézve. (Helyeslés a baloldalon.) Tehát már a parlamenti kormányforma természeténél fogva kötelezve lett volna a kormány arra, hogy azon szerződést az országgyűléssel közölje annak végrehajtása előtt; mert azon közlés lehető volt a nélkül, hogy e miatt az állam érdekei csorbát szenvedtek volna. De mindenesetre kötelezve kellett volna érezni a kormánynak magát az ezen mandátum végrehajtására szükséges eszközöket a parlamenttől kérni, nem pedig oly eszközökkel hajtani ezt végre, melyek a kormányférfiak nyilatkozatai alapján mag czélra szavaztattak meg. (ügy van! a baloldalon.) A kormány nemcsak hogy ezen kötelezettséget nem teljesítette, de hogy ezen kötelezettsége megsértéseért, hogy azon politikáért a parlament mindaddig fel ne szólalhasson, mig a megváltozhatlannak hirdetett tényekben megtestesítve nincs: a t. kormány feloszlatta az országgyűlést és összehívta oly időben, midőn már bevégzett tények súlya alatt volt képes csak határozm. Ebben t. h HZ, HZ alkotmány szellemének megsértését és biztosítékának kijátszását látom; mert a koronának ilynemű szerződések megkötésére vonatkozó jogával szemben, a parlamentnek egyetlen egy biztosítéka van, s ez az: hogy az eszközök megszavazása annak foganatosítására tőle függ. Ha ezen jogától is megfosztaíik a parlament; ha kijátszatik a parlament: akkor azon helyzetbe jön, hogy befejezett tényekkel kell számolnia, s csak az lehet a kérdés, hogy az ily tényleges állapotok rögtöni megszüntetése, vagy azok fentartása jár-e nagyobb veszélyekkel. Az ily eljárás, a parlamenti kormányzatba fekvő garantiáknak teljes kijátszása. De nem volna annak kijátszása, ha állana az, a mit a ministerelnök ur mondott. A ministerelnök ur azt mondotta, hogy ezen politika nem ellenkedik, sőt megegyez a múlt törvényhozás nézeteivel; hogy ezen politikát az országgyűlési választások alkalmával a választók helyben hagyták és hogy az országgyűlésnek tulkorai feloszlatása és túlkésői összehívása nem azért történt, hogy a berlini mandátumhoz annak végrehajtása 37*
