Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-21
292 81. országos filé* november 20. 1878. előtt szólhasson, hanem történt azért, hogy a választóknak alkalom nyittassék, a boszniai expeditió ismerete mellett a kormány politikáját helyeselni, vagy kárhoztatni. Én gyakran gondolkoztam, t. ház, arról, hogy mi módon fogja a kormány azon cselekvényét igazolni, hogy egy más czélra megszavazott összeget e megszállásra fordította; és hogy a parlamentet elhárította útjából, hogy fel ne szólalhasson, de arra a meglepetésre nem voltam elkészülve, hogy a kormány részéről az állíttassák: mindaz, a mi történt, a múlt törvényhozás nézetének megfelel 6S a választók által szentesittetett. [Derültség balfelöl.) A ministerelnök ur azt mondj a, a 60 milliós hitei megszavazása alkalmával beadatott egy határozati javaslat az egyesült ellenzék részéről, és ebben a határozati javaslatban az van mondva, hogy az egyesült ellenzék kárhoztatna minden olyan politikát és ilyen politika kezdeményezésének tartaná a török birodalom bármely tartományának ama hatalmasságok ellenére való megszállását, mely hatalmasságok az orosz túlterjeszkedésnek akarnak gátat vetni. Már most azt mondja a ministerelnök ur: igaz, a határozati javaslatból semmi sem lett, nem fogadtatott el, de azon el nem fogadott határozati javaslat mégis az egész ház véleménye. Mert a többség nem támadta meg tartalmát; ő maga helyesnek állította, csakis alaki okokból kérte annak visszavonatását. Én azt hiszem ugyan, hogy nem alaki okokból vonatott vissza, hanem más okból; a mint az a vitából kitűnik, de mert a többség nem tiltakozott ezen határozati javaslat ellen, a ministerelnök ur pedig csak alaki szempontból tett ellene kifogást, mi meg indítványoztuk azt: ezen három tény a ministerelnök szerint arra mutat, hogy a ház nézeteivel Bosznia oceupatiója megegyez. (Elénk derültség balfelöl.) Ha én azon magyarázati módot szeretném követni, melylyel a ministerelnök ur élt ezen határozati javaslattal szemben, akkor így okoskodnám : el nem fogadott határozati javaslat nem képezheti a háznak nézetét; és abból, hogy azon időpontban nem helyeseltünk egy oly occupatiót, mely Anglia és Törökország ellenére történt; nem következik, hogy egy másik időpontban egészen más viszonyok közt egy ilyen occupatiót kötelesek vagyunk helyeselni. (Zajos helyeslés balfelöl.) De, t. ház, ez logikai okoskodásból folyna, s ha a t. ministerelnök ur nem ürügyet keresett volna benne, hanem törekedett volna megérteni azon határozati javaslat czélját és tartalmát: akkor az azt kisérő beszédekből meggyőződhetett volna, hogy ezen határozati javaslatnak minden értelmet lehet tulajdonítani, csak olyat nem, milyent a ministerelnök ur szeretne, tudniillik, Bosznia occupatiójának helyeslését. (Élénk helyeslés balfelöl,) Mert milyen körülmények közt jött létre ezen határozati javaslat? 1878. május 14-én bizonytalan volt még, hogy a congressus létre fog-e jönni vagy sem? és a ministerelnök urnak — felolvasom nyilatkozatát, ha kívántatik — szavai szerint kétes volt: ha vájjon a koczkavetés ezen napjaiban nem háború fog-e köztünk és Oroszország közt kitörni ? Itt mellékesen jegyzem meg, hogy teljesen igaza volt azon t. képviselő urnak — gondolom Bánhidy tisztelt barátom mondotta — hogy valahányszor valamely összeg megszavazása, vagy a kormány rendelkezése alá bocsátásról volt szó: e-gy vagy más alakban az orosz elleni háború lehetősége mindig oly nyájas intés alakjában felszínre hozatott. (Tetszés balfeläl.) Már most, t. ház, azon időpontban, midőn a kormány szavai szerint is egy háború eseményei előtt állottunk, esik Oroszországnak azon törekvése, hogy az Angliához közeledni kívánó Ausztria, különféle missiók által, Ignatieff missiói által, Angliától eltérittessék; (Igaz! Ugy van! balfelifl) azon időpontra esett azon hír is, hogy a monarchia kormánya alkudozik a török birodalommal, és kész volna annak ellenére is a menekülteket Boszniába visszavinni, azon ürügy alatt, hogy nem itt, a mi határainkon belől, hanem jobbnak tartja ott, Boszniában őrizni őket. (Derültség a. baloldalon.) Ezen hármas lehetőség ellen volt intézve ezen határozati javaslat, s hogy ez ellen volt intézve, — a beszédek bőven magyarázzák. Már most felolvasom a határozati javaslatot: „A képviselőház, midőn megszavazta a rendkívüli 60 milliónyi költség fedezetét, egyszersmind kijelenti, hogy károsnak tart oly politikát, melynek czélja nem a san-stefanói előzetes békekötésben megkisérlett orosz hatalmi túlterjeszkedésnek meggátlása és ez által az európai nemzetközi jogállapot biztosítása, hanem a török birodalom területén való osztozkodás, s mely a monarchiát ellentétbe hozza azon hatalmasságokkal, melyek Oroszország ama kísérletének ellenállának : és ily politika kezdeményezésének tekintené és ennélfogva helytelennek tartaná a török birodalom bármely tartományának ama hatalmasságok ellenére eszközölt megszállását." És ilyen politika kezdetének tartaná Törökország tartományának azon megszállását, a mely ezen hatalmak ellenére történnék. Már most ebből méltóztatnak látni, hogy ha nemcsak a határozati javaslat szövegét abstracte vesszük, de az azt kisérő beszédeket is tekintjük, és abból hozzuk ki az értelmet: akkor a ministerelnök ur feltevésének minden alapja hiányzik. (Helyeslés balfelöl)
