Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

286 21. országos ülés november 20. 1878. archiánk által (Élénk helyeslés balfelbT); vagy pedig miként magyarázzam meg magamnak egész sorozatát a jelenségeknek határainkon, melyeknek egy részét öntudatosan, a többit pedig homályos, eddig meg nem magyarázott czélzattal meglehet akaratlanul, de hatásában szította és bátorította az ottani felbomlási törekvéseket; miként magyarázzam meg azt, hogy a török-szerb montenegrói háborúban a semlegesség monarchiánk részéről oly módon lön alkalmazva, hogy minden kedvezmény megadatott az egyik hadviselő félnek; megengedtetett, hogy

7 tömegesen vonuljanak keresztül országunkon fegyveresek (Igaz! Ugy van! halfelöl) s minden megtagadtatott a másik féltől, sőt minden alkalom megragadtatott a másik félnek korlátozására. (Igaz! Ugy van! a, balon.) Miként magyarázza meg külügyi kormányzatunk azon cselekményt, hogy a győzelem pillanatában az ő karja tartóztatta fel Törökországot abban, hogy ellenfelét kellő módon megfékezhesse. Én szaporíthatnám ezen jelenségek elősorolását; lehet azokat eltagadni, lehet magyarázni; de egyről bizonyos vagyok, és merem előre kimondani: hogy majd a jövő történet minden nyomozás után azt fogja mondani, hogy monarchiánk külügyi kormánya az események ezen végzetszerű lefolyásának egyik megindítója és előmozdítója volt. (Igaz! Ugy van! a balon.) De van még a jelenségeknek egy másik sorozata és ez abban áll, a mely a kormány azon másik állításával ellenkezik, hogy" midőn az orosz felszabadítás, mint az események kényszerű folyama megindult, akkor éreztük, hogy a mi érdekeink koczkára vannak téve, de ezen érdekek biztosítására nem tehettünk egyebet, mint fenntartani erőnket a békekötés pillanatára, abban a pillanatban érvényesíteni érdekeinket és védeni meg azokat az eltiportatástól. T. ház! Én ebben bevallását látom ani.ak, hogy míg a koczka-rázás hónapokig tartott, addig sem külügyi, sem belügyi kormányzatunknak nem volt megnyugvása arról, hogy érdekeink biztosítva lesznek, nem lehetett megnyugvása arról, hogy érdekeink megóva lesznek. Mert ha ő, a ki gyenge, a ki tehetetlen volt arra, hogy az események kényszerű folyamát megakaszsza az orosz és keresztény népek ellen: és a ki tudta azt, hogy ezen orosz hadjáratnak eredményei a mi érdek-ellentétesünknek, az orosznak hasznára fog kizsákmányoltatni : az hogyan képzelhette, hogy majd a békekötés pillanatában ő eléggé erős lesz, annyi százezer élet és annyi ezer millió rubel árán megvásároU eredményeket a győztes kezeiből kiragadni. (Élénk tetszés a baloldalon.) És azon Európa, melyet hol egy, hol más alakban méltóztatott szerepeltetni, hogy az az Európa nem volt alkalmas arra, hogy a megindulás pillanatában az ő és a mi érdekeink biztosítására a várakozásnál egyebet tehessen • miféle biztosítéka volt a külügyi politikának arra, hogy a békekötés egyetlen cselekményénél ezen Európa hatályos támogatást lesz képes nyújtani, (fílénk helyeslés a balon.) De nemcsak ezt látom bevallásában. Jelenségekre vagyok utalva, mert soha még egy parlamentnek tájékozatlanabbul, és a külügyi kormányzat mulasztása miatt, tájékozatlanabbul nem kellett-e kérdéshez szólani, mint nekünk, mert nem kaptunk csak alkalomszerű felvilágításokat, a melyek gyakran azon czéllal adattak, hogy majd valamely kényelmes értelemben vétetnek a sokféle lehető között. (Elénk tetszés a baloldalon.) De egy jelenséget látok, a mely arra mutat, hogy külügyi kormányzatunk nem is törekedett más biztosítékokat szerezni arra, hogy a harcz kitörése után érdekeink megóvattassanak, mint a mely biztosítékok a három császári hatalmasság viszonyában és abban voltak, hogy —

L a minőt ismételve hallottunk — e nagyhatalmaknak érdekeink tudtul adattak és ez a jelenség az, hogy ugy e házban, mint e házon kivül mindig proclamálva hallottam a leginegszorítottabb értelemben vett érdekpolitikát; minduntalan hallottam itt a ministerelnök úrtól, hallottam másoktól másutt, hogy minékünk feladatunk saját érdekeinket saját erőnkkel megvédeni, hogy ezen érdekeink tudtul vannak adva az illető helyeken, és ezen tudtul adásban és saját erőnkben találjuk fel azok védelmének biztosítékát. De kérdem: egy hatalomnak, mely érzi azt, hogy ő ellene is, legalább az ő érdekei koezkáztatásával is megindult egy végzetes világesemény; érzi azt, hogy e megindításban szereplő tényezőknek érdeke ellentétes az övével s azok ellen gyönge: vájjon ennek szabad-e önnön érdekeinek elszigeteltsége terére állni, s nem-e természetes hivatása az érdekközösség, az érdek kölcsönösség alapján szövetségeseket, támaszokat, biztosítékokat keresni? (Élénk helyeslés a baloldalon ) Mert az a felfogás, melynek a ministerelnök ur és a külügyi kormányzat kezdeti ől fogva kifejezést adott, kizárja keresését az ily támasznak és szövetségnek. így azután az ily legszűkebb értelemben vett érdekpolitika folyamán, mely már kezdettől fogja kizárta az érdekközösség s kölcsönösség elvét, melynek ennélfogva lohasztólag és bátortakm'tólag kellett hatni mindazon hatalmakra, melyek az északi hatalom ellenében érdektarsaink lehettek volna, mondom, ezen politika folytán jutott el Anglia, a maga kezére cselekedve, Cyprusig és Ázsiai-Törökország feletti védnökségig s ezen polika alapján jutottunk el mi ahhoz, mi egyetlen eredményünk: Bosznia és