Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

21. országos ftlés november 20. i£?8. 287 Herczegovina occupafiójához. {Elénk tetszés a baloldalon.) Hallottuk azonban ezen tényekkel szemben azon büszke, határozott kifejezéseket, melyekkel a ministerelnök ur a házat annyira felvillanyozta. Nem hallottuk-e kimondatni a miuisterelnök úrtól az 1877. év Julius 26-án, hogy a monarchiának döntésre hivatott köreiben nincsen senki, ki a külügyi politika feladatának tartaná, hogy szomszédságunkban a birtoklási s hatalmi viszonyok megváltozzanak és hogy ily politika érdekében határozatokat hozni a jövőt illetőleg senkinek sincs szándékában. (Derültség a baloldalon.) Emlékszik-e a ministerelnök ur arra a lelkesedésre és tapsviharra, mely e kifejezéseit fogadta? És emlékezik-e a ministerelnök ur, hogy a közvélekedés akkor, hogy ez a ház akkor egészen más értelemben fogadta ezeket, mint a mily magyarázatot később megengedni méltóztatott? (Igaz! a baloldalon.) De ez alkalommal elhallgattatott az, hogy ha monarchiánknak nincs érdekében, hogy •A birtoklási viszonyok keleten szomszédságunkban megváltoztassanak, már folyamatban van egy roppant világesemény, mely elkerüihetlenül ezen változásra vezet; s mi gyöngék, mi képtelenek vagyunk nem csak arra, hogy ezeket uiegváltoztassuk, de hogy egyébre a magunk erejénél és a jó reménynél támaszkodhassunk a jövőre nézve. (Elénk helyeslés balfelöl.) Ezt akkor elhallgatta. Hallottuk e teremben, a mi érdekeink a Balkán félsziget kelet-északi részeiben ép úgy vannak, mint a déli részekben. Hallottuk e teremben határozott hangon, hogy a monarchia készen áll pénzügyi s katonai erejének érintetlenségében, és majd a békekötés pillanatában mindenki ellen minden érdekeit meg fogja óvni? De sejtelmét is közölték-e velünk annak, hogy ezen érdekek, épen a legfontosabbak, a félsziget keleti felében létezők koczkára vannak téve: és félő, hogy az által, a mit ma a világesemények kényszerű hatalmának neveznek, épen e leglényegesebb érdekeink el fognak tiportatni és mi le fogunk kerülni az Adriáig, hogy ott egy kis compensatiót kereshetünk. (Ugy van! halfelöl.) Vájjon mondották-e akkor, hogy igenis hajlandók és készek vagyunk minden érdekeinket mindenki ellen megvédeni, de vérmes várakozásokat nem szabad táplálni, mert vis majorral állunk szemben, és ha gátolni nem tudtuk a kő megindulását, lehetett-e mondani, hogy az a kar, mely gyenge volt az indulót feltartani, meg fogja azt állítani rohanásában, midőn ereje a rohanó sebesség által megnövekedett?! (Tetszés balfelb'l.) Mindezt hallottuk akkor. így aztán, t. ház, ma látjuk, ma érezzük, ma a kormány bevallása alapján constatálhatjuk, mily igaza volt akkor a közvéleménynek, mely ezen büszke, ezen fennen hangzó kijelentések daczára, makacsul vonakodott megnyugodni; milyen igaza volt azon közvéleménynek, melyet az aggódás az egész országban vonaglásban tartott, megkereste az eszközöket, a módokat, monarchiánk és hazánk érdekeinek megvédésére ; kereste nézetem szerint is sokban tévesen, kereste hibásan, kereste túlzással: de abban az egyben tökéletesen igaza volt, hogy azon büszke biztató nyilatkozatoknak, melyeket itt és másutt hallott, megnyugtató hitelt adni nem lehet. (Ugy van balfelöl.) Még ha minden, igen t. ministerelnök ur, a mi történt, kényszerüleg történt volaa, még akkor is szükségesnek és jónak tartottara volna, hogy a kormány már kezdettől fogva őszintén felvilágosítsa a nemzetet; jónak tartottam volna, ha a kormány ily biztos és nagy fokú biztatásokkal nem lép elő, melyekről mai előterjesztése alapján tudnia kellett, hogy azok beválthatlanok. Mert úgy támadt az ür a közt, a mit a kormány igért és a mit tőle a közvélemény várt és a mi teljesült; s ezen ür igen is nagy erkölcsi romlással jár minden nemzetre nézve, mert vagy arra birja a nemzetet, hogy nem nyugodva meg ezen biztatásokban, ha ereje van hozzá, áttöri a kor Iátokat és a végzet kereke elé dobja magát: vagy arra birja, hogy majd a kiábrándulás pillanatában oly csüggedés szállja meg, mely minden érdekeink sérelménél még talán veszedelmesebb. (Úgy van! balfelöl.) És legyen meggyőződve a tisztelt kormány, hogyha hivatkozik arra, hogy a választók keleti politikáját szentesítették; hogy ezen választások eredménye azon ismert okokou kívül, melyekre talán vissza fogok térni s melyeket a ministerelnök ur nagyon jól tud, azon oknak is tulajdonítható, mert azon események a nemzetet egy oly csüggedésben és oly erkölcsi lehangoltságban találták, — hova politikája juttatta, — hogy ez gátolta a nemzetet abban, hogy érzelmeinek és érdekeinek megfelelőleg elitélje a ministerelnök ur eljárását. (Ugy van! balfelöl.) Büszkén hivatkoznak a berlini szerződésre, és az ebben foglalt vívmányokra, a san-stefanoi szerződésben megkisérlett orosz hatalmi túlterjeszkedés ellen. Pauler, mélyen tisztelt minister ur, e szerződésnek, egy még, azon nagy tekintélyek által sem sejtett előnyét mutatja fel, a kikre oly diadalmasan hivatkozott. (Derültség balfelöl.) Ebben a szerződésben körül van irva, mi az orosz természetes hatalmi terjeszkedés. Csak az a túlterjeszkedés, a mi azt meghaladná. Ha a berlini szerződés kevesebb hatalmi terjeszkedést engedett volna az orosznak: az természetellenes megszorítás volna. (Elénk derültség balfelöl.) S itt mellékesen méltóztassanak megengedni, hogy kiigazítsam azon, ép oly felületes, mint határozott igazítását gr. Szapáry Gyula képviselő urnak, a mellyel több ez oldalon felszóllak képviselőt illetett,