Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-21
278 51. országos liléi november 20, 1878* múlás meggátlására, mely a török birodalom, különösen pedig a Bosporus és a Dardanellák positióinak elfoglalása által Keleten megzavarhatták volna az egyensúlyt és ily módon visszahatással lehettek volna a Nyugatra is. De nehezítette, sőt részben lehetetlenitette az európai diplomatia ezen törekvését a Törökországban í'ejledezett belbajok halmaza, A franczia forradalom által okozott eszmeforrongás, utolsó hatásaiban elterjedt a Balkán félszigeten lakó népek némelyikéhez, A hetäria, mely már a múlt század utolsó évtizedében keletkezett, ezen század második évtizedében új fejlődésnek indult. A görög forradalom, a melyet egész Európa a legnagyobb rokonszenvvel üdvözölt, a görög szabadságharcz, a melyben Európa majdnem minden müveit nemzetének fiai maguk is részt vettek, a szerb lázadás egy szerencsés vazallnak, Mehetned Alinak hadjárata, a ki ellen csak a hunkár-iskelessi szerződés alapján, Oroszország segítsége, utóbb a hatalmak szövetsége és Lajos Fülöp mérséklete mentette meg a portát; mindinkább kétségessé tették vájjon lehetend-e a status quot fen tartani. Es midőn látszólag kicsinyszerü okból a szent sír kupolája fölötti vitákból keletkezett az orosz-török háború: a nyugoti hatalmak egyesült ereje fentartotta ugyan Törökországot, befoglalta az európai nemzetek eoncertjébe, biztosította a Fekete-tengernek neutralizálását; és ily módon úgy látszott, hosszú időkre megoldotta a keleti kérdést, de a mint a következmények mutatták, csak elodázta. A párisi congressus határozatai daczára nem lehetett megakadályozni Moldva- és Oláhországiiak egyesítését rumén fejedelemséggé. Es midőn az európai egyensúly egyik sarkoszlopa az 1870. évi események folytán megrendült, Oroszország a pontusi kérdés kedvező értelemben való megoldását vitte keresztül, az 1871-iki londoni eonferentián. És kevéssel a párisi béke után — kevéssel azután, ha a nemzetek életét tekintjük — hogy a török birodalom az európai concertbe felvétetett, ismét felmerült a keleti kérdés egész nagyságában. Mely politikát lehetett, mely politikát kellett volna követnünk, erre nézve annak különböző Tehetségeit többen fejtegették előttünk. A ministerelnök ur kifejtette következményeit annak, hogy ha Törökországgal szövetkezünk; Szlávy képviselő ur, hogy ha egészen semlegesek maradunk. Arra, hogy Oroszországgal szövetkezzünk, arra, úgy hiszem, és ily politika védelmére nem emeltetett hang. (Mozgás a szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) De legyen szabad azon eventualitásra, — bogy ha mi Törökországgal kezet fogva megküzdöttük volna Oroszországgal a nagy harczot, — legyen szabad ezen eventualitásra nézve egyéni meggyőződésemet elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Felteszem a legkedvezőbbet. Felteszem, hogy sikerült volna hadseregünk vitézsége által, a török hadsereg, bátor, elszánt, elhatározott közreműködésével, az oroszt legyőzni; felteszem, hogy Európában nem emelkedett volna kéz sem északon sem délen, mely bennünket diadalmas hadjáratunkban feltartóztatott volna; felteszem, hogy minden óhajtásunk, kívánságunk szerint siker tilt volna: azt hiszik a t. képviselő urak, hogy ez által mi fentartottuk volna Törökországbáli a status quot? Hiszik, hogy Európában a XIX. században oly állapotok, minők az ottani theokratikus, vallási szerkezetből szükségkép következnek, (Mozgás a szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon) mint ezt Dárday képviselő ur igen szépen kifejtette, fentarthatók ? (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hiszik, bogy a hol a mohamedán elem túlsúlya és uralkodása a korán és a seriát elveinek lehetőleges fentartását, az európai keresztény népek érzülete, és érdeke ennek megváltoztatását és átalakítását követelte volna, hogy ott lehetett volna a status({iiot úgy, mint azelőtt volt, fentartani? A hadjáratnak az lett volna következménye, hogy vagy nekünk kellett volna kezünkbe venni az átalakításnak nagy művét Törökországban szemben a mohamedánokkal és szemben némely keresztény aspirátiókkal, (Helyeslés a jobboldalon) számtalan sok áldozatokkal és erőmegfeszítésekkel, sokkal nagyobbakkal, mint a minők Angliára várnak — mert Ázsiában, a hol a török és mahomedán vallás és nemzetiségi faj majdnem kizárólagos, sokkal könnyebb a rendezés, mint itt Európában — vagy magukra kellett volna hagyni a törököket, és akkor a diadalmas hadjáratnak az lett volna következménye, a mi volt a franczia, angol és olasz hadjáratnak Krimiában ; a keleti kérdés elodázása és újabb felmerülése, néhány év lefolyása után. (Elénk helyeslés jobbról. Ellenmondások balról.) Ez az én egyéni meggyőződésem. En ennélfogva a mostani körülmények közt, — azt a politikát tartottam és tartom helyesnek, mellékesen említve azt, hogy a lajthántúli tartomáuyok a háborút egyátaläban perhorrescálták: — mely őrködik érdekeink felett, gondos figyelemmel kiséri a dolgok fejlődését, a kellő időpontban közbelép és megakadályoz oly alakulásokat, melyek az európai egyensúlyt megzavarnák s érdekeink sphaeráját sértenék. Ezen működésünkben nem állottunk elszigetelten; mellettünk volt Európa, (Ellenmondás a baloldalon) mellettünk voltak még azok is, a kiket talán más 1 körülmények között nem oldalunkon láttunk volna. (Ugy van ! jobbról. Ellenmondás balról.) A san-stefanói béke képezte a forduló pontot; ezen béke megsemmisítette volna európai Törökországot végkép; ezen béke megzavarta volna az egyensúlyt nem csak keleten, hanem
