Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-20
256 20- országos Blés november 19. 1878. Én azt látom és tapasztalom, hogy mindeddig a kormány oda iparkodott, hogy a lehető legkisebb vér- és pénzáldozattal tartsa / fenn befolyását a keleti ügyek menetébe. Én abban bízom, hogy ugyanezen óvatossággal és ugyanazon körültekintéssel fog eljárni ezentúl is, s ezért, osztva bár azon aggodalmakat, melyek minden ilyen nagy mozgalommal minden jó hazafi kebelében kell, hogy feltámadjanak, pártolom a bizottság felirati javaslatát. {Helyeslés a jobboldalon.) Madarász Jenő: Midőn a válaszfelirati vita alkalmából röviden felszólalok, engedje meg a t. ház, hogy elmondjam azon okokat, melyek engem arra birnak, hogy a Verhovay Gyula barátom által benyújtott válaszfelirati javaslatra szavazzak. Nem titok többé, t. ház, hogy a hármas császári szövetség folytán, a magyar kormányon levő férfiak megegyeztek abban, hogy Magyarország létével ugyanazonos török birodalomnak szétdarabolására és bizonyos területeknek részükre leendő elfoglalására készek. Daczára annak, t. ház, hogy a nemzet a leghatározottabban és egyhangúlag tiltakozott ezen minden nemes és szabadságszerető nemzetben undort keltő rabló-hadjárat ellen, daczára annak, hogy Magyarország majdnem összes törvényhatóságai szintén ily szellemben nyilatkoztak, a kormány mégis beleegyezett a török birodalomhoz tartozó Bosznia és Herczegovina elfoglalásába, ürügyül hozván fel a berlini szerződés általi megbízatást. Bár maguk azon tények, melyek Bosznia és Herczegovina elfoglalása alkalmával véghez vitettek, nem egyeztek meg azon szerződéssel, mert abban világosan kiköttetett, hogy előzetesen egyezség köttessék. De legyen bár ez megegyeztethető, még akkor sincs joga bármely kormánynak ahoz, hogy oly tény keresztülvitelére szolgáljon eszközül, mely tényt a nemzetnek többfélekép és többször nyilvánított közérzülete elkárhoztat; [Helyeslés a szélső balon) ezt csak oly kormánytól lehet várni, mely már a múlt évi egyezkedéseknél is kimutatta, hogy előtte nem az ország érdeke a fő, nem az ország érdeke parancsol, hanem parancsol a bécsi körök érdeke, parancsol az udvari kegy. (Helyeslés a szélső balon.) Ezt csak oly kormánytól lehet várni, a mely, mintha Magyarország ellenségeiből volna alkotva, minden tettében és minden eljárásában azon működik, hogy az országot semmivé, a népet szegénynyé és elégedetlenné tegye. Hiszen t. képviselőház, ha azon padokat, a melyeken a magyar nemzet fiai közöl való kormányférfiak ülnek, olyan oroszok foglalnák el, a kiknek föladata lenne az országot pénzügyileg tönkre tenni és politikailag megsemmisíteni, azok hivatásuknak nem felelhetnének meg jobban, {Helyeslés a szélső balon) mint a jelenlegi kormány, melynek elnöke évek előtt ez ország politikai önállóságáért és függetlenségeért küzdött. Hiszen ha a közösügyes boldogság tizenhárom év óta hazánk erkölcsiségét rontó korszakát nem éltük volna át, és ha az 1867-ki tapasztalatok meg nem tanítottak volna bennünket arra, hogy kormányunk nem az országjogainak megvédéseért, nem az ország függetlenségének fentartásáért küzd, hanem e jogokat nyomról nyomra feladja: abban nem lehetne csak egy perczig is kételkedni, hogy egy ily kormány az általa kigondolt és keresztülvitt tényekre nézve egy perczig is képes legyen többséget nyerni. De t. képviselőház, a közösügyes lég, mely Magyarország képviselőházának többségét élteti, szomorú bizonyságot nyújt arra nézve, hogy nincs oly a nemzetet jogaitól megfosztó törvényjavaslat, melyet ezen kormány beterjeszteni ne merne, és nincs oly beterjesztett törvényjavaslat, melyet ezen többség meg ne szavazna. T. képviselőház ! A múlt országgyűlés válaszfelirati vitája alkalmával, több fogalom nyilvánult arra nézve, milyen irányúnak kell lenni a válaszfeliratnak. Volt nézet, mely azt csupán udvariassági ténynek tekintette. En szerinten a válaszfeliratnak hü kifejezének kell lenni annak, miként érez a nemzet a fenforgó bel- és külügyi kérdésekre nézve, mely azon bel- és külügyi politikát kifejezi, melyet a nemzet óhajt; s bármily udvariassági tény legyen is a fejedelmi trónbeszédre adandó válasz, még sem zárja ki, hogy nyíltan, férfiasan mondjuk el a fejedelemnek azt, a mit a nemzet érez, óhajt: elmondjuk, hogy a magyar országgyűlés többsége nem követ magyar nemzeti politikát, hogy rámutassunk azon útra, a melyen haladva, lehet csak nemzetünk szabad, népe boldog és megelégedett. Ez kötelessége mindazoknak, hogy tegyék, kik Magyarországot szabadnak és megelégedettnek óhajtják; és mivel én ezt óhajtom, azért küzdök, és mivel a Verhovay Gyula képviselőtársam válaszfelirati javaslata ezt czélozza, — az általa benyújtott válaszfelirati javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Szapáry Gyula gr.: Minthogy a képviselőház által benyújtott javaslat többfélekép értelmez tetett, kifejezést kívánok adni részemről is annak, hogy a ház kiküldött bizottsága által benyújtott válaszfelirati javaslatot miért fogadom el. Mielőtt azonban ezt tenném, a t. képviselőház engedelmével válaszolni fogok némelyekre, mik a ház baloldalán ülő szónokok által ezen vitában elmondattak. {Halljuk!) Nevezetesen nem hallgathatom el részemről Eötvös Károly képviselő ur egy nyilatkozatát, mely szerint reméli, hogy nemsokára eljön az idő, midőn az egyesült ellenzék is a personal unió terére fog lépni, s akkor e házban szerinte csak két párt leend: az egyik
