Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-20
20. országos ülés november 19. 1878. 257 a nemzeti, a másik az udvari vagyis orosz párt. (ügy is van! a szélső balon.) Én nem tartom a képviselő urat jogosítottnak arra, hogy ő a ház ezen oldalán ülő képviselők függetlenségét kétségbe vonja, hogy eljárásuknak más indokokat tulajdonítson; mint hogy az meggyőződésüknek kifolyása (Élénk helyeslés a jobbon) és legalább is oly tiszta hazafiság, mint a képviselő uré. (Helyeslés a jobbon.) De merész a t. képviselő urnak az a nyilatkozata is, melylyel magát mintegy a közvélemény fölé akarván helyezni, azon nézetének ad kifejezést, hogy a ház jelenlegi többsége nem hű kifezése a nemzet többségének; hanem, hogy ennek hű kifejezése azon kisebbség, melyhez ő tartozik. A választások e tekintetben a legközelebb múlt időben nyiltau és világosan nyilatkoztak; ennélfogva ily nyilatkozat tételére a képviselő ur nincs jogosítva. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) De viszont, ha a nemzeti párt kizárólagos jellegét azon párt részére akarja a képviselő ur vindicálni, melynek szerencséje van őt sorai közt tisztelni : akkor csodálkozom, hogy oly sok idő kellett arra, hogy ezt átlássa. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Ezen párt 1867. óta kétségkívül következetesen követte azon elveket, melyeket ma követ; s igy csodálom, hogy a képviselő ur oly sokáig volt velem egy párton, mely amaz időben a hazaárulók pártjának is neveztetett. (Zajos helyeslés jobb/elöl.) De nem irigylem a t. képviselő ur azon felfogását, mely szerint azt mondja, hogy jobb dolga volna az országnak a muszka uralom alatt, mintha a mai állapot továbbra is fentartatnék. A ki kazafiságát a párt szenvedélyének annyira alárendeli, annak fölfogásán nincs mit csodálkozni. (Helyeslés jobb/elöl.) Mocsáry Lajos képviselő ur azt mondta, mire való volt a Boszniába való bevonulás; eléglett volna a nagyhatalmak azon nyilatkozata, hogy Oroszországnak Bulgáriáu túl terjednie nem szabad. Hogy ily fogalma van a képviselő urnak Oroszország engedékenységéről, ezt valóban bámulom; mert eddig én legalább Oroszország részéről ily engedékenységet nem tapasztaltam. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy Boszniában a panszlavismusnak nem fejére, hanem farkára léptünk. Mindenek előtt egy — több ellenzéki szónoknak e részben tett nyilatkozatában foglalt — ellenmoudást vagyok kénytelen constatálni. Az ellenzéki szónokok közöl többen azt mondották, hogy Bosznia és Herczegovina, nem képezi a panszlávismus fészkét, s egyidejűleg rámutattak, hogy Bosznia és Herczegovinában felszabadittatott a szláv elem, ezzel pedig mindenesetre elismerték azt, hogy ott hálás tere van a panszlavistikus üzelmeknek. KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. 1. KÖTET. Azt mondja továbbá a képviselő ur, és ezt rója fel a kormánynak legnagyobb bűnül, hogy az Oroszországgal való háború még is lehetséges. Én igen csodálkozom, hogy ezen nyilatkozat a ház azon oldaláról tétetett, mely minden alkalommal és mindeu körülmények közt az Oroszországgal való háborút tartotta volna szükségesnek. (Helyeslés jobbfelHl.) De azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy a mai körülmények közt ezen háború sokkal kedvezőbb Oroszországra és sokkal kedvezőtlenebb monarchiánkra nézve. A képviselő urnak ezen állítását bátor vagyok tagadásba venni. Az én felfogásom szerint ugyanis Oroszország a hosszan tartó háború által kétségkívül sokat vesztett úgy haderejében, mint pénzügyi tekintetben. A helyzet ellenben, melyben mi most vagyuuk, egyáltalában nem kedvezőtlenebb, mint volt egy vagy másfél évvel ezelőtt. A san-stefanói béke kimutatta azon érdekközösséget, mely köztünk és más nagy hatalmasságok között fennáll; a berlini békeszerződés viszont megszerezte azon alapot, melyen ezen közös érdekek védelme lehető legyen és igy, ha a tett intézkedések által szövetségeseket szereztünk a kérdés további lebonyolítására, az felfogásom szerint hátrányunkra nem szolgál. (Helyeslés jobbfelöl.) Kénytelen vagyok még itt egy állítást helyreigazítani, melyet legutóbb Pulszky Ágost képviselő úrtól, de előtte más képviselőktől is, gondolom Simonyi Lajos bárótól hallottunk s mely szerint roszalták a berlini szerződés eredményeit hazánk érdekeire nézve azért, mert a berlini szerződés folytán Szerbia inkább terjeszkedett területi és népesség tekintetében, mintsem ezt a san-stefanói béke megállapította. Ezen állítást, habár azt hiszem, tévedésen alapul, mégis, miután több oldalról hozatott föl, nem lehet szó nélkül hagyni. A tényállás az, hogy a Szerbiának átengedett terület legnagyobb részben ugyanaz a san-stefanói békeszerződés, mint a berlini szerződés szerint. A san-stefanói béke szerint ezenkívül kiterjeszkedett Szerbia nyugot felé Novi-Bazár és Mitroviczáig; a berlini szerződés szerint innen kiszorittatott, kiterjesztetett azonban kelet felé, de csekély különbséggel ugyanazon területbeli és népességi arányban, mint a san-stefanói béke szerint. És igy nem áll azon állítás, hogy Szerbia területileg vagy népességre nézve jelentékenyen növekedett, mig viszont azon történt változás mindenesetre hazánk érdekében van, mert azáltal Szerbia igen fontos vasúti csatlakozási pontoktól eltérít tetett. Ezek után áttérek a dolog valódi lényegére, t. i. a válaszfelirati javaslatra^ és a helyzetet domináló occupatió kérdésére. És itt azon nézetemnek adok kifejezést, hogy ha tisztán pénz33
