Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-20

20. országos ülés november 1». 1.878. 255 Ivánka Imre: T. ház! Mellőzve minden személyes megjegyzést (Halljuk! Halljuk!) s kerülve minden polémiát, tárgyilagosan fogom elmondani nézetemet. Felteszem magamnak mindenekelőtt azon kérdést: vájjon mi történt volna, ha akkor, midőn az oroszok a Pruthon átlépni készültek, a magyarosztrák birodalom hadállást foglal Erdélyben, Bukovinában és Gralicziában. Könnyen meglehet, hogy ez esetre az oroszoknak továbbhaladása megakadályoztatott és az ekként nyert időközben a törökök az ellenük felkeltek felett győzelmet arattak volna. Hasonlót teszek fel azon esetre, ha akkor, midőn Plevna ostromoltatott, az orosz és román hadsereg mögött és oldalában foglalunk hadállást, mely esetben igen könnyen meglehet, hogy az oroszok a Balkánon nem mehettek át, a többire nézve pedig az előttem ecsetelt eredmény szülemlett volna. Mindkét esetben azonban teljes meggyőződésem, hogy az osztrák-magyar birodalomnak ezen eljárását vagy mindjárt, vagy igen rövid időre a muszka háború megüzenése követi. Én, habár meg vagyok győződve az iránt, hogy egy védelmi háborút teljes sikerrel fejezhetünk be, az esetre, ha a háborút támadással kellene kezdenünk, múlhatatlan szükségesnek látnám Poroszország közreműködését, vagy legalább is barátságos neutralitását; valóban teljes okom van ezt ezen esetben kétségbe vonni, először azért, mert Oroszország a török háborút azon czím alatt ugyan, hogy a keresztények felszabadítására indul, de leginkább azou okból indította meg, hogy azon megaláztatást, a melyet a krimi hadjárat alatt szenvedett, vagyis az úgynevezett katonai becsületén szenvedett csorbát kiköszörülje, ezen esetben tehát először: azon barátságos és közelrokon viszonynál fogva, a mely az orosz és porosz udvar közt létezik, a porosz udvar bizonyosan a legjobb indulatot tanúsította volna nem irányunkban, hanem az ellenkező irányban. Másodszor, ha tekintetbe veszem azon jó szolgálatokat, melyeket Oroszország a porosz-osztrák és a német-franczia hadjáratok alatt Poroszországnak tett: azt gondolom, nem csalódom, ha azt állítom, hogy oly háborúban, a mely ellenünk indíttatott, a német nemzet segítségére alig számíthattunk volna. Ezeket szem előtt tartva és feltéve azt, hogy sikerül egy szerencsésen vezetett hadjáratban visszaszorítani Oroszországot észak felé, kérdem : van-e e házban valaki, a ki ezt elképzelhetné magának, hogy Lengyelország helyreállításába Poroszország beleegyezne ? Én ezt szintén kétlem. E nélkül tehát megmaradt volna részünkre először a közvetlen szomszéd orosz nemzetnek azon gyűlölete, hogy először legyőzetett és feltett szándékában gátoltatott általunk, fokozva azon gyűlölet által, a melyet a délszlávok és oláhok, sőt a görögök is a miatt tápláltak volna ellenünk, hogy felszabadításukat a török járom alul gátoltuk; és bekövetkezett volna egy hosszú sora az orosz-osztrák háborúknak, a melyeket AusztriaMagyarország elviselni kénytelen azért, hogy megerősítse a török uralmat Európában: úgy jártunk volna tehát, mint annak idejéu, a midőn a kereszténység védőiként szerepeltünk, hogy hosszas folytonos háborúzás miatt saját haladásunkat és fejlődésünket legalább évtizedekre visszavetettük. De azt vélem, ha a keleten viselt dolgokat szemléljük, a kor uralkodó eszméi, minden ily nagyobb műveletnél figyelembe veendők; azt vélem, hogy mind a vallási, mind a politikai szabadság és a nemzetiség magában oly tényezők, a melyeket a XIX. században a politikában a számításból kifeledni nem lehet; és azt hiszem, nem hivatása a magyar nemzetnek az eszmék fejlődése ellen akárhol segédkezet nyújtani. Én minden nemzetnek azon körön belül, a melyet saját ereje és expensiv tehetsége szerint magának elfoglal, terjeszkedési és fejlődési jogát elismerem, úgy a mint ezt viszont a magyar nemzet részére követelemis; azt hiszem, hogy e tekintetben déli határainkat mind a természet, mind őseink és saját vérünk és szenvedéseink a Drávánál és Dunánál kijelölték; azon területek azonban, a melyek azon túl feküsznek, más különböző népcsaládok fejlődésének és művelődésének tere és hogy ezen téren azok művelődését és polgárosodását gátolni nem a mi feladatunk. Ha mi ellenséges indulattal viseltetünk ezek természetes fejlődése irányában, vagy ha az által, hogy mi közömbösöknek mutatkozunk, akkor azokat az absolutismus és Oroszország karjaiba hajtjuk, s ez által önmagunknak fogjuk a legnagyobb kárt okozni. És így azokban, mik történtek, én érdekeink megsértését nem látom, nem láthatom pedig azért, mert Bosznia és Herczegovina elfoglalása, illetőleg ideiglenes megszállása által alkalom nyílik megmutatni tettleg, hogy a mennyire Magyarország hatalma terjed, ott a szabadság és vallási türelmesség és a jogegyenlőség nem puszta szó, hanem valóságos tény. A másik szempont, mely engem e tekintetben vezérel, az, hogy még korántsem múlt el azon lehetőség, hogy a Balkán félszigetén történendő alakulások iránt, egy nagy háborúban kellend részt vennünk, s így teljes biztossággal, legalább az én meggyőződésem szerint, és minden oly egyén nézete szerint, a ki ily dolgokkal komolyan szokott foglalkozni, merem állítani, hogy azon hadállás, a melyet Bosznia és Herczegovina nyújt, sokkal előnyösebb, mint mostani határaink, már azon oknál fogva is, mert a védvonal több mint felénél rövidebb.