Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-20

254 30. országos ölés november 19. 1878. forradalmat. Mi kimondjuk mindenkinek, a ki tudni akarja, hogy mi Magyarországnak függetlenségét akarjuk, és ha valaki azt akarja tudni, hogy mi módon, nyíltan mondjuk, hogy a personal unió alapján. Ez pedig nem olyan czél, melyet állam-ellenesnek lehetne mondani. Egy pártot, mely ilyen eszmét tűzött ki feladatául, ilyen pártot faetiónak nem lehet, nem szabad nevezni. Én legalább a magam részéről határozottan, tiltakozom pártom ily elneveztetése ellen. {Helyeslés a baloldalon.) A trónbeszéd, ha bármilyen rövid volt is, két dologról emlékezett meg mégis, melyeket sürgőseknek tartott. Az egyik a véderőről szól Erre nézve azonban csak azon válaszfelirati javaslatban látok helyes és határozott feleletet, melyet Verhovay Gyula tisztelt barátom nyújtott be. Ki van ott határozottan mondva, hogy mi önálló magyar hadsereget kívánunk. Azt mondják, liogy mi kevesen vagyunk, hogy ellenségektől vagyunk körülvéve, a melyek ellen magunkat védeni alkalmilag szükség lehet. Én tehát azt hiszem, hogy egy ilyen országnak, melyről azt mondják, csakugyan kell birnia önálló nemzeties hadsereggel és annyival inkább, mert Magyarország az európai civilizatiót évszázadokon át vezette. E nemzet 1848 ban pár hó alatt több 100,000 hőst tudott felállítani. Ilyen országban tehát az önálló hadsereg felállítására a mód is megvolna. A második pont, t. ház, a mely a trónbeszédben, mint sürgősen elintézendő említtetik fel, a horvátországi lejárt pénzügyi egyezmény. T. ház! Azt mondotta, gondolom, Mihálovits Károly képviselő ur, hogy a horvátok nem akarnak semmi igazságtalant, és hogy ő utal a köztünk időző és időzött horvátországi tartománygyülés követei beszédeire, melyeket itten azok elmondtak. Én azonban az ellenkezőnek illustratiójára, egy közelebbi okmányra vagyok bátor hivatkozni, t. i. az épen Mihálovits Károly t. képviselő ur által benyújtott feliratjavaslatra hivatkozom. A ki azt elolvasta, be fogja látni, hogy nem áll Mihálovits képviselő ur állítása, hogy a horvátok nem akarnak tőlünk semmi igazságtalant és igaztalant. Erre nézve is, vélekedésem szerint, azon felirati javaslatban van a leghelyesebben, a legjobban megfelelve, a melyet t. barátom Verhovay Gyula benyújtott. És mégis annak daczára, hogy nálam sokkal hivatottabb emberek e ház padjairól már e tárgyat kimerítették, a legékesebb, a legpompásabb szónoklatokat tartották: mégis félek tőle, hogy nem ezen általam pártolt felirati javaslat, hanem a 2l-es bizottság felirati javaslata fog elfogadtatni. Ezen javaslatnak gyarlóságát az erre hivatott előttem szólott szónokok egészen és igen szépen kimutatták, hanem mégis félek tőle, hogy elfogadtatik, mert úgy veszem észre, hogy az igen tisztelt többség nem sokat törődve érvekkel és okokkal, azon munkálatokat, melyek a kormány malmára hajtják a vizet, még nagyobb hősiességgel védik, mint annak idején védték magukat a franczia keresztesek ellen az egyptomi valóságos mamelukok. {Elénk derültség.) Mélyen t. ház! Hoffmann Pál képviselő ur azt mondta, hogy ő a mi pártunk felirati javaslatát a fő vonásokban tudná pártolni; de nem teheti azt, mert több olyféle dolgot lát abban, a mely az ő politikai álláspontjával nem egyezik meg. Meglehet, a t. képviselő ur ezalatt feliratunknak talán a többinél nyíltabb, erősebb hangját és kifejezési módját érti részben. Hogyha ez netalán így van, akkor én a t. képviselő úrtól eltérő véleményben vagyok. En azt találom, hogy az általam pártolt felirati javaslatban semmi tiszteletlenség, semmi túl erős kifejezés sem a korona, sem az uralkodó legmagasabb személye ellen intézve nincs. Általában minket mindig azzal vádolnak, hogy mi a történeti hagyományokon alapuló tekintélyes dolgok tekintélyének lerontói vagyunk; pedig ez nem így van, és így, mert ezt hiszik, a mi okmányainkat, a melyeket különben talán némelyek meggyőződésüknél fogva pártolnának, ezt nem teszik azért, mert tőlünk eredtek. Pedig azon hatalom, mely a történeti hagyományok tekintélyén alapuló dolgokat veszélyezteti, nem mi vagyunk, ezen hatalom nálunk sokkal nagyobb; azt hiszem, hogy ezen hatalom csakis a közönségnek a történeti hagyományok iránt való elközönyösödése, elindifferentiálódása. Meglehet, nem mondom, hogy lesz, még kevésbé mondom, hogy én is akarnék talán első előtolója lenni annak; de mégis meglehet, lesz idő, a mely azt fogja eredményezni, hogy a hét és kilencz golyós koronák csak akkor fognak már értelemmel bírni, hogyha azokat az archaeologusok fogják kezökbe venni, és akkor meglehet, hogy az ily koronák birtokosai önként le fogják azokat venni palotájuk kapuiról és a lomtárba tenni: de ezen idő szellemében szerkeszteni feliratot, vagy bármi más szavak alá czélzatokat rejteni, nekünk semmi okunk nincs. T. ház! Ezek után a mondottakat röviden összefoglalva, meggyőződésem s erős hitem az, hogy azon felirati javaslatok között, melyek a ház asztalán feküsznek, annak kell az elsőséget adni, a mely a legőszintébben és a legtárgyiíagosabban felel a legmagasabb trónbeszédre; miután meg vagyok róla győződve, hogy ezen felirati javaslat sem a korona jogait nem sérti, sem pedig annak tekintélyét nem kisebbíti, hanem a nemzet kiváltságának és érzületének leginkább ad kifejezést: azért bátorkodom a Verhovay Gyula t. képviselőtársam által benyújtott felirati javaslatot és ezt elfogadásra ajánlom. {Elénk helyeslés a szélső bálfelöl.)