Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

19. országai Ülés november 18. 1878. 241 T. ház! Tett-e a kormány három év óta valamit a mezőgazdaság emelésére? Mikor önök t. képviselőtársaim választóik előtt beszámolás végett megjelennek, s hallják azok panaszait, hogy az adót nem tudják fizetni, hogy végkép kimerültek: szeretném tudni, mivel vigasztalják választóikat. A jóterméssel nem vigasztalhatják, mert hisz az idén jó termés volt, de oly csekély az árra, hogy inkább lett volna roszabb termés jó árakkal. Miként lehetnek az árak Magyarországon olyan alacsonyak? Ez igen fontos kérdés, és azt mutatja, hogy Magyarország, mint termelő ország, mivel oly sok külföldi állammal kell concurrentiát csinálnia, ipar és kereskedelem nélkül nem tarthatja fenn magát, s e szerint, hogy azok, kik megszavazták a közös vámterületet, jó szolgálatot tettek volna a hazának, én azt kétségbe vonom. Még egy fontos kérdés van, mire nézve nyilatkozni akarok, s ez Horvátország kérdése. Őszintén mondom, nagyon sajnálom, hogyt. Mihalovics képviselőtársam nincs jelen. 0 azt mondotta felirati javaslata benyújtása alkalmával, hogy figyelemmel végig hallgatván valamennyi felirati javaslatot, az ő és elvtársai nézete egyikben sincs kifejezve; ennélfogva azok egyikét sem fogadhatja el, hanem benyújt egy másikat. Sajátságosnak tartom, hogy valaki, ha végig hallgat öt—hat beszédet, leül, s villámgyorsasággal fogalmaz egy más feliratot. A t. képviselő urnak inkább azt kellett volna mondania: mi készítettünk egy más felirati javaslatot, mert gyanítottuk, hogy a benyújtottak egyike sem fog megfelelni igényeiknek. Különben horvát testvéreinkkel harezra kell szállnunk, mert az ő tartomány - gyülésökben kifejezett hangok ezt provocálják. 1878. január 15-én Kukuljevits azon reményt fejezi ki, hogy eljő Horvátország függetlenségének ideje. Miskátovics is barátja Horvátország függetlenségének, de nem hiszi, hogy annyi eredményt fog nyújtani, mint tőle várnak. Magyarország felveszi a keztyüt, nyitva áll az át a harezra, s minden esetre kedvezőbbek az esélyek, mikor az orosz hadak Drinápoly előtt állnak, mint később. Ha ezt Belgrádban mondották volna, s én kormányelnök lennék, mindenesetre kérdést intéztem volna, hogyan lehet így nyilatkozni Magyarországról; de a mint tudom, Horvátország társországunk, melyet mi évenként három millióval soutenirozunk, s horvát testvéreink a nekik adott dotatiót ugyan gyönyörűen köszönik meg. (Ugy van! balfelöl.) Hogy Horvátország függetlenségre törekszik, jogában áll; ám tegye, semmi kifogásunk ellene, én részemről nem bánom, menjen Ausztriához, még egy piczi darab Magyarországot is adunk neki KÉPVH. NAPLÓ. 1878—-81. I. KÖTET. Tisza Kálmán képviselő ur személyében, vigyék el őt js magukkal. (Derültség a szélső balon.) Én figyelemmel kisérve a történelmet, ugy találtam, hogy horvát testvéreink, a hol a szabadság ellen kellett volna küzdeni, a hol a népjogokat kellett védeni, a hol az egyenlőség, szabadság, testvériség tanait hirdetik, — ott a reaetióhoz állanak. Megmutatták ezt 1848-ban, hogy aztán mi történt, micsoda bajaik lettek, azt intézzék el maguk között; csak annyit tudok, szegény horvátok közül, a kik bejöttek ide, nagyon kevés ment vissza. Ez legyen tanulságuk. A tartomány-gyűlésen Uranies és Beruta a kiegyezést megtámadták és ugyanakkor Zsivkovics a következő fontos enuntiatiót tette: „Az első kiegyezés, mondjanak önök bármit, kiküzdötte Magyarországgal a paritást; a második a honi kormány önállóságát, a harmadik kiegyezés, melyet a jövő országgyűlés fog megalkotni, egy lépéssel tovább megy." Igen; hiszen ment is, ment Bosznia occupatiójáig, és azután azon feliratig, melyet a király elé terjesztettek. Hogy azután király ő Felsége mily útravalóval bocsátotta el — én nem voltam jelen, de a lapokból tudom, hogy nem igen köszönték meg. Nem akarom tovább folytatni t. ház, (Halljuk!) még csak egy^ igen fontos enuntiatiót vagyok bátor tenni. Én t. ház, törvényeinket tanultam, alkotmányunkat ismerem; tudom azt is, hogy Magyarországnak alkotmánya van: igen, de ezen alkotmány csak olyan, a melyet nem is lehet igazi alkotmányosságnak mondani, az valódi álalkotmányosság. Szomorúan kellett tapasztalnom épen az elmúlt időkben, hogy a nemzet kívánságát ép úgy, mint hogyha nálunk nem is volna alkotmányosság, hanem egy absolutistikus, egy oly monarchia volna, a kinek akaratától függ minden, semmibe sem vették. Nem akarom ezt illustrálni, nem akarom elmondani a kassai toast történetét, nem Albrecht főherczegnek az oroszok győzelmére mondott dicső: „ich gratulire" szavait: de mindezekből kitűnik, hogy oda fent a kamarilla és azzal szövetkezve a mi kormányunk, határozottan a nemzet akarata ellen tör, a nemzet jogait csorbítja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én a király személyét, mint mondtam is t. elnök urnak, nem hoztam elő a vitában, most sem szándékozom ezt tenni; csak azon érzelmemnek akarok kifejezést adni köztársasági létemre, melylyel királyunk iránt viseltetem, midőn a következőket mondotta: én úgy tudom, hogy a fejedelmeknek a kötelessége az, hogy a nép kivánságaira hajtsanak, hogy a népnek a szabadságát megvédelmezzék még maguk ellen is; és a töiténelemből tudok oly példát, nem igen rég történt Belgiumban, hogy Leopold belga király, midőn a nép a köztársaságot akarta, ő a köztársaság enunciatiójára, mely a palota körül