Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

19. oriíágos ülés november 18. 18f§. 237 kicsinyeknek látszanak. Nagyon alantas, meg lehet, nagyon kisszerű felfogásom szerint, Magyarország politikai önállásának kérdése pénzügyeinek állapotával oly szoros összefüggésben van, hogy súlyát a dualistikus monarchiában majdnem azon árfolyammal lehetne mérni, melylyel az európai börzék állampapirjaiukat jegyzik. (Helyeslés a baloldalon.) Azon magyar államférfiú, ki oly politikát űzne, mely a magyar állam pénzügyeit tönkrejutással fenyegeti, az nem űzne magyar politikát, és minthogy a magyar érdekek rovására az összbirodalom számára sem lehet helyes politikát csinálni, a monarchiának sem tenne üdvös szolgálatot. Nem akarok azonban lemondani a hitről, hogy sikerülend a kormánynak a költségvetés előterjesztése alkalmával eloszlatni pénzügyi kételyeinket; (Derültség a szélső baloldalon) hogy az occupatió következtében szükségessé válandó törvények előterjesztésével megnyugta- í tandja politikai aggodalmainkat. Akarom hinni, hogy a külügyek vezetője megnyugtató felvilágosításokat adand a követett politika indokai és végczéljairól. (Nyugtalanság a baloldalon.) Ezen hitben és reményben elfogadom én és elfogadják elvtársaim a íölirati javaslatot, mely kifejezést ad az általam érintett aggodalmaknak és azoknak eloszlatását várja a kormánytól. (Helyeslés a baloldalon?) Elnök: Folytatjuk a tanácskozást. Szalay Imre: T. képviselőház! Az országgyűlés eddigi felirati vitái között, a múlt időket véve tekintetbe, nem volt egyetlen egy olyan fontos aktus előestéje, mint a mostani felirati vita. Mert mig azok egyedül csak Magyarország nemzetgazdászati ügyeit vették tekintetbe, a 67-iki kiegyezés alkalmával a politikai tekinteteket is: a mostani, csekély nézetem szerint hivatva van dönteni Magyarországnak jövője és fennállhatása felett. Én tudom azt is, hogy a helyzeteknek megvannak a maguk követelményei és némely oly dolgok, a melyek egyik vagy másik alkalommal elmondhatók, a rendes körülmények között nem mondhatók el. Én most ily rendetlen körülmények között levőnek tartom a helyzetet és ezek között szabadságot veszek magamnak némely oly dolgokat elmondani, a melyek rendes körülmények között általam nem mondattak volna el. (Halljuk! Halljuk !) Először is, t. ház, szeretem számadásaimat rendbe hozni; tehát a t. elnök úrhoz van egy pár szavam. Én, t. ház, ismerem azon kötelességet, a melyet mint képviselő e helyen betöltők; ismerem jogaimat és a szerint fogok cselekedni, de minden olyan túlkapást, a mely jogaim ellen intéztetnék, nem fogok szótlanul hagyni, hanem szólásjogomat meg fogom védelmezni, mint nekem ezt a törvény, az igazság megengedi. Elnök: Erre nézve, én azt jegyzem meg, hogy én meg a törvényhez és házszabályokhoz fogok minden túlkapás nélkül ragaszkodni, és azon jogokhoz, a melyeket nekem a házszabályok adnak. Szalay Imre: Nekem, t. ház, nincs kifogásom az ellen, ha a t. elnök ur a házszabályokat igazságosan megtartja; ha tudom azt, hogy a parlamenti vitákba a fejedelem személye nem hozható be, és hogy a fejedelem ténye kritika alapjául nem szolgálhat, vagy ha szolgálhatna is, ez nem mondathatnék el azon tisztelet miatt, a melylyel^ jelenlegi törvényes királyunknak tartozunk. És ha előadásom folyamában fejedelmekről és királyokról szólok: akkor kérem annak legnagyobb részét tanácsosaira érteni, mert én csak általában fogok királyokról és fejedelmekről beszélni. Elnök: Előre is figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a fejedelmet és a koronát semmi tekintetben sem lehet a vita és tanácskozás tárgyává tenni. (Helyeslés.) Szalay Imre: Én is csak azt mondottam. Elnök: És ha a t. képviselő ur, (Zaj halfelöl) engedelmet kérek, de most tisztázzuk a számadásokat, (Derültség balfelöl) a koronát a vitába belehozza: rendre fogom utasítani, és a a második rendre utasítás után el fogom venni tőle a szót. (Helyeslés jobbról, zaj a szélső balról.) Szalay Imre: T. ház! Legelőször is bátor leszek reflektálni az előttem szólt t. képviselőtársaim előadására, különösen pedig Tisza Kálmán ideiglenes ministerelnök ur és pénzügyminister ur szavaira. Én ismerem a t. ministerelnök urat a parlamenti vitákból már régen, szorgalmatosan és figyelemmel áttanulmányoztam a naplókat és igen nagy súlyt fektettem felszólalásaira, mert szerettem volna azokból tanulni. Megvallom őszintén, tanultam is valamit, és ez az, hogy ugy élni a szavakkal, mint a ministerelnök ur élt, csak Talleyrand tudott, ki azt mondotta, hogy a nyelv arra való, hogy eltakarjuk vele a gondolatokat. A ministerelnök urnak azon szavai, melyeket a keleti kérdésre mondott, mindennek megfelelnek, csak nem azoknak a következményeknek, melyeket szavaiból jogosítva voltunk kimagyarázni. így, hogy csak néhány szót is idézzek, felemlítem, hogy ő azt mondja, hogy nem engedi meg, hogy Ausztria-Magyarország érdekei új államalakulások által a legcsekélyebben is károsodjanak: és mégis azt látjuk, habár azon napot, a melyen ezt az országgyűlésen mondotta, nem irtam is fel, hogy új államalakuläs történik, mert hisz ott van Bulgária. Igen sajátságosnak tűnt fel előttem, hogy három évvel ezelőtt, midőn mi itt csekélyebb