Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-19
238 19. orsaágoK Ili* novembM* 19. 1878. számmal voltunk képviselve, s a t. ministerelnök ur felszólalt: felszólalását oly frenetikus tapsok és éljenzések kisérték, hogy ha azokból kellett volna azon tetszésre és szeretetre következtetnünk, a melylyel őt pártja környezi, akkor utoljára ÍB, a mint a példa megmutatta, csalódtunk volna. A legjobban elitéli őt az, hogy a ministerelnök urnak szavait ezen oldalról rendesen —bár ellenmondások kíséretében — figyelemmel kisérjük, s pártja nem támogatja, hanem hallgat mélyen, mint amaz, ki lelkében meg van győződve, hogy ezen oldalnak van igaza, de még is — isten tudja miért — támogatják. Én azon meggyőződésre jutottam, hogy erőt egyedül az elvekhez való ragaszkodás ad. A legjobban bizonyítja ezt az, ha megint a sokat forgatott naplót idézem, hogy számtalan viták voltak az országgyűlésen, élesek és szenvedélyesek; azon párt részéről, mely mint deákpárti ült velünk szemközt, a mi szónokaink folytonosan „Eláll, Eláll", kiáltásokkal kisértettek, s minket zavarni igyekeztek; most pedig azt látjuk, hogy midőn mi — őszintén megvallom — mintegy provocáljuk a túloldalt, ez érezve azt, hogy nincs igazsága, hallgat és minden megtámadást szótlanul elhallgat. {ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondta előadásában a t. ministerelnök ur, hogy ha ez meg ez nem fog megtörténni: akkor bizonyos dolog, hogy Magyarország érdekei nem lesznek megvédve; és ezt olyan jós hangon mondta, mint egy isten, hogy minden más véleményt tökéletesen kizárjon ; pedig — egy hasonlat jut eszembe — ő nem isten, még csak nem is jós, hanem olyan augur, és nem hasonlítható máshoz mint Calchashoz a Szép Helénában; és a hasonlat annál találóbb, mert neki is van egy meuydörgő masinája, melyet néha kijavíttat, ha el-elkopik, és ez az ő masinája a lemondás, a melyet időközönkint meg-megreperáltat, a mikor elkopik és eléveszi ijesztésül, megdörgeti, hogy a pártját megijessze. (Derültség a szélső baloldalon.) Még abban is hasonlít a Magyarország sorsát vezető két államférfi Andrássy és Tisza Kálmán az augurokhoz, hogy midőu összejönnek, egymásra nevetnek, mondván: „no ennek a szegény Magyarországnak ugyan szépen bedolgoztunk". {Derültség a bal- és a szélső baloldalon) Hogy egy szűz beszédet se hagyjak észrevétel nélkül, felhozom Dárday Sándor képviselőtársam előadását, a melyben azt mondja: hogy a leghatalmasabb népnek is pusztulni kell, ha a kor követelményének nem felel meg. Én nem tudom, hogy ő ezt a „nép"szót mikép értette, és értette-e az ő pártjára, a szabadelvű pártra; mert ha igen, akkor nagyon bámulnom kell, hogy e pártot már régen el nem seperte onnan helyéről, a többség polczáról, a nép jogosult kivánata, mert azt csak nem akarja mondani, hogy állásukat a nemzet bizalmának köszönik. Tóth Vilmos képviselő ur azt mondja, hogy a porta oka minden bajnak, mert figyelmeztetve volt a reformokra és mégsem hallgatott rá. Engedelmet kérek, én csodálom Tóth Vilmos képviselőtársamtól, hogy ő nem kutatta, vagy tán készakarva kívánja a tényeket máskép előadni, mint a hogy történtek. Hiszen még meg sem történt a hadüzenet Oroszország részéről, midőn a porta kihirdette az alkotmányt; és ágy látszik, azt is elfelejtette a t. képviselő ur, hogy a három császár szövetsége már létezett, mielőtt a portát a reformokra figyelmeztették volna. Azt mondja tovább, bogy gondolva Anglia iparára, keleten nekünk is úgy kellene eljárnunk. Tökéletesen helyes ezen állítás, de ezt nem Bosznia oecupatiója utján érjük el. Es ha hiszi, hogy Magyarország kereskedelme csakis kelet felé fejlődhetik, ebben igazat adok; de hogyan tudja összeegyeztetni a t. képviselő ur ezzel azt, hogy a közös vámterületre szavazott, midőn kelet felé akarja Magyarország kereskedelmi érdekeit vezetni; pedig tudja, hogy a kettő egymással ellentétben áll? A ruméniai szerződés kimutatta, hogy mennyire törekszünk keletre. Igen, Bécs érdekei szempontjából, ott van Kelet-Oroszország, legjobb piacza lenne borainknak, és mit látunk ott? — azt, hogy ezek a szerződések, melyeket Ausztria az ő érdekében készített, Magyarországra nézve a lehető legkártékonyabbak. Hiszen boraink ott 35 forintot fizetnek akónként beviteli vámot. A mit Szily t. képviselőtársam elmondott, arra nézve tökéletesen egy értelemben vagyok vele és csak azon csodálkozom, hogy Ő, ki oly beszédet tud mondáin, a miket elmondott, hogyan ülhet a kormánypárt soraiban? De az ő beszéde mutatja azt, hogy abban a felirati javaslatban nincs semmi elv. semmi vezérfonal, minthogy oly tárgyakat tartalmaz, a melyeket másnap meg lehet változtatni és melyekből mindezt ki lehet magyarázni. Azt mondta valaki, hogy a régiek az apagyilkosságra nem hoztak törvényt, mert ezt oly bűnnek tartották, melyet senki sem fog elkövetni. Mondhatnám, hogy ő oly nagyon bízik a külügyminister úrban és a ministerelnök úrban, hogy nem hiszi, hogy magyarellenes törekvéseket támogassanak és az oroszok karjaiba vessék magukat. Én is olvastam azon mondást a régi törvényről, s nem akarok hasonlatot mondani a ministerelnök ur tekintetében, de tudom azt is, bogy a régi korban voltak Ephialtesek és voltak az újabb korban is, s ez oly dolog, hogy nem hiszem, miszerint argumentumot lehetne belőle kivonni. Sajnálom, hogy a most velünk együtt küzdő egyesült ellenzéki képviselőtársaim egyik vezértagjának Bujanovics Sándor t. képviselő ur egyik megjegyzésére kell reflectálnom, t. i. azon