Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-19
236 19, OJ" Si8á g«» Ué& aoYember 18. 1878. És hogy Oroszországnak területi terjeszkedését, befolyásának növekedését, hogy a délszlávoknak tőlünk el- és Oroszország felé forduló érzelmeit és tendentiáit ellensúlyozzuk: elfoglaltuk Boszniát és Herczegovinát. Elfoglaltuk, mert, úgy mondják, határaink megvédhetésére stratégiailag erre szükség van, és mert e két tartomány éket képez Szerbia és a Czernagora között. Nem akarom kisebbíteni ezen érvek súlyát; de ha számba veszem az árt, melybe ezen két tartomány megszállása került, és fog még kerülni; ha fontolgatom, vájjon ezen stratégiai positió elégséges lesz-e az orosz törekvések ellensúlyoösszes érdekeink megvédésére: önként tolul elém a kérdés, vájjon az elért eredmény felér-e a hozott áldozatokkal? Nem szólok a véráldozatról; mert hiszen a katonának feladata életét is áldozni, (Nyugtalanság a szélső baloldalon) ha a kötelesség híjjá, és a szenvedett veszteség — feltéve, hogy a megszállás szükséges és más módon eszközölhető nem volt — az eredményhez mérve nem mondható túlságosnak, és bármi pótolhatatlan az egyes családokra nézve; a nemzet, melynek élete nem egy generatióval végződik, ezen veszteséget elviselheti. De arányban áll-e az elköltött és az occupatióra még szükségképen elköltendő pénz az azáltal elért eredménynyel ? Nem fogja-e ezen összegnek előteremtése túlfeszíteni a nemzet erejét? Mennyi ezen összeg, még csak hozzávehetőleg tudjuk. Félek, oly nagy lesz, hogy különben is megbomlott háztartásunk rendezését, ha nem is lehetetlenné tenni, de kétségenkivül mód felett nehezíteni, minden üdvös beruházást évtizedekig elodázni fog. És meg fogunk-e állhatni azon határok között, melyekre az occupatió jelenleg szorítkozik? Nem leszünk-e kénytelenek, hogy biztosíthassuk az occupált tartományokat és hogy az oceupatiónak legalább némi hasznát láthassuk, tovább is terjeszkedni ? Hivatkozhatnám Algir példájára, mely bizonyítja, hogy ha a megszálló egy félig barbár néptől elfoglalt területet nem akar folytonos háborgatásoknak, folytonos megtámadásoknak kitenni: kénytelen az ellentálló és zavargó elemtől mindinkább elfoglalni a tért, melyről újra meg újra meríti erőit a harcz folytatására. Meglehet, túlzottak az aggodalmak, melyeket a két tartomány elfoglalása miatt sokan politikai szempontból táplálnak; noha kénytelenek lesznek az ezen aggodalmakat túlzottaknak tartók is elismerni, hogy Bosznia és Herczegovinának a monarchia szervezetébe, habár csak ideiglenes beillesztése, különben is eléggé nehézkes államgépezetünk mozgását még inkább nehezítendi, a monarchiát képező népek számarányára és súlyegyenére zavarólag fog hathatni. Meglehet, hogy ezen aggodalmak magukban véve nem képezhetnének elégséges okot az occupatió, sőt esetleg az annexiótól való idegenkedésre; sőt a monarchia határainak még kijebb terjesztésére sem szolgálhatnának akadályul feltétlenül, ha erre kellőleg előre volnánk készülve. De a hóditás, a terjeszkedés politikája, ha biztos, ha tartós eredményre akar vezetni, nem lehet egy hirtelen elhatározás műve. A mely állam ily czélt tűz ki magának, annak jó előre készülni kell a vállalatra. (Helyeslés a baloldalon.) Kell, hogy erős legyen, — ha ngy fejezhetem ki magamat — állami consistentiája, legyőzhetetlen túlsúlyban a centripetális erő, mely az államot alkotó elemeket összetartsa; erős, egészséges organismusa, mely képessé tehesse az új elemek felszívására és assimilálására a nélkül, hogy az állam saját egységét, consistentiáját koczkáztassa. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Kell, — és ha a területet, melyre irányulnak vágyai, fejletlen szegény nép lakja — kétszeresen kell, hogy rendezettek legyenek pénzügyei, (Helyeslés a baloldalon) hogy rendelkezhessék azon összegekkel, melyek a foglalás véghezvitelére és az elfoglalt tartomány megtarthatása és gyümölcsöztetésére megkívántató beruházásokra szükségesek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha Oroszország 1815-ben kísérletté volna meg, mit egy félszázaddal később oly fényes eredménynyel vitt ki, valószínűleg sajnálatos kudarczot vallott volna. De ezen félszázad alatt — majdnem lemondva nagyhatalmi állásáról — concentrálta minden igyekezetét mindazon tényezőknek fejlesztésére és erősbitésére, melyek együttvéve képezik valamely állam hatalmát. És ez idő alatt mit tettünk mi? Hajhásztunk, hol több, hol kevesebb szerencsével, helyes és helytelen czélokat, de az állam belső consistentiájának szilárdítására, anyagi erejének fejlesztésére, fájdalom, minél kevesebb gond jutott. (Helyeslés a baloldalon.) Ma, ne szégyeljük bevallani, minden tekintetben készületlenek vagyunk egy extensiv politika követésére. (Helyeslés a baloldalon.) Ha szabad a magánéletből egy példát használnom, ugy vagyunk, mint valaki, a ki őseitől egy hiányosan instruált, adósságokkal terhelt birtokolt örökölt; a ki ennél fogva helytelenül cselekednék, ha adósságainak törlesztése, birtokának instruálása és jövedelmének emelése helyett, birtokának terjesztését tűzné czélul, jövedelmét költséges fényűzésre fordítaná. (Helyeslés a baloldalon.) Ily időszerűtlennek, ily költséges fényűzésnek tartanék én, egyelőre legalább, minden terjeszkedést délkeleti határainkon. Nem birok felemelkedni azon nézpontra, melyről a kitűzött czél elé tornyosuló politikai, különösen pedig pénzügyi akadályok eltörpülve
